Pit-gazdi

Jelentjük, hála a chipnek, a gazdi meg van és hamarosan hazaérkezik hozzá! :)

Tudniillik a pitünk sorozatosan szökik, mert eredeti gazdija elutazott egy időre, őt pedig itthon hagyta megőrzésre. Ám nemsoká újra együtt lehet a párocska! :)

Ismét megmérettetés!

Egyesületváltás miatt újra terápiás vizsgát kell tennünk.

Tegnap előtt került megrendezésre az első körös vizsga, amit ismételten, sikeresen teljesítettünk Gazdival. :-) 

A második fordulónak még nincs meg a pontos időpontja, de szerintem hamarosan azon is túl leszünk.

Erre a megmérettetésre már nem kellett annyit készülnünk, mint a legelsőre, hiszen a munkánk és mindennapjaink során folyamatosan felszínen voltak úgymond a feladatok.

Egyedül az élelem megtagadásra kell nagyobb hangsúlyt fektetnünk a jövőben, ám nem a leesőre, hanem a kézben lévőre...

Persze másabb a vizsgakörülmény, mint a mindennapi élethelyzet, nagyobb a stressz, sok az Engem árgus szemekkel figyelő, számomra ismert és ismeretlen ember...stb. 

Ezek mind mind befolyásolhatják a vizsga eredményét, de Gazdi szerint egy jól képzett kutya minden körülmények között megbízhatóan viselkedik.

Várjuk a záróvizsgát! :-) 

Pitbullmentés és segítő feladat :)

A kettő hogy is jön össze? :D

Hát úgy, hogy egymást követte a kettő. Tegnap Gazdival tartottam, mentünk suliba. Amikor leszálltunk Egerben az állomáson, (ez minden alkalommal így van) kicsit futkározhatok a parkban, hogy megtornáztassam -az út során elmacskásodott- testrészeimet.

Most sem volt ez másképp, ám láttuk, hogy egy sárga pitbull játszik ott éppen gyerekekkel. 

Szétnéztünk, de persze pórázzal dekkoló személyt nem láttunk sehol. Így Gazdi csöppet fenntartással volt az elengedésemmel kapcsolatban, hiszen mégsem ismerjük azt a kutyát és kitudja...

Ám a kutya elindult felénk. "Nagyszerű!" gondoltuk magunkban...de ezzel egy időben, az eb már szimatolgatott is minket. Kis idő elteltével meggyőződtünk róla, hogy nem lesz gond, így Gazdi elengedett.

Eleinte játszottam vele kicsit, majd nyüszögve elszaladt és körbe körbe, -mint őrült, ki letépte láncát- karikába rohangált sokáig a parkban és környékén. Volt rajta egy barna bőr nyakörv és nagyon is jó kondiban volt tartva, gondoltuk, hogy nemrég még gazdis lehetett.

Gazdinak sem kellett több, felhívta az Állatok Nevében Fajta- és Díszállat mentő Egyesületet (Eger).

Ott megadták a gyepi telefonszámát, mert ő éppen arrafelé rótta az utakat és eltudja vinni a helyi menhelyre, ahol van chipleolvasó...remélve, hogy hátha meg lesz a tulaj.

Addig Gazdi a pórázomat rárakta a pitre, majd megvártuk a gyepist. Jól viselte a korlátozást is, igen szelíd négylábú volt.

A gyepis megköszönte, berakta az autójába és vitte a menhelyre. 

Sajnos azóta még nem tudtuk megkérdezni, hogy meg lett e a gazdi (hamarosan pótoljuk!) de talán sikerült segíteni rajta, hiszen azért egy pitbull nem túl szívmelengető látvány az emberek számára, főleg szabadon a belváros közepén, így talán még atrocitásoktól és esetleges bántalmaktól is megkíméltük.

Nyüszögött a gazdija után és őrülten kereste! Ám csakis a buszállomás és a Bazilika környékén, valószínű, hogy ott hagyták el vagy rakták ki...nem tudni, mindenesetre gazdi sehol sem volt.

Reméljük, hogy egymásra találnak majd régi vagy akár új gazdijával!!

E kaland után mentünk a suliba...ott Gazdi különféle ügyeket intézett, most nem kellett tanulnia, így nem volt olyan uncsi az ott lét.

