V. és egyben utolsó gyakorlás

Váratlan történés ugyanis -a vizsgabiztosok elfoglaltsága miatt- hogy kettő nappal hamarabb, pénteken, azaz holnap után lesz a vizsgánk !!

Ma a vizsgázó csoporttal dolgoztunk, nagyon ügyes kis csapat. :)

Jól tudunk Velük készülni, a feladatok remekül mennek, mindemellett örömmel tölti őket el, ha foglalkozhatnak Velem, a lényeg pedig csakis ez. :)

IV. gyakorlás

Tegnap ismét a Szent Anna Napköziben jártunk.

Elgyakoroltuk az összes vizsgafeladatot a gyerekekkel és pluszban gyakoroltunk még szépen kerekesszék mellett haladni. :)

2. születésnapom! :)

Szinte hihetetlen mennyire röpül az idő...

Boldog kutyus vagyok, mert Gazdiékkal különleges a kapcsolatunk!

Sokat vagyunk együtt, sokat kirándulunk, játszunk, közösségbe járunk, igyekeznek mindent megvenni Nekem, amire csak szükségem van,  a nagyszülők is imádnak -mindig nagyon várnak haza Minket- valamint tanulunk sokat magunk miatt is és hogy beteg gyerekeken segíthessünk!

Azt hiszem jobb életet egy négylábú nem is kívánhatna magának.

Egyre okosabb és ügyesebb vagyok, ám még mindig egy kis bohóc! :))

III. gyakorlás

Tegnap ismét a Szent Anna Napköziben jártunk Én és Szofi.

Ide mindig szeretettel várnak minket és nagyon örülnek a gyerekek, ha dolgozhatnak velünk. :)

Brigivel :)

Az apport-tartás-átadás feladat már velük is ügyesen megy, valamint kerekes szék mellett is egyre szebben haladok. :)

Igazi áttörést jelent számunka, hogy ily rövid idő alatt elértem e két gyakorlat teljesítését, Gazdi nagyon büszke Rám! :)

Anett-Szofi, Kriszta, Brigi, Én

Hazafelé a buszon, kifáradva...

Itthoni képzés 1000-rel :D

...és mindezt örömmel! :))

Azaz mindennap, főleg apport visszahozás-tartás-átadás gyakorlása folyik. Ez nagyon fontos a gyerekekkel való foglalkozásnál, hiszen sokszor adódik alkalom, hogy "visszahozósdit" játszunk, mert a lurkók ezt élvezik a legjobban. :) És, ami köztudott:...Én is! :)

Sokat fejlődtem az utóbbi időben, amiért sok jutalom jár, így örömmel és jól teljesítem a feladatokat.
Ez önbizalmat ad Nekem is és Gazdinak is, ami nagyon fontos a záróvizsgához. :)

Megtört a jég! :)

Mai napon megértettem,  hogy mit is szeretne Gazdi apportnál és azt hogyan oldhatom meg. :)
Szóval már a tárgyat behozom, leülök vele és tartom addig míg el nem veszik tőlem!

Ez az a jég, amit nem tudtunk jó ideje áttörni és sem Én, sem Gazdi nem tudtuk összerakni a részeket, pedig már gyakoroltuk őket külön-külön.
Ám Ricsi segítsége után nagyon is hamar sikerült egy harmóniában lévő sorozatot felépíteni ezekből, ami a feladat teljesítését eredményezte. :)

Még itthoni körülmények között gyakoroljuk, de hamarosan levisszük a feladatot a szabadba is.

A másik az érintés! Nagyon fontos, sok feladatban segíthet ha ezt tudom és pedig jelentem: TUDOM ! :))

Őszi Szentendre

Ismét a jó időre való tekintettel nekivágtunk a természetnek. Nem messze, csak Szentendrén jártunk a Duna parton és kicsit korzóztunk is. :)

II. gyakorlás (nem a vizsgázó csoporttal)

Ez volt a második alkalom, hogy csakis speciális csoporttal és gyakorlatokkal készültünk a záróvizsgánkra.

Ma a hangsúlyt, kerekesszék kísérésre és sérült emberekkel való, pórázon sétára helyeztük, valamint köszöntöttük is őket egyenként, pacsi adással. 

Kicsikét többet kell gyakorolni mindent és szépen fog menni. :)

 

Gyógyulás útján

Jelentem, a lábam javulgat!
Pénteken megpróbálunk elmenni gyakorolni a gyerekekhez.

