2013. február 15., péntek

Otthoni kezelések szeretettel

Természetesen Gazdiék mindennap masszírozzák és tornáztatják a lábam továbbra is, mert még nem teljes a gyógyulás.
Pisilés közben, szépen hajlítom, akárcsak a másik hátsót, használom lépcsőzés közben és minden helyzetben.
Igaz, már mint egy katona, emelem futólépés közben is, de látszik, hogy nem terhelem 100%-osan például futásnál.
A gerincem néha még érzékeny a fenekem tája felé, amit masszírozással és állítólag mágnesterápiával jól lehetne kezelni és persze további úszással...
Amint lesz újra lehetőségünk, járni fogunk.
Matracot is sikerült vennünk, igaz nem teljesen olyan, mint amilyen elvileg kellett volna, de sokkal sokkal olcsóbb volt (akciósan) és pumpa sem kell hozzá, ám a célnak tökéletesen megfelel. :)
Azon szoktak még Gazdiék sétáltatni és testsúly áthelyezést végezni a műtött lábimra, ami fokozatosan elősegíti a terhelését, mert labilis talajon nehéz csak 3 lábat használni.

Mindezekhez már csak egyszerűen kitartás és türelem kell, de már nem sok hiányzik a teljes gyógyuláshoz.
Aki nem tudja, hogy műtve volt a lábam, észre sem veszi és Gazdiék is azt látják, hogy előtte sem mozgott jobban -persze lehet, hogy nem is látták igazán jól mozogni mert a műtét előtt sem használtam ahogy kellett volna, csak akkor a fájdalom miatt- jól látható, hogy boldog vagyok, többet bírom használni, mint mikor még diszpláziás volt.
A műtéttel járó fájdalom, kiadott pénz, idő és hercehurca úgy gondoljuk, -látva az eredményt- hogy megérte, azért, hogy most ilyen jó minőségben tudjam élni az életem.