egy ügyes Dió és ízelítő két akadályból Budapesten..

Gazdi sok idejét tölti Dióval mostanában. Ennek természetesen nem örülök, de annyiból mégis jó, hogy nem Engem nyüstöl folyamatosan, hogy menjünk ide oda, egész napokat mászkáljunk. :D

A héten már kétszer is voltak Egerben, egész napos "túrán". 

Diónak remekül megy a városi (budapesti) közlekedés és már sokat fejlődött, mióta nálunk van.

Rendszert vittünk az életébe, amit nem győz meghálálni, ő igazi munkakutya. Sosem lankad, sosem fáradt, mindig lehet rá számítani. 

Gazdinak nagy vágya volt egy ilyen típusú kutya és most tessék, itt van. Ám most attól fél, hogy valóban ki tudjuk e elégíteni az igényeit, hiszen nagy felelősséggel jár, ekkora mozgásigényű négylábút tartani.

A Volán járatokon elég kicsike a hely, mindig le kell feküdni, hogy kényelmesen elférjen az eb.

Ráadásul a nekünk, segítőkutyáknak fenntartott hely még kisebb is, mert ott egy elválasztó, merev műanyag fal is van, ami a sofőrtől szeparál. 

Teljesen összepréselődve kell azon a kiemelt helyen utazni, ami rettentő kényelmetlen.

Jobban jár a kutya és gazdája is, ha másik helyet választanak, itt legalább az ülések alatt van még hely.

Budapesten a metró megállóiban nagyon sok helyen mozgólépcső van. Némelyik rendkívül hosszú, nagy lépcsőkkel. Itt is nehéz dolga van kutyának és gazdának egyaránt, hiszen még a vakvezetőket sem képzik arra, hogy tanulják meg hogyan kell használni a mozgólépcsőt. Az ilyen szerkentyű nagyon veszélyes, mert becsípheti a lábujjunkat, körmünket és hamar oda lesz pár ujjunk, ha nem figyelünk. Sokszor még az ellenőrök is mondják, hogy vegyen fel Engem Gazdi vagy például a hangosbemondóba is bemondják ha meglátnak minket, hogy "Emelje fel a kutyát!" vagy "Menjen kutyával a leállított lépcsőn!".

Gazdi képes rá, hogy az ölébe vegyen minket és felrakjon-levegyen a lécsőre-lépcsőről, no de aki nem képes erre??? Így lehet alacsonypadlós akármilyen jármű, ha nem tudnak sérült emberek lejutni és feljutni.

Említettem, hogy némelyik lépcső nagyon hosszú, ilyenkor elég megerőltető és izzasztó felmászni rajta (állított verzió), mi próbáltuk már, de az Én lábam nem bírta, Dióé és Gazdié viszont igen, ám kifulladtak rendesen.

Ezt meg ezért nem tudná használni az, aki akadályozott, sőt, aki ép, az sem szívesen, főleg ha még cipekedik is.

34 naposak a csöppök! :)

Öööö, khm...szóval...hááát...ez nem mindennapos dolog ám!!! De tényleeeg.... :D :D

Kirándulás- sütés

A bemutató után Dióval és Gazdiékkal kirándulni mentünk a Pilisbe :)

Leraktuk az autót, majd rövid hegynek felfelé gyaloglás után megérkeztünk egy fantasztikus kilátóponthoz, ahol lehetőség volt szalonna sütésre is.

a szirten

Igen ám, de nagyon kellett figyelni, hiszen a tűzrakó helytől pár méterre már a sziklaszirt, óriási szakadék volt. A hegycsúcsról gyönyörű volt a kilátás, ennél szebb helyen még nem sütöttünk. :)))

Minket Dióval természetesen csak a szalonna, kolbász és a bot érdekelt. :D
Dió sokkal mozgékonyabb, mint Én és terhelhető is. Ő aznap már megtette ApaGazdival ezt a távot, sőt sokkal többet, mert ők gyalog indultak a háztól egészen fel a csúcsig, aznap kb. 12 km-et túráztak és
Dión még nap végén sem látszott, hogy fáradna. :P
Ő egy egészséges labi!!

A sült szalonnát mindig Mi kapjuk, nem volt ez másként most sem. :)

Jó kis gyakorlása volt az élelem megtagadásnak. :))

Szuper dolog négyen együtt kirándulni,  igyekszünk is minél több élményt bezsebelni. :)

kanyon

mögöttünk a szakadék

:))))

élelem megtagadás

Dió profi nyalástechnikája

NEO Bemutató Vácrátóton

Egyesületünket felkérték, hogy a Motiváció Alapítvány által megrendezett, Négy Keréken elnevezésű vállalati napon tartsunk bemutatót. Ez a nap és rendezvény a kerekesszékes emberek életét hivatott bemutatni egy eddig kevésbé ismert oldalról, az aktív élet és a sport felől.

Era és Joya tartott bemutatót mozgássérült segítő részről, ez volt a fő vonal ugye.

Ott volt még Bori és Borzas is a hallássérült segítő részről, valamint Én Gazdival és Bea Wiccával a terápiás szekciót képviselve. :)

Elkezdődött!

Gazdi és Dió ma töltött együtt célzottan egy egész szocializációs napot. 

