2013. február 14., csütörtök

Honvágy


Elég sűrűn visszajárogatunk Egerbe Gazdival és ilyenkor óhatatlan, hogy nosztalgiázzunk.

Egerben, szinte a patak parton nőttem fel, pár méterre csordogált a házunk mellett. Körülötte csodás gesztenyefák, melyek tavasszal színpompás virágukkal kápráztatták el szemünket és lelkünket egyaránt.
Tavasszal mindig sok sok szitakötő kereste élete párját, majd kecses táncot lejtve repkedtek a levegőben.
Én párszor próbáltam elkapni őket, de légi cirkuszuk lenyűgöző, mellyel nem lehet versenyre kelni, főleg egy magamfajta tömzsi testalkatú ebnek. :P

Az Eger-patak egészen hosszú szakaszon képviselteti magát a városban, illetve azon a részen, ahol mi laktunk. Az a "kutyázós kétlábúak" paradicsomaként emlegetett szakasz. Mély és sekély, valamint nyugodt és sodrásos szakaszok váltogatják egymást, míg a messzi távolban a Mátra vonulatai láthatóak.
Gazdi egyik hobbija a fotózás. Ez a környék tökéletes alany a természet legjobb pillanatainak megörökítésére, született is nagyon sok csodás kép, ebben az időszakban.
Fantasztikus hely, ami gyönyörködtet, megnyugtat, kikapcsol és ellazít.
És még csak Egerről beszéltünk, pedig a környező települések is egyenesen bámulatosak, kincset érő adottságokkal rendelkeznek. :)

A kutyás társaság, ami még nagyon hiányzik nekünk. Loui (staffi-pit keverék), Daisy (labi keverék), Termi ( mopsz), Natasa (bull terrier), Scooby (labrador), Rocco (bull terrier), CJ (staffi), Edi (staffi-bull terrier), Kitt (staffi keverék), Zsömle (golden retriever)...és még sorolhatnánk a párosokat.
Ezek a kutyák szocializáltsága tiszteletre méltó. Semmilyen helytelen nevelésből adódó komplexusuk nincs, falkában mindenki hamar megtalálja a helyét, aztán semmi gond, órákig képesek együtt játszani...
Klikkesednek természetesen, de mindenki elvan mindenkivel, ezt szokták meg...az órákig tartó sétákat, változatos, sok emberekkel való találkozást, érintkezést, egész kölyökkortól kezdve, így mindegyik eb megbízható és nagyon jó természettel rendelkező.
Nah ez hiányzik Nekünk!! :)
Amikor kedvünk szottyant, Gazdival fogtuk magunkat és elmentünk a szokásos, tőlünk kellemes sétára lévő parkba, ahol biztos, hogy mindig legalább egy kutya volt, akivel játszhattam. :)
Esténként pedig falkában a kutyák, gazdik egyaránt. :))

 Mióta Budapesten élünk azt tapasztaltuk, hogy a környékünkön élő kutyák általában kisebbek nálam, így nem nagyon tudok velük mit kezdeni játék szempontjából, illetve, mint sok esetben máshol is, félelmi agressziót mutatnak, ami főként a nem megfelelő nevelésnek tudható be.
A másik eset pedig a hiperaktív kutyák. Ami talán nem is helyes kifejezés (mint ember gyerekeknél is nagyon sok esetben használják helytelenül), mert a lemozgatás hiánya, főleg az emberek időhiányából alakul ki, túlságosan kevés a szabadban töltött idő, illetve a kutyás sportok hobbi szintű ismerete hiányos náluk. 
Velük csak pár percig vagyok képes felvenni az iramot, aztán inkább megyek Gazdihoz, hogy együtt játszunk...
Valahogy nem vagyok kompatibilis az itt lakó kutyákkal, de ez a gazdi-gazdi viszonyról is elmondható, ami meg Gazdit zavarja.
Egerben nagyon jó volt a társaság, mind a kutyák, mind gazdijaik jó felfogású, állataikat következetesen nevelő emberek. Ott még az idősebbek is viccesek voltak és tanácsot kértek, ha valami nem úgy jött össze az otthoni tanításban, ahogy szerették volna, illetve ők is nagyon hasznos tanácsokat mondtak egymásnak kutyás témában, persze a hétköznapi témákon kívül.
Családiasabb szóval jellemeznénk az ottani közösséget.
Egyik délután, kapásból 5 különféle kutya
Nem általánosítunk természetesen, biztosan itt Budapesten is vannak jó közösségek, csak talán mi lakunk rossz helyen. :)
Akivel tényleg ellennék, velük ritkán találkozunk...ez pech.