A kicsik már 9 naposak. Élvezettel foglalkozok velük napról napra többet, hiszen már egyre jobban másznak, jönnek-mennek, lassan elkerülhetetlen, hogy érintkezzek velük. Ám ez egyáltalán nem gond, mert ahogy már írtam is, Dió nagyon engedékeny.
Már semmi sem zavarja a kicsikkel kapcsolatban. Persze a szeme mindig rajtuk és rajtam... :) de szabad őket gondoznom.
Gazdi azt várja már, hogy néha nyalogassam is őket, valóban, gyakorlatban is töltsem be a gondoskodó nagynéni szerepét, ám azt hiszem ez még várat magára, mert néha tanácstalan vagyok mit is kell velük csinálni, Én, mint rutintalan nagynéni. :))
