A kutyasuliban... :)

A mögöttem látható palánk nem csak azért látszik ám, hogy legyen háttér....hanem mert fel is mentem rá. :D

Ééén, bizony één! Akit régebben kisebb ugrásokra is nehéz volt rávenni, végigmegyek 6 részes akadálypályán és ennek a 6. lépcsője ez a palánk. :))

Igaz a lábaim miatt nem bírok sokat ugrálni (nem is elvárás), de Gazdival nagyon élvezzük ezt a pályán töltött kicsike időt is. :)

Egyéni fejlesztés - Ádival :)

Egy hete ilyenkor Debrecenben tanyáztunk. Ismét egy élmény volt mindenki számára, végre a családdal lenni. :)

Gazdi anyukájától kaptam egy csinos kis kosarat, amit majd hurcolhatok foglalkozásokon, illetve kaptam mobil itatót. Mindig gazdagodik a felszerelés készletem egy egy Debiben töltött hétvégén, hisz mindig kapok valamit. :D

Egy igazán hosszú hétvégét töltöttünk a családnál, hétfőn jöttünk haza. Én teljesen kifáradt és magamon kívüli állapotban érkeztem vissza kis hajlékunkba, de ugyan ezzel Gazdiék sem voltak másképp... :P

Kedden pedig Gazdinak kiképző suli volt, azon belül is  a terápiás gyakorlat része, ahová én majd csak februárban fogok menni. Igen ám, de most elhívtak Engem is, mert az egyik "bemutató páros" lemondta a foglalkozást. Hmm hmm...egyik oldalról örültünk ennek Gazdival, ám a másik oldalon ott volt bennünk a félsz, hiszen tényleg fáradt voltam és ilyenkor pár nap mindig kell a regenerálódásra.

No, ettől függetlenül együtt mentünk aznap órát tartani. Hihetetlenül nyugodt és lusta voltam, már már túlzásnak is érezte Gazdi sokszor. :P

Megcsináltunk mindent, amit kellett, csak kicsit nyugdíjas volt a tempó. :D

Azóta pihenek és a holnapi kutyasulis gyakorlatra már fitten érkezek. :)

Suliba járunk! :)

Gazdi elkezdte a habilitációs kutyakiképző tanfolyamot.

Vannak elméleti és gyakorlati órák egyaránt. 

Az utóbbi egy kutyasuliban van, oda mindig el szokott vinni Engem is, hogy együtt tanuljunk. 

Mindketten nagyon élvezzük és elengedhetetlenül hasznosnak tartjuk a képzést, hisz megtanuljuk a terápiás foglalkozások csínnyát- bínnyát, ezzel még élvezhetőbbé téve a kutyázást, a gyerekeknek is és Magunknak is. :)

Egyesületváltás

Egy jó ideje elköltöztünk már Budapestre, Egertől 130 km-re.

Egészen mostanáig ingáztunk a két város között, volt, hogy csak egyesületi összejövetelek miatt, ám hamar kiderült, hogy ezt nem lehet hosszú távon művelni. 

Ha például kettő óra hosszára volt jelenésünk Egerben, akkor is 6 órát utaztunk egy nap, csak ezért a pár órácskáért. Busszal négy óra az út, oda-vissza és tőlünk a buszpályaudvarig, oda-vissza az út, kettő óra.

Alig voltunk itthon és semmire nem jutott időnk, így jellemezhető az utóbbi kb. fél évünk. 

Így pedig nem tudtunk aktívan részt venni az egyesület életében (bemutatók, programok, megbeszélések, teendők), holott Gazdinak és Nekem is lételemünk, hogy ebben a körben működjünk! Szóval kiléptünk a "Mondjuk Mancsot!" Terápiás és Segítőkutyás Egyesületből (Eger) és csatlakoztunk a 

NEO Segítőkutya Egyesület csapatához (Budapest).

Az elnök, Ricsi képezett Engem és Gazdit még jóval az első vizsgánk előtti időszaktól és mai napig is, így már korábban is kapcsolatban voltunk az egyesülettel, nem ismeretlen a csapat. :)

Ismét az otthonban :)

Ma ismét az otthonban jártunk, hiszen eltelt egy újabb hét.

A gyerekek nagyon szívesen és örömmel fogadtak minket. :)

Megvannak a kis csoportjaink is. Mégpedig kettő gyerkőcnek egyéni foglalkozást tartunk, a többiek pedig egy nagyobb csapatot alkotnak.

Úgy gondoljuk, hogy az egyéni foglalkozások keretében jól fogunk haladni a lurkókkal, már ma is szépen lement a foglalkozás.

A többiekkel pedig sima ügy minden feladat és játék. :)

Mai nap a szokásosnál is jobban elfáradtam, sajnos a lábaim főleg. Ebből tanulva, a feladatok összetételét változtatni fogja Gazdi gyakran, hogy ne merüljek ki ennyire.

A legelső, önálló foglalkozásunk! :))

A vizsga utáni napokban kis ideig a jól megérdemelt pihenőnket tartottuk Gazdival.

11.06-án pedig már a Békásmegyeri Családok Átmeneti Otthonában jártunk.

Régebb óta megbeszéltük már a vezetővel, hogy ha meg lesz a vizsgánk, megyünk hozzájuk.

Most be is váltottuk ígéretünket és a gyerekek naaagy örömére bemutatkoztunk nekik és a szülőknek egyaránt.

Gazdi beszélt a terápia fontosságáról, céljáról, eredményekről, valamint foglalkozás keretén belül adtunk egy kis ízelítőt is. A gyerekek teljes extázisba estek tőlem és élvezték a játékot. :)

Heti rendszerességgel fogunk járni több, életkor alapján kialakulóban lévő csoporthoz is.

Legközelebb remélhetőleg képekkel is szolgálhatunk. :)

 2012.11.02- án TERÁPIÁS KUTYA lettem!

Sikeres záróvizsgát tettünk Gazdival, Egerben a Szalaparti Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Szakiskola és Diákotthon Intézményében.

Köszönjük Mindenkinek, aki szurkolt értünk, a rengeteg munka és idő most meghozta gyümölcsét! :))

Zsömlével

Szerda délután, a gyermekotthoni gyakorlásunk után, Zsömlével és Gazdijával találkoztunk. :)

Régen láttuk már egymást, ennek örömére üdvözöltük a Gazdikat, ők jól megdögönyöztek minket, kergetőztünk kicsit, majd közösen almáztunk. :)) 

Ezután egy csodálatos és egyedi meglepetésben is részünk lehetett!! Zsömle és Szilvi megajándékoztak minket egy rólam szóló összeállítással, melyben fényképek és egy élethű labrador figura, valamint díszletek találhatóak. 

Ezúton is szeretnénk még egyszer megköszönni, hogy gondoltak ránk és ilyen csodás, életre szóló emléket készítettek nekünk! :)