2015. december 10., csütörtök

Rejtély;)

Pirit tökéletesen megfelel utódomnak, ez nem lehet kérdés. Ahogy telik múlik az idő, egyre ügyesebb és tagadhatatlanul munkamániás. :))
Velünk a helyzet ismét sokat változott...máshol élünk, máshogy élünk. 

Részleteket még most nem árulunk el ugyan, de, attól, hogy késik, még el nem marad.. ;)


2015. augusztus 31., hétfő

Pirit

Említettem korábban, hogy a legnagyobb élményem nyáron, Gergő látogatása volt. 
Második, hogy elmentünk úszni.
Harmadik pedig Pirit érkezése.

ApaGazdi Tőlünk hallott először munkakutyákról,  képzésekről, foglalkozásokról...így elhatározta, hogy Ő is szívesen felnevelne egy kutyust, Nekem, amolyan utánpótlásomként, hiszen Gazdi azt mondja, mire a kicsi felnő, beletanul a terápia rejtelmeibe és igazi jó munkakutya válik belőle, addigra én lassacskán nyugdíja vonulok majd. Ez utóbbi azt jelenti, hogy körülbelül egy-két foglalkozást tartok csak hetente.

Na, Gazdinak sem kellett több, nézelődött az interneten lehetőségekről. :D
Az elképzelés, juhászkutya volt. Ki is volt már választva a fajta, tenyésztő...igen ám, de a nagy nézelődés közepette, rábukkant egy -akkoriban került Retriever fajtamentőkhöz- labrador mamakutyusra, 10 kiskutyájával együtt. Nem lehetett tudni ki az apuka, de a kiskutyák éppen elég kicsikék voltak ahhoz, hogy felkeltsék Gazdi érdeklődését.
Kép alapján kinéztünk egy csöppséget, a fekete szukát, majd felvettük a fajtamentőkkel a kapcsolatot.
Hamarosan már babanézőben találták magukat Gazdiék. Én sajnos nem mehettem Velük, de mesélték mi volt.
Egy ideiglenes befogadónál nevelkedett a 10 kiskutyából 4, Pátyon, a többiek másnál voltak elhelyezve.
Nagyon tetszettek nekik a kölykök, voltak sárgák, feketék, szukák és kanok egyaránt.
Megismerkedtek mindegyikkel, de különösen a képen kiválasztott kis feketeség érdekelte Őket, ő volt Pirit.

Gazdi elvégezte vele, az ilyenkor szokásos kölyök kutya tesztet -hiszen ez feltételünk volt!- aminek segítségével fény derül a jelölt temperamentumára, ezáltal pedig arra, alkalmas lehet e terápiás kutyának.

Nos, Pirit -eddigi tapasztalatok alapján- kimagaslóan jól teljesített, így nem is volt kérdés a továbbiakban, hogy nézelődnek e még... Gazdiék azzal a hírrel állítottak haza, hogy meg van az utódom!
Gondoltam, még nem egyből érkezik, így tudomásul vettem, de nem foglalkoztam vele különösebben.



Körülbelül egy hetem volt feldolgozni a hallottakat, jött Pirit! :P


Úúúúsztam idén nyáron iis!!

...mert szezon nem telhet el vízbe ugrálás és vízből apport nélkül! :D ;)

Szeretett budafoki Duna part szakasznál.


Auguszta és a lányok

Hosszú idő után újra találkoztunk Augusztával, Arával és végre megismerhettük Enciánkát is!:)

Szuper kis találkozás volt, Ara csupa bűbáj, mint mindig, Encián pedig a pajkos kamaszgyerek, különösen jó adottságokkal!:))

Puszi Csajok! <3


Rögös utakon idáig!- Élménybeszámoló a nyárról

Remekül telt!:D

Továbbra is sokat hülyéskedtünk, kirándultunk, eddigi szakmai tudásunkat felelevenítettük Gazdiékkal- és  ennek kapcsán gyakoroltunk újra sokat.- kiegyensúlyozott lett az életünk!

A csoportos terápiás foglalkozások sajnos szüneteltek az utóbbi időben, az olykor bizonytalan- és gyakran váltogatott lakhelyünk miatt. Egyéni órákat viszont tartottunk.

