A két hónapnyi külön tartózkodás eredménye:
"Inkább a híd alá, mint még egyszer egymás nélkül ennyi ideig!"
No, ám e bejegyzés címe ugye ez volt: "Rögös utakon idáig!- Pesthidegkút, ApaGazdi"
Miért is fogalmaztam így?! Miért is ez a címe?!
Mert valóban gyarapodtunk...mégpedig Gazdi megismerkedett ApaGazdival!!
Biztosan fura lehet ez a hír, hiszen aki kezdetektől követte életemet, emlékezhet rá, nekem bizony volt GazdiApum, de ebben az esetben arra is, hogy lassan két éve már, hogy nem élünk együtt.
Fájdalmas volt az elválás és nehéz elfogadnom, hiszen GazdiApu volt, aki elhozott a kutyamamámtól és 1,5 hónapos korom óta nevelt Gazdival.
Válásuk után is természetesen még találkoztunk mi hárman, egészen sok alkalommal, sőt, még olyan is volt, hogy GazdiApu elvitt egy teljes hétvégére otthonába, hogy együtt lehessünk.
Ezek a találkozások eleinte megviseltek Engem...GazdiApu ha egyszer nálunk van, miért megy el?!- stbstb.
Ahogy pedig telt az idő, megszoktam ezt az állapotot és az is jót tett, hogy Gazdi sokat mesélt Nekem arról, miért történtek így a dolgok, hogy lesz ezután, miket fogunk csinálni, milyen tervei vannak.
Nos, időben ott tartottunk, hogy visszaköltöztünk Budapestre, Pesthidegkútra, kettecskén.
Aki nem járt még arra és szereti a nyugalmat, a zöld övezeteket, a csendet, a szép tájakat, hegyeket, annak bátran ajánljuk a környéket. Pesthidegkút a Budai-hegység szívében fekszik, nagy vonalakban a Hármashatár-hegy, Hűvösvölgy, Solymár és a Duna völgye határolják.
Kétlábúak és négylábúak részére egyaránt remek turistaútvonalak, látványosságok, csodás panoráma (bármerre is tekintünk), hatalmas füves, erdős területek kínálgatják magukat. Itt maga a természet lakik!
Gazdi sokat dolgozott, mint mindig, Budafokon is majd' megszakadt sokszor, csak hogy mindenünk meglegyen...meg is volt mindig.
Ahogy teltek múltak a napok, hetek, egyre gyakrabban jött hozzánk egy bizonyos látogató.
Mondhatni nem bántam, sőt, igazán jól fogadtam, hiszen minden alkalommal sokat játszott velem, kedves volt hozzám és Gazdihoz is, jól éreztük vele magunkat.
Kirándulni jártunk, volt, hogy ajándékot kaptam tőle és sokat foglalkozott velem, velünk.
Egyszer csak jött a nagy hír, új családtagunk lett, új ApaGazdim lett! :)
Nos, így történt... :)))
Fájdalmas volt az elválás és nehéz elfogadnom, hiszen GazdiApu volt, aki elhozott a kutyamamámtól és 1,5 hónapos korom óta nevelt Gazdival.
Válásuk után is természetesen még találkoztunk mi hárman, egészen sok alkalommal, sőt, még olyan is volt, hogy GazdiApu elvitt egy teljes hétvégére otthonába, hogy együtt lehessünk.
Ezek a találkozások eleinte megviseltek Engem...GazdiApu ha egyszer nálunk van, miért megy el?!- stbstb.
Ahogy pedig telt az idő, megszoktam ezt az állapotot és az is jót tett, hogy Gazdi sokat mesélt Nekem arról, miért történtek így a dolgok, hogy lesz ezután, miket fogunk csinálni, milyen tervei vannak.
Nos, időben ott tartottunk, hogy visszaköltöztünk Budapestre, Pesthidegkútra, kettecskén.Aki nem járt még arra és szereti a nyugalmat, a zöld övezeteket, a csendet, a szép tájakat, hegyeket, annak bátran ajánljuk a környéket. Pesthidegkút a Budai-hegység szívében fekszik, nagy vonalakban a Hármashatár-hegy, Hűvösvölgy, Solymár és a Duna völgye határolják.
Kétlábúak és négylábúak részére egyaránt remek turistaútvonalak, látványosságok, csodás panoráma (bármerre is tekintünk), hatalmas füves, erdős területek kínálgatják magukat. Itt maga a természet lakik!
Gazdi sokat dolgozott, mint mindig, Budafokon is majd' megszakadt sokszor, csak hogy mindenünk meglegyen...meg is volt mindig.
Ahogy teltek múltak a napok, hetek, egyre gyakrabban jött hozzánk egy bizonyos látogató.
Mondhatni nem bántam, sőt, igazán jól fogadtam, hiszen minden alkalommal sokat játszott velem, kedves volt hozzám és Gazdihoz is, jól éreztük vele magunkat.
Kirándulni jártunk, volt, hogy ajándékot kaptam tőle és sokat foglalkozott velem, velünk.
Nos, így történt... :)))