Még a legújabb épületbe is bementünk, ahová eddig együtt még sosem. Az előtérben lepakolta Gazdi a cuccait, majd gondolta elmegy a mosdóba. Igen ám, de oda mindig szokott vinni Engem is, de itt a cuccok túl közel voltak az ajtóhoz és nem akarta azokat magukra hagyni, így belement egy gyors döntésbe...

Én vigyázok a cuccokra, nem megyek most vele, maradok!

Segítőkutyáknál van is ilyen vizsgafeladat (gondolta magában), nem árt ha Engem is megnéz ilyen szituációban, nem is a cuccait féltette valójában. :P

Lesifotó, a feladat maradéktalanul végrehajtva! :)

Gazdi boldog volt, mert ekkora fegyelemre nem mert számítani...a gyümölcs megérett! :)

Suliba menet-jövet :)

A klasszikus soklépcsős város

Buszon mindig végig alszom az utat :)

Gyöngyivel dolgozok

Ezen a képen, éppen! :D

Áááálmos voltam már... :D

62 nap telt el..

Ahogy a leírásban is van, múlt héten szombaton meghúzódott a kutyasuliban a műtött lábam, de még így is jelentős javulást láthattok. :)

 

Kétszeresen szabályos Ül! :)

Egyrészt -azért és ez a legfőbb pozitívum- mert szépen hajlítom a műtött lábam ülés közben.  
Már egyre gyakrabban majdnem úgy -a műtéthez képest- mint az egészségest! Nem teszem ki a fenekem oldalra, hanem ráülök a lábaimra, ahogy kell.

Ebből is látszik, hogy az utóbbi pár hétben mennyit javult. :)

Jelentjük, a műtét 62 napja volt!

Másrészt pedig "Igazodj!" "Lábhoz!" parancsszavakra beülök közvetlenül Gazdi lába mellé és nem úgy mint régen, hogy 10-15 cm-el arrébb, hanem szabályosan - véégre megtanultuk! :)

Hamarosan képek is lesznek! :)

Örök tanulás az élet...

...terápiás kutyáknak is. :)

Gazdi elhatározta, hogy trükk készletünket újra bővítjük, illetve szépítjük az alapengedelmes tudásom.

Utóbbit, csak magunk miatt, hogy szabályosabb legyen, mert egyébként mindegyik rész megvan, de a lábnál követést és a "Lábhoz!" parancsot elég pontatlanul csináljuk.

Terápiás kutyáknak nem feltétel "szépen" végigcsinálni ezeket, de nem árt, ha kihozzuk magunkból a legjobbat. :)

Mai nap megtanult trükk a "Kisasszony!" :) , íme:

Otthoni kezelések szeretettel

Természetesen Gazdiék mindennap masszírozzák és tornáztatják a lábam továbbra is, mert még nem teljes a gyógyulás.

Pisilés közben, szépen hajlítom, akárcsak a másik hátsót, használom lépcsőzés közben és minden helyzetben.

Igaz, már mint egy katona, emelem futólépés közben is, de látszik, hogy nem terhelem 100%-osan például futásnál.

A gerincem néha még érzékeny a fenekem tája felé, amit masszírozással és állítólag mágnesterápiával jól lehetne kezelni és persze további úszással...

Amint lesz újra lehetőségünk, járni fogunk.

Matracot is sikerült vennünk, igaz nem teljesen olyan, mint amilyen elvileg kellett volna, de sokkal sokkal olcsóbb volt (akciósan) és pumpa sem kell hozzá, ám a célnak tökéletesen megfelel. :)

Azon szoktak még Gazdiék sétáltatni és testsúly áthelyezést végezni a műtött lábimra, ami fokozatosan elősegíti a terhelését, mert labilis talajon nehéz csak 3 lábat használni.

Mindezekhez már csak egyszerűen kitartás és türelem kell, de már nem sok hiányzik a teljes gyógyuláshoz.

Aki nem tudja, hogy műtve volt a lábam, észre sem veszi és Gazdiék is azt látják, hogy előtte sem mozgott jobban -persze lehet, hogy nem is látták igazán jól mozogni mert a műtét előtt sem használtam ahogy kellett volna, csak akkor a fájdalom miatt- jól látható, hogy boldog vagyok, többet bírom használni, mint mikor még diszpláziás volt.

A műtéttel járó fájdalom, kiadott pénz, idő és hercehurca úgy gondoljuk, -látva az eredményt- hogy megérte, azért, hogy most ilyen jó minőségben tudjam élni az életem.