Majdnem 2 hónap után végre ismét Debrecenben voltunk hétvégén a szülőknél, nagyszülőknél. :)

Volt nagy boldogság és megint elláttak Engem mindenféle földi jóval és sokat játszottunk. :)

Már nagyon hiányoztak Nekem és nekik is Én.

Gergővel is sokat hülyéskedtem és még hullahoppoztam is. :D

Sajnos egy üröm is szorult az örömbe, mégpedig, egyik alkalommal a lakásban labdáztam, elég kicsike helyen és egy rossz mozdulatnak (nem) köszönhetően, meghúzódott a bal mellső lábam. :((

Eléggé fáj, mert rá állni nem tudok, csak 1-1 pillanatra, sántikálva haladok.

Gazdi figyel rá, hogy ne nagyon járkáljak, ne terheljem a bibis lábam, nehogy megerőltessem és hogy pihenjek sokat. Ez igazából bármikor előfordul és idővel helyrejön, ám szinte a legrosszabbkor történt, hiszen 3 hét van a záróvizsgáig és akadályozva van a felkészülés.

Erre a hétre kettő gyakorlás volt tervezve, ám így nem biztos, hogy összejön. Egy biztos, a pénteki, addigra már csak csak jobban leszek, de egy alkalom a hétre nem elég.

No, hát majd meglátjuk és kihozzuk a helyzetből így is a legjobbat! :)

Szó, mi szó, a hétvége remek volt! :)))

Laborban

Gazdinak pénteken csak ritkán vannak órái, de a mai nap épp ezek egyike volt.

Mivel csak két óra hossza miatt kellett bemennie, így gondolta elvisz magával, hogy addig is együtt legyünk és gyakorolhassunk sok szituációt.

Reggel azért még töprengett kicsit, hogy a tanárai mit is fognak szólni...stb. ám, mivel természettudományi karra jár, rólam írja szakdolgozatát és jól tudok viselkedni, hamarosan rádöbbent, hogy így semmi gond nem lehet, hát elindultunk suliba.

3/4 óra BKV és 2 óra Volán buszos út után meg is érkeztünk. Mint mindig, Én most is végig aludtam az utat és mikor leszálltunk, boldogan futkároztam egyet, mint aki megint tisztában van vele, hogy abba a városba érkezett vissza, ahol felnőtt. :))

Aztán beértünk a suliba is. A portán elég meglepődve néztek Ránk, de Gazdi rezzenéstelen arccal, természetességét sugallva annak, hogy Én is vele vagyok, vele lehetek, csak ment a labor irányába.

Nem is szólt senki semmit, pedig később több ember is látta a mi  kis akciónkat.

A tanárnő is csak annyit kérdezett, hogy Én is megyek e a laborba és Gazdi pedig mondta, hogy igen, mert utána dolgunk van együtt, de jól viselkedek, nem lesz gond...a tanárnő nem is kételkedett bennünk, mentünk órára. :)

A helyiségben nagyon büdös, vegyszer illatok voltak, de szerencsére ablak alá feküdtem, így annyira nem volt kellemetlen. Gazdi most kikötött, mert gondolta, hogy ott lesz ám kíváncsiskodás és nem bírok majd megülni a fenekemen, ám így kikötve pont jó volt.

Közel is voltam hozzá és nem zavartam senkit. Nemsoká tanárnő és a laboros néni szívébe is beloptam magam, innentől kezdve nyugodtan lehettem és lehetett Gazdi is, probléma valóban nem volt, nagyrészt szokás szerint aludtam, mint a tej.

Gazdi eddig is nagyon szerette az Eszterházy Károly Főiskolát, főként a tanárok miatt, ám most valóban megbizonyosodott róla, hogy nem csak szaktudásuk nagy, de a szívük is. :)

Nekem kicsit uncsi volt az óra, a sok méricskélés, öntögetés és melegítés azt hiszem nem az Én érdeklődési körömnek megfelelő :D , de azért újra és újra elkísérném még Gazdit ilyen napjain suliba. :)

Sok a teendő...

Gazdinak be van táblázva ez a hét teljesen. Az iskolával mostanában eléggé elmaradt, amit utolsó éven bizony nagyon nem engedhet meg magának, így most minden energiáját az köti le főképp, így sajnos a héten már nem tudunk menni a gyerekekhez. Itthon gyakorolgatjuk azokat a mozdulatokat, amiken javítani kell még.