A mai eseménysorozatuk: BKV-1 óra (hév, villamos), Volán-2 óra-érkezés Egerbe, suliban 1 óra (vizsga túlélés), fotózkodás a kis utcákon, Volán-2 óra-visszaérkezés Budapestre, BKV-fél óra, vendégségben Eránál 2-3 óra, BKV-1 óra, étterem-1 óra;

Huhh, még leírni is sok..Én biztosan nem bírtam volna.

Gazdi elmondása szerint, Dió nagyon szépen szerepelt a mai napon, tanúbizonyságot adott róla, hogy érdemes vele foglalkozni és szeret-, szeretne is tanulni.

Mai naptól "Dió" terápiás tanuló kutya! :)

Érsek utcán

Első lépés a cél felé: kap egy nagyon szép, új nevet!

Második lépés: szocializálás 1000-rel; megyünk majd mindenfelé, sok sok emberrel találkozni!

Harmadik lépés (párhuzamban a másodikkal): élelem megtagadás!

Negyedik lépés (párhuzamban a második és harmadik lépéssel): kiborítós erősítése!

Ötödik lépés (párhuzamban a második, harmadik és negyedik lépéssel): apport készség erősítése!

Íme képekben is a mai nap! :)

metrón

volán járaton

suliban a teremben

suli udvarán

Szőkék és majdnem teljesen labik ;))

1. hónap

A kicsik pontosan ma 1 hónaposak! :)

Dunán

Most már ketten vagyunk, mindent együtt csinálunk. :)))

Pünkösd hétfőn a Duna parton tengettük életünket :D Hancúroztunk a vízben, apportoztuk a botokat, úsztunk és élveztük a kutyalétet! :D

Dió képzése

Gazdi még mindig nem biztos benne teljesen, hogy Diónak jó lenne e velünk vagy inkább egy olyan családban érezné jobban magát, ahol nincs annyi szabály és "buli van egész nap".

BKV-n

 

Mindenesetre elkezdtük Dió képzését. :) Voltak már Gazdival Budapest legforgalmasabb utcáján gyakorolni, szocializálni a többi terápiás tanuló párossal, illetve ahová csak lehet, visszük Diót is, hogy minél több szituációban megismerhessük. :)

Szerencsére alapból nagyon jó természettel rendelkezik, minden tulajdonsága adott ahhoz, hogy kiváló terápiás kutya válhasson belőle. :)

 

 

Vörösmarty téren

Világkiállítás-2013.

Az elmúlt napokban nagyon sok minden történt velem és Dióval.

Sajnos még időnk sem volt beszámolni, de most pótoljuk. :)

Én és Gazdi részt vettünk a világkiállításon a NEO Magyar Segítőkutya Egyesület terápiás szekciójának bemutatóiként. Sok sok gyereket hívtunk a pályára és különféle játékokat játszottunk. :)

A csemetéknek nagyon tetszettem Én és Amper egyaránt. :))))

Hatalmas sikert aratott egyesületünk, mind a 8 négylábúval (Joya, Cooper, T, Risza, Kuka, Amper, Én, Misa), nagyon sok ember volt kíváncsi a munkánkra. 

Életre szóló élmény, melyet sosem felejtünk el! :)

A kölykök már 12 naposak. Úgy nőnek, mint a gomba. :)

A legnagyobb 911 g , de a szemük még nem nyílt ki. Valamelyiknek az egyik igen, de kettő még egynek sem. Egyre édesebbek és felfoghatatlan, hogy ilyen nagy kutyák lesznek, mint Én! :)

Így:

Míg Gazdi tanul/dolgozik, így fekszünk a lába mellett! :)))

A pillanat, melyet semmi sem pótolhat..

Dió és a "piros szuka"

Nagynéni lettem ;)

A kicsik már 9 naposak. Élvezettel foglalkozok velük napról napra többet, hiszen már egyre jobban másznak, jönnek-mennek, lassan elkerülhetetlen, hogy érintkezzek velük. Ám ez egyáltalán nem gond, mert ahogy már írtam is, Dió nagyon engedékeny. 

Már semmi sem zavarja a kicsikkel kapcsolatban. Persze a szeme mindig rajtuk és rajtam... :) de szabad őket gondoznom.

Gazdi azt várja már, hogy néha nyalogassam is őket, valóban, gyakorlatban is töltsem be a gondoskodó nagynéni szerepét, ám azt hiszem ez még várat magára, mert néha tanácstalan vagyok mit is kell velük csinálni, Én, mint rutintalan nagynéni. :))

Labradorral élni felejthetetlenül gyönyörű élmény!! :)

"fehér szuka"

Jelölés szerint, ezt az ideiglenes nevet kapta a legkisebb kiskutya. Jelenlegi állás szerint a legnagyobb (jelöletlen szuka) 650g, a kis fehér szuka pedig 409g. Ő az egyedüli, aki ennyire le van maradva a növekedésben.

Ezért kedden bejártuk a környéket és hosszas kutyagolás után, tudtunk venni kecsketejet, azóta azon nevelgetjük, persze ez csak kiegészíti az anyatejet. Önmagához képest szépen hízik, fejlődik. :))