Fizioterápia árnyoldala - a beteg szemszögéből

Mindenhol csak arról hallhatunk, hogy mennyire kell és milyen jó, de azt senki nem mondja el, hogy mivel is jár!

Ha nincs pénzed, ne fogj bele!

Az otthonod mindig legyen "felhasználóbarát"!

Szeretnénk elmesélni, hogyan értek véget a fizioterápiás kezeléseim, hátha másokat megkímélünk ezáltal bizonyos kellemetlenségektől.

Először is...Muka doktor szerint nem kötelező, hanem ajánlott az ízületi műtétek utáni fizioterápia.

Ez már egy kiindulási alap lehet annak, aki nem hisz benne vagy akinek nem lenne rá pénze.

Amikor műtétem után elértük azt a pontot, mikor már kezdhettük a terápiát, Gazdi utánajárt milyen lehetőségek is vannak Magyarországon. Láttuk már akkor az árlistát, de gondoltuk, szerencsére megtehetjük, így belevágunk az egyik lehetőségbe. Ez volt a víz alatti futópad, ám időközben, további orvos általi kontroll után Muka doki az úszást javasolta nagyon!

Már be voltunk jelentkezve a futópadra és úgy voltunk vele, hogy egye fene kipróbáljuk, aztán majd meglátjuk. Szinte pár napos késéssel voltunk mindkét helyen és hamar bebizonyosodott, hogy az úszást jobban favorizálom, ezáltal szívesebben megyek oda és olcsóbb is.

Így egy-egy futópad és úszás alkalom után, az utóbbit választották Gazdiék.

Mindeközben tudomásunkra jutott, hogy Gréta alanyt keres a szakdolgozatához, melyet Lilla ajánlott figyelmünkbe. Anyagi megfontoltságból (hisz nem olcsó az úszás sem) és mert Muka doki azt mondta, nem kerestünk fizioterapeutát, de kéz kezet mos alapon jónak gondoltuk a masszírozást és tornát az úszással együtt- erről volt szó még akkor.

A fizioterapeuták körében az úszást nem tartották hatékonynak esetünkben, csak a víz alatti futópadot, ezt már akkor mondta nekünk Gréta, mikor megismertük és ellenezte is, mert neki mások mást mondtak... (tipikus, lelkes, befolyásolható hallgató) de mi Muka doki szavát részesítettük előnyben.

Laikusként úgy gondolták Gazdiék, hogy inkább az egész ország által ismert és elismert állatorvosnak, specialistának a véleményét tartják szem előtt, ami látszólag nem is volt gond, mert minden esetben a Gazdi döntése melyik módszert választja.

Gréta ingyen járt ugye hozzánk, cserébe, hogy írhassa a szakdolgozatát esetemről. Akkor Gazdiék megbeszélték vele, hogy heti kétszer jön és az állatorvos (tanfolyam vezetője) hetente felügyeli a munkáját!

Nos, első víz alatti futópados alkalommal, a vállalkozás tulaja, egy fizioterapeuta végzett teljes körű állapotfelmérést Queenen.

Aztán Gréta párszor jött is a megbeszélt heti két alkalommal, közben átadta nekünk, hogyan is csináljuk mi itthon a masszázst és tornát, mivel ez így működik...

Majd mondta, hogy kellene venni egy matracot a "matractornához". Mondtuk, hogy jó, amint lesz pénzünk, veszünk. Ezt ő felhozta pár alkalommal és Gazdiék meg mindig mondták, hogy oké, ha lesz rá pénz venni fognak. Ekkor Gréta már csak heti egy alkalommal jött...

Időközben sajnos anyagilag már azt sem tehettük meg, hogy heti kétszer menjek úszni, így annak a száma is lecsökkent heti 1-re. Gréta pedig csak olcsó fintorral mondta, hogy kell a matrac, mert különben sorvadni fognak az izmaim tovább.

(Muka doki azt mondta, mihelyst elkezdem használni a lábam, megáll a sorvadás.)

Az állatorvos az utolsó masszírozós alkalom előtt, -mikor már hetek teltek el- látott egyszer, úgy hogy ha Gazdiék nem mondják Grétának, akkor eszébe sem jut. Erre a válasz: "Jah, én azt hittem elég volt az az egy állapotfelmérés"....itt már furcsálltuk a dolgot, mivel az elején nem ezt beszéltük meg.
És mi van, ha ne adj' Isten valamit nem jól csinál?!- mivel még elég messze van, hogy végezzen a suliban...ilyenkor kin van a felelősség? Így bárki csinálhatná...
Gazdiék féltettek!!