Egy hétre Gergő is eljött hozzánk!:) Számomra és talán neki is, ez volt a legnagyobb élmény a nyáron! :)

Íme néhány kis szösszenet képekben arról az egy hétről!:) <3





Rögös utakon idáig!- Pesthidegkút, ApaGazdi

A két hónapnyi külön tartózkodás eredménye:

"Inkább a híd alá, mint még egyszer egymás nélkül ennyi ideig!"

No, ám e bejegyzés címe ugye ez volt: "Rögös utakon idáig!- Pesthidegkút, ApaGazdi"
Miért is fogalmaztam így?! Miért is ez a címe?!

Mert valóban gyarapodtunk...mégpedig Gazdi megismerkedett ApaGazdival!! 

Biztosan fura lehet ez a hír, hiszen aki kezdetektől követte életemet, emlékezhet rá, nekem bizony volt GazdiApum, de ebben az esetben arra is, hogy lassan két éve már, hogy nem élünk együtt.
Fájdalmas volt az elválás és nehéz elfogadnom, hiszen GazdiApu volt, aki elhozott a kutyamamámtól és 1,5 hónapos korom óta nevelt Gazdival.
Válásuk után is természetesen még találkoztunk mi hárman, egészen sok alkalommal, sőt, még olyan is volt, hogy GazdiApu elvitt egy teljes hétvégére otthonába, hogy együtt lehessünk.
Ezek a találkozások eleinte megviseltek Engem...GazdiApu ha egyszer nálunk van, miért megy el?!- stbstb.
Ahogy pedig telt az idő, megszoktam ezt az állapotot és az is jót tett, hogy Gazdi sokat mesélt Nekem arról, miért történtek így a dolgok, hogy lesz ezután, miket fogunk csinálni, milyen tervei vannak.

Nos, időben ott tartottunk, hogy visszaköltöztünk Budapestre, Pesthidegkútra, kettecskén.
Aki nem járt még arra és szereti a nyugalmat, a zöld övezeteket, a csendet, a szép tájakat, hegyeket, annak bátran ajánljuk a környéket. Pesthidegkút a Budai-hegység szívében fekszik, nagy vonalakban a Hármashatár-hegy, Hűvösvölgy, Solymár és a Duna völgye határolják.
Kétlábúak és négylábúak részére egyaránt remek turistaútvonalak, látványosságok, csodás panoráma (bármerre is tekintünk), hatalmas füves, erdős területek kínálgatják magukat. Itt maga a természet lakik!

Gazdi sokat dolgozott, mint mindig, Budafokon is majd' megszakadt sokszor, csak hogy mindenünk meglegyen...meg is volt mindig.

Ahogy teltek múltak a napok, hetek, egyre gyakrabban jött hozzánk egy bizonyos látogató.
Mondhatni nem bántam, sőt, igazán jól fogadtam, hiszen minden alkalommal sokat játszott velem, kedves volt hozzám és Gazdihoz is, jól éreztük vele magunkat.
Kirándulni jártunk, volt, hogy ajándékot kaptam tőle és sokat foglalkozott velem, velünk.

Egyszer csak jött a nagy hír, új családtagunk lett, új ApaGazdim lett! :)
Nos, így történt... :))) 

2015. augusztus 30., vasárnap

Rögös utakon idáig!- Ismét ketten maradtunk Gazdival

Debrecenben töltött idő alatt, körvonalazódtak a továbbiak.

Dévát Gazdi anyukája örökbe fogadta.

Egész egyszerűen úgy történt, hogy Déva és Mama úgynevezett lelki társak lettek. Nem értettem pontosan mit is jelent ez, mígnem azt láttuk Gazdival, hogy Ők ketten különösen jól tudnak együttműködni és valamiféle kapcsolat alakul közöttük. 
Kiderült, Déva szívesen fogadta ahogyan Mama kényeztette, netán irányította, szeretgette...és ez igazából mindkettőjük lelkének jól esett.
 Mamának napról napra jobb kedve lett, többet mosolygott, lelkes volt, mikor Déva szót fogadott neki -úgy a lakásban, mint lent a téren.
Mindig is tudtuk, hogy Déva szeret engem is, Gazdit is és jól elvagyunk mi hárman, de ha rajta múlna, egyedüli kutya lenne. 

