2016. június 3., péntek

Piritnél tartottam...

...megérkezett. Mikor meghozták, meglehetősen meg volt szeppenve..kiis, fekete vakarcs, élénken labiszerű, de valahogy mégsem...Engem szinte semmibe sem vett, nagy nehezen neki indult felfedezni a házat. Csak néztem és szaglásztam utána a levegőt.
Az érzések kavarogtak ugyan bennem, hisz mióta Déva Nagyinál van, újra csak egyedül élvezhettem Gazdiék szeretetét és egyedül ehettem meg minden vacsorán kívüli maradékot és jutit is:D , ám a jó szívem mégis győzött és arra gondoltam, legalább lesz kivel játszani. :)
A kis pisis (persze nem volt még szobatiszta) miután végigjárt minden zugot, lefeküdt, Gazdiék által kikészített újdonsült fekhelyére és aludt egy nagyot.
Eközben Gazdiék elbúcsúztak a hölgytől, aki Piritet hozta, majd kielemezték mit is gondolhat a kis feketeség. :P Aznap még kimentem vele az udvarra, megmutattam neki mit szabad és mit nem, hol szoktam legelészni, hol van az illemhely...stb.
Az éjszakát majdnem sikerült végig aludnia, hajnali pisire felébredt a ház.
Ahogy teltek-múltak a napok, egyre jobban összeismerkedett a család az új jövevénnyel és szépen beilleszkedett közénk. 
Gazdiék alaposan odafigyeltek arra, hogy idejében tanulja meg Pirit az alapvető együttélés szabályait, hogy mindenkinek a legkevesebb mértékben boruljon csak az élete:D Szerencsére ez sikerült is.

Sokat tanul a Tökmag, a szobatisztaság viszont ugyan annyira nem megy, mint Nekem sem anno.
Gazdi sokszor mondja is, hogy mibe vágott megint:D És, hogy így felnőtt fejjel látom e milyen felelősség is kiskutyát nevelni:)
Újra pezseg az élet Pirittől és előre látom már mekkora kalandjaink lesznek együtt!;)