A matracot továbbra sem tudtuk megvenni, -éppen a zsák tápomat meg tudták venni Gazdiék- ami miatt már Gazdi a lehető legkellemetlenebbül érezte magát, hiszen nincs rá pénze, a fizioterapeuta nem tartja a megbeszélteket, ugyanakkor hajtja fintorogva, hogy de az kell!

Ráadásul még azt is megkérdőjelezte Gréta, hogy Gazdiék masszíroznak e minden este!!

(Mi még nem hallottunk arról, hogy kötelezően vissza kell kérdeznie, hogy "De biztos"? -egy igenlő válaszra. Mint később kiderült, a kötelessége miatt volt ez.)

No egy ilyen alkalom után ért véget a kezelésem!

Végül mikor Gazdi ezt elmondta Grétának, ő vérig sértődött és már számunkra elfogadhatatlan stílusban beszélt Gazdiékról.

Napokig nem beszéltek, majd végül Gréta kinyögte, hogy matrac nélkül nem tudunk továbbhaladni.

HEURÉKA!!! Kiáltott fel magában Gazdi! Hát akkor ezért mondta annyira és ezért nem jött csak 1x egy héten...Mikor pedig ezt elmondhatta Grétának személyesen, a válasz: "Hát azt hittem, hogy ez egyértelmű!".

Ismétlem laikus ebben a témában Gazdi, akkor hogy a csudába várhatja el tőle valaki, hogy ezekből a történésekből ezt szűrje le?! Lehet, hogy az ő agyi kapacitása kevés ehhez, de bizonyos mennyiségű kommunikációval és ismeret átadással mennyi félreértéstől és későbbi idegességtől megkímélhették volna magunkat....

Gazdi mindig is a legjobbat akarta Nekem, de ha nincs rá mód, azt is megértem és általában mindenki.

Amit ebből az esetből okulva tanácsként szeretnénk Nektek adni az az, hogy pontosan, előre beszéljétek át a kezelések menetét, illetve az anyagi vonzatát. Illetve a legjobb, ha a fizioterapeutához Ti mentek, ha van rá mód, mert ott helyben lesz neki minden felszerelése és a kiszállásért pluszban nem kell fizetni. 

Mi is megtudtuk volna venni még az elején a matracot, ha időben tudjuk, hogy mire kell számítani. Sajnos mikor oda került a sor, a családunk meg majdnem anyagi csődbe...és ezt vehetitek szinte szó szerint.

A lehető legkellemetlenebb az, mikor tudod, hogy kell az a valami, de nem tudod megvenni. A matrac 4000ft+4000ft a pumpa, illetve melegítésre szolgáló zselés párnák (hamar elhasználódik), kb. 1200 ft, valamint a kezdeti masszázs és torna idejére gyulladáscsökkentő 7000ft.

Valamint az, ha a fizioterapeuta felhánytorgatja, hogy mennyi mindent tett értetek és pedig ez máshol mennyibe került volna...

Az is lehet, hogy jó sokba, de talán aki pénzért jön, az be is tartja a megbeszélteket! 

Hiszen Mi is mikor terápiás foglalkozást elvállalunk, akkor oda bizony rendszeresen kell menni, nincs kifogás, hogy: "Messze lakok!" stb..hisz ez esetben, nem vállaljuk el. 

Nagyon meg kell gondolni, hogy kit hív az otthonába a kétlábú, illetve melyik módszert választja!

Mindenki a sajátjára esküszik, ahány módszer, annyi vélemény, Gazdiék pontosan ezért döntöttek úgy, hogy az állatorvosra hallgatnak, hisz azt is neki köszönhetik, hogy nem kellett protézist beültetni, elég volt csak a "kisebb" beavatkozás.

Erről az a borzasztó negatív élményünk ugye, hogy a legelső doktor, aki diagnosztizálta a betegségem, addig várt volna, míg teljesen leromlik az állapotom, csakhogy minél többet kaszálhasson rajtam.

A bizonyíték erre Muka doki, aki megmutatta, hogy el lehet kerülni a legkockázatosabb műtétet!  