Nohát mit volt mit tenni, eljött a nap, mikor Gazdi eldöntötte: visszaköltözünk Budapestre.

A terv az volt, hogy Ő először felutazik, elkezd dolgozni és közben keres olyan albérletet, ahol kutyát is szívesen fogadnak, nehogy úgy járjunk,  mint előzőleg. 
Így is lett, Gazdi elutazott. 
Jól tudta, hogy nagyon fogunk hiányozni egymásnak, de mégis meg kellett tennie azt, hogy Mamánál hagy Engem, hiszen csak így tudtunk akkor boldogulni.

Közel két hónapnyi távollét után egyszer csak jött a hír: meg van az albérlet!! :)))

Igaz jól éreztem magam Mamánál, ez tény, de mégis torkomban dobogott a szívem, mikor átadta az üzenetet, amiben ez állt: 
"Cinike! Anya pár nap múlva megy érted és egy szuper házba (kertes) fogunk költözni!"

Így is lett! Eltelt három-négy nap, majd Gazdi berobbant az ajtón és a nyakába ugrottunk Dévával, Ő pedig természetesen a Miénkbe! :D

Ekkorra már eldőlt, hogy Déva marad Mamánál, mert Ő ott szeretné leélni hátralévő nyugdíjas éveit!


Pesthidegkútra (II: kerület) költöztünk hát!

Rögös utakon idáig!- Debrecen

Ahogy említettem, sok sok mesélni valónk van!:)
Körülbelül az elmúlt egy év történéseit, eseményeit, kalandjait fogom Nektek leírni a következő néhány bejegyzésben.

Kezdeném azzal, hogy lakhelyünk a szünet előtti időszakban, Budafokon  volt.

Szerettünk ott lakni Dévával és Gazdival. Szép volt a lakás, a környék zöld, velünk szemben folyt a Duna, ahová gyakran jártunk le fürödni és még sorolhatnánk...egyetlen gondunk volt csupán, az ottani közös képviselő.
Hadjáratot indított ugyanis ellenünk, mert elmondása alapján, mi (Én és Déva) nem lakásba valók vagyunk, hanem kertbe. Egyéb baja nem is lehetett velünk, hiszen jó kutyából faragtak minket.
Lakásban nem ugatunk, nem rombolunk, szobatiszták is vagyunk...

Gazdi mindent elkövetett, hogy jogilag is megvédjen minket, szerepeltünk az RTL klub Házon kívül című műsorában, felvette a kerület jegyzőjével- és ügyvédekkel is a kapcsolatot, beszélt a többi lakóval rólunk...stb stb. Mindenki tudta, hogy segítőkutyák vagyunk, mi a munkánk, mivel jár a képzésünk (pl. csak! udvaron nem is lakhatunk, hiszen alapvetően a segítőkutya kiképző emberek életvitelszerűen kell, hogy képezzék társainkat).

Szerencsére el is intézte, hogy ne háborgassanak minket, végre már megnyugodhattunk volna, de az élet úgy hozta, hogy elköltöztünk Debrecenbe, Mamáékhoz.

7 hónapnyi Budafokon élés után, pár hónapot lehúztunk így hát Gazdi anyukájánál.
Nagyon élveztük persze, hogy ott lehetünk!:D
Sokat bohóckodtunk Gergővel-, játszottunk, ismerkedtünk a helyi ebekkel-, ettünk finomakat...jó buli volt!:)

2015. augusztus 7., péntek

Visszatérés!

Üdvözlünk minden Kedves Olvasónkat!

Az utóbbi évben igencsak eltűntünk, sok minden történt velünk...
Ahhoz, hogy most újra folytathassuk blogunkat sajnos erre volt szükség, ám jelentjük itt vagyunk, most már ismét rendszeresen és ugrunk egy fejest az új életünkbe!:))

Továbbra is Várunk Titeket Szeretettel! <3

Queen és Gazdi