 

Honvágy

Elég sűrűn visszajárogatunk Egerbe Gazdival és ilyenkor óhatatlan, hogy nosztalgiázzunk.

Egerben, szinte a patak parton nőttem fel, pár méterre csordogált a házunk mellett. Körülötte csodás gesztenyefák, melyek tavasszal színpompás virágukkal kápráztatták el szemünket és lelkünket egyaránt.

Tavasszal mindig sok sok szitakötő kereste élete párját, majd kecses táncot lejtve repkedtek a levegőben.

Én párszor próbáltam elkapni őket, de légi cirkuszuk lenyűgöző, mellyel nem lehet versenyre kelni, főleg egy magamfajta tömzsi testalkatú ebnek. :P

Az Eger-patak egészen hosszú szakaszon képviselteti magát a városban, illetve azon a részen, ahol mi laktunk. Az a "kutyázós kétlábúak" paradicsomaként emlegetett szakasz. Mély és sekély, valamint nyugodt és sodrásos szakaszok váltogatják egymást, míg a messzi távolban a Mátra vonulatai láthatóak.

Gazdi egyik hobbija a fotózás. Ez a környék tökéletes alany a természet legjobb pillanatainak megörökítésére, született is nagyon sok csodás kép, ebben az időszakban.

Fantasztikus hely, ami gyönyörködtet, megnyugtat, kikapcsol és ellazít.

És még csak Egerről beszéltünk, pedig a környező települések is egyenesen bámulatosak, kincset érő adottságokkal rendelkeznek. :)

A kutyás társaság, ami még nagyon hiányzik nekünk. Loui (staffi-pit keverék), Daisy (labi keverék), Termi ( mopsz), Natasa (bull terrier), Scooby (labrador), Rocco (bull terrier), CJ (staffi), Edi (staffi-bull terrier), Kitt (staffi keverék), Zsömle (golden retriever)...és még sorolhatnánk a párosokat.

Ezek a kutyák szocializáltsága tiszteletre méltó. Semmilyen helytelen nevelésből adódó komplexusuk nincs, falkában mindenki hamar megtalálja a helyét, aztán semmi gond, órákig képesek együtt játszani...

Klikkesednek természetesen, de mindenki elvan mindenkivel, ezt szokták meg...az órákig tartó sétákat, változatos, sok emberekkel való találkozást, érintkezést, egész kölyökkortól kezdve, így mindegyik eb megbízható és nagyon jó természettel rendelkező.

Nah ez hiányzik Nekünk!! :)

Amikor kedvünk szottyant, Gazdival fogtuk magunkat és elmentünk a szokásos, tőlünk kellemes sétára lévő parkba, ahol biztos, hogy mindig legalább egy kutya volt, akivel játszhattam. :)

Esténként pedig falkában a kutyák, gazdik egyaránt. :))

 Mióta Budapesten élünk azt tapasztaltuk, hogy a környékünkön élő kutyák általában kisebbek nálam, így nem nagyon tudok velük mit kezdeni játék szempontjából, illetve, mint sok esetben máshol is, félelmi agressziót mutatnak, ami főként a nem megfelelő nevelésnek tudható be.

A másik eset pedig a hiperaktív kutyák. Ami talán nem is helyes kifejezés (mint ember gyerekeknél is nagyon sok esetben használják helytelenül), mert a lemozgatás hiánya, főleg az emberek időhiányából alakul ki, túlságosan kevés a szabadban töltött idő, illetve a kutyás sportok hobbi szintű ismerete hiányos náluk. 

Velük csak pár percig vagyok képes felvenni az iramot, aztán inkább megyek Gazdihoz, hogy együtt játszunk...

Valahogy nem vagyok kompatibilis az itt lakó kutyákkal, de ez a gazdi-gazdi viszonyról is elmondható, ami meg Gazdit zavarja.

Egerben nagyon jó volt a társaság, mind a kutyák, mind gazdijaik jó felfogású, állataikat következetesen nevelő emberek. Ott még az idősebbek is viccesek voltak és tanácsot kértek, ha valami nem úgy jött össze az otthoni tanításban, ahogy szerették volna, illetve ők is nagyon hasznos tanácsokat mondtak egymásnak kutyás témában, persze a hétköznapi témákon kívül.

Családiasabb szóval jellemeznénk az ottani közösséget.

Egyik délután, kapásból 5 különféle kutya

Nem általánosítunk természetesen, biztosan itt Budapesten is vannak jó közösségek, csak talán mi lakunk rossz helyen. :)

Akivel tényleg ellennék, velük ritkán találkozunk...ez pech.

Bozz története!

Nagy véletlen folytán Bozz elvezette Andiékat, korábbi lakhelyére.

Gazdi bemásolta az Andi által küldött levelet!

A story: Tegnap lementünk sétálni este, elengedtük, egy másodperc alatt mindig visszajött, labdáztunk, mókáztunk, majd azon a részen ahol találtuk, szagott fogott, és elsuhant egy pillanat alatt... Követtük a nyomát a nagy hóban, egy lakótelepre értünk, ahol már nem leltük... Megkérdeztem egy arra jövő kutyást, akivel még szem előtt volt összefutott Bozz, hogy nem látta-e.
Mire kiderült, hogy azon a lakótelepen szokott kóborolni, a telepiek csak Spricc-nek hívják (mert állandóan megy a szukákra), és a MÁV állomáson lakik, a vasutasoké. 
Elkísért minket, hátha oda ment haza Bozz (aki már Bigyusz, mert úgy mégis aranyosabb, és jobban is hallgat rá).
A kapu nyitva volt, Bigyusz pedig ott volt bent a kertben. Nagyon örült, hogy megtaláltuk.  
Bekopogtam, mondtam, hogy 02.04-én találtuk, nincs benne chip, a pórázt nem ismeri, de imád labdázni.
Mondták, hogy nem keresték, mert megszokták, hogy elszökik (hiszen a kaput nem szokták becsukni, meg a kerítés is elég lepukkant). Közölték, hogy kb. egy hete valaki meg is mérgezte, és többször fenyegették őket feljelentéssel a lakótelepen élő szukás gazdik, mivel elmegy csajozni, és mindenkit meg akar termékenyíteni...Pórázt még sose tettek rá, állítólag egyszer volt nyakörve bilétával, de az egyik elcsatangolásánál elveszett (Csipezésre nem akartak költeni).
6 éves, egy idős házaspártól örökölték, eredeti neve Bogár. Mondtam, hogy feltettük FB-ra, mire mondta, hogy az Illatos út honlapját nézték, ha ott lett volna kihozzák (na persze).
A kutya kajája a teraszon be volt fagyva (valami moslék), mellette a vize a lábasban szintén, volt egy farostlemez kutyaháza.
Mondtam, hogy megtartanánk, míg rendes gazdit nem találunk neki. Simán belement, sőt, ezután többször megpróbált minket beinvitálni egy kávéra...Mintha meg akarta volna köszönni, hogy elvisszük. A ház kapuja előtt rögtön a vasúti sínek voltak, a fél óra alatt is 2 vonat húzott el mellettünk, esélyes, hogy Bigyusz egyszer egy vonat alatt végezte volna.
Telefonszámot cseréltünk, így ha legközelebb ne adj Isten lelépne megint, tudjuk hol keressük. Már csak egy szuper végleges gazdi hiányzik.

Mikor ezeket a sorokat olvastuk...egyszerűen nem akartuk elhinni, hogy arról a négylábúról van szó, aki nálunk vendégeskedett 4 napig és akit annyira megszerettünk!

Borzasztó milyen élete lehetett, nem csoda, hogy olyan bújós és vágyik a szeretetre!!!

Hozzátennénk, hogy míg Velem sétált, sosem mászott egyik szukára sem (pedig lett volna rá lehetősége)...és ahhoz képest, hogy biztosan sok kétlábú megkergette, ne adj' Isten még bánthatták is, bízik az emberekben és iszonyatosan ragaszkodik!!

"Mindenhová Gazdival..."

...hiszen a nyakában lógok! ;)

Szerető gazdit keres Bozz!

Bozz, négy napi vendégeskedés után visszatért eredeti, ideiglenes gazdijaihoz.

Amennyire eleinte nem örültem a jelenlétének, pár nap múlva már olyanok voltunk, mintha mindig is együtt éltünk volna. Ő is feloldódott Velem szemben és Én is elfogadtam őt.

Gazdiék sokat tettek azért, hogy mindketten jól érezzük magunkat. :)

Míg nálunk volt, sokat sétáltunk, szaladgáltunk, labdáztunk és...hát...öö...kunyeráltunk. :D

Bozz szófogadó, játékos, kiscsupaszív eb. Azt hiszem Gazdi nagyon megszerette, még meg is siratta, mikor visszaadta a póráz végét Andreáéknak.

Bozont egy csodálatos kutya, egészen jól sikerült megismernünk és bátran ajánljuk végleges gazdihoz Őt!!

Ha Mi mondjuk, az úgy is van! :)

Gazdi és Andi, megbeszélték, hogy együtt keresnek Bozznak végleges gazdit és csak is azzal a feltétellel adják oda, hogy a későbbiekben meglátogathatják.

Nagyon szeretné mindkét család, hogy jó helye legyen és több gazdicserének, megpróbáltatásnak nem lenne kitéve, ezért kérünk Titeket, ha tudtok valakit, akinél jó helye lenne a feketeségnek, írjatok Gazdinak vagy hívjátok fel!

Ami kiderült még, hogy valaha valaki tanította, mert ül, fekszik, pacsit ad és a labdát is visszahozza. :)

Tel. szám: 0630/399-81-41
                 0630/756-25-70

E-mail: fmonika.email@gmail.com

Bozz gazdikereső!

Ideiglenesen nálunk.

Valószínűleg snauzer keverék, ivaros fiúcska, akit pár nappal ezelőtt talált egy pár a patak parton.

Hazavitték, megfürdették, bolha- kullancsirtót raktak rá és keresnek neki gazdit.

Időközben, egy hónapokkal ezelőtt leszervezett hosszú hétvégére kellett elutazniuk, így szállást kerestek Bozznak (Bozont).

A legnagyobb közösségi portálnak köszönhetően egymásra találtunk, így a probléma megoldódott.

Bozz szerda este érkezett és vasárnap estig lesz nálunk.

Tudnivalók róla:

Kb. 4-5 éves lehet, termetre akkora, mint Queen.

Lakásban és autóban egyaránt nagyon jól viselkedik, szobatiszta, nem rág szét semmit.

Pórázon nem tökéletes, de jól formálható, másik kutya jelenlétében és elég jutalomfalattal a zsebünkben póráz nélkül is sétáltatható.

Tudja az Ül! parancsot, a Fekszik!-et még tanulja, helyére mutatáskor, odamegy.
Idegen kutyákkal dominanciára hajlamos, de nem agresszív, elvan kanokkal, szukákkal egyaránt.
Nem ugatós, türelmes, gazdájához ragaszkodik. :)

Nagyon bújós, kedves szeretetre éhes kutya, gyakorlottabb gazdinak tökéletes.

Felvezető tanoncok :)

Minden foglalkozáson más más leendő segítőkutya kiképző- és (remélhetőleg) terápiás kutya felvezető dolgozik Velem, azaz Gazdi tanfolyamtársai. :)

Az eddigi tapasztalatok alapján, a jelöltek villám gyorsan tanulják a szakma csínját-bínját és rendkívül szépen "terápiázunk" már együtt, kivétel nélkül mindenkivel.

Március végén a vizsga ezen részének teljesítése nem is lesz kérdéses! :)

Személy szerint Nekem is látványosan jobban megy, visszarázódtam már a foglalkozások világába, ami főként Pechan Eszternek és lenyűgöző szaktudásának köszönhető! :)

Nagyon sokat tanultunk Gazdival mindketten Esztertől, amit úgy gondolom sosem tudunk eléggé meghálálni.

Érdekesség ;)

Nah mi ez?

Ez, kérem szépen blogom statisztikája, blogom nézettsége! :)

Köszönöm szépen a népszerűséget, nagyon jól esik! :)

 

Magyarország	235
Egyesült Államok	14
Németország	7
Románia	4
Ausztria	3
Fehéroroszország	1
Egyesült Királyság	1
Oroszországi Föderáció	1
Szlovákia	1

Fotózás Virággal :)

Tegnap az egész délutánunkat Virággal töltöttük a Hajógyári szigeten. :)

Sajnos a kutyáját, Lizát (border collie) nem hozta magával, de így is szuperül éreztük magunkat hárman.

Burányi Virág a NEO fotósa, egy igazi tehetség! 

Gazdival míg játszottunk és feladatokat csináltunk, Virág profi fotókat készített rólunk, melyeket az alábbi linken láthattok (Mónika+Queen), valamint a későbbiekben blogfejlécben is. :)

http://indafoto.hu/lofty/collections

... és a nap végén bevágtam a szunyát :D