Jövőhéten viszont, ha minden jól alakul lehet, hogy két alkalommal is eljutunk egy másik gyerekcsoporthoz, akikkel szintén jó lesz dolgozni, hisz szeretik és mindig örömmel várják a gyógyító kutyusokat. :)

I. gyakorlás a csoporttal

Tegnap délelőtt elutaztunk Gazdival Egerbe, hogy gyakorolhassunk a II. vizsgánkra.

A gyerekek nagyon kedvesen fogadtak minket és örültek, hogy új kutyussal dolgozhatnak. :)

Én is boldog voltam, hamar összebarátkoztam velük, majd Sonja nyakába ugrottam, mert utoljára az I. vizsgán találkoztunk.

 

Aztán elkezdtük a feladatokat.

1. Gyerekek köszöntése egyenként

2. Akadálypálya

3. Mit csinál a két kezem? -gyermekdal

4. Utánozd a kutyust!

5. Apport

Összességében elmondhatjuk, hogy első alkalomhoz képest ügyesen mentek a feladatok és kifejezetten jól viseltem a gyerekek hangoskodását, ami nagyon fontos.


Ilyen helyzetben - zárt térben nem egészséges gyerekekkel -  nem voltam még, ám nem okozott nehézséget megszokni őket, sőt, kerestem a társaságukat.


Csiszolásra váró mozdulataim és szokásaim vannak, ezeket fogjuk a jövőben fejleszteni és gyakorolni, hogy valóban jól bánjak a gyerekekkel, illetve ne legyen kérdéses a II. vizsga sem. :)

Visegrádon :)

Idén valószínűleg a tegnapi nap volt, amikor még igazi kiránduló idő köszöntött a szabadba vágyókra.

Egy percig sem tétováztunk, kihasználtuk a gyönyörű őszi napsütést...útnak indultunk Visegrádra. :)

A Visegrádi-hegység a Dunakanyarban fekvő hegyvonulat, amely földrajzilag az Északi-középhegység része, geopolitikai szempontból viszont többnyire a Dunántúli-középhegységhez sorolják. 

Névadója Visegrád városa, az ezeréves város.

A Dunakanyar kultúrtáj, már a világörökség része, fantasztikus látványt nyújt ember és állatka részére egyaránt. Tegnap ebben lehetett részünk. :)

Mikor beértünk a városba, egy kikötőhöz mentünk, itt Gazdiék ettek egy kicsit, én pedig napoztam, vízbe nem mehettem csak a szárazföldről  szemléltem a lassan hömpölygő, naaagy Dunát. 

Ezután elindultunk felfelé a kilátóhoz, illetve a várhoz.

Az út nagyon szép erdőn vezet végig, ahonnan a kilátás is lenyűgöző. Meg is álltunk egy kilátóponton.

Legközelebb már csak a Várhegy tetején parkoltunk le, ahol csodás zöld tisztások, hatalmas fák és nyugalom fogadott minket. Hamarosan már a kilátóban voltunk. Nem túl magas, de nagyon is meredek csigalépcsőt kell leküzdeni a látványért cserébe. Ez egy kétlábúnak különösebben nem jelent gondot, ám Engem Gazdi nagyon féltett, de hála a Julius-K9 hámnak, biztonságosan tudott fogni és széépen lassaan felbattyogtunk. 

Lefelé pedig már könnyebb volt.  A táj természetesen csodás :)

Innen a fellegvárba mentünk. Egy keskeny erdei úton tettük meg az utat, aminek roppant örültünk, hisz régen voltunk már erdei túrán. :) Nem volt nagy távolság, de élveztük nagyon. :)

A vár bejáratától nem messze egy lóval találkoztunk. Régebben féltem tőlük, de már egyáltalán nem mutattam megilletődöttséget, Gazdi még meg is lepődött, ám örült is ennek. :) Ő simogatta, Én meg kíváncsian szaglásztam. 

Mentünk tovább, a látvány magáért beszél. :)

Nagyon jó volt Visegrádon kirándulni, igazán fantasztikus helyen lévő, tiszta, igényes település, tele látványossággal és szép helyekkel.

Azt azért el kell mondjam, hogy most is volt sok olyan ember, aki kíváncsi volt rám. Sokan simogattak, gyerekek, felnőttek egyaránt és kérdezősködtek Gazditól munkám iránt. Ilyenkor jó beszélgetni velük, mert legalább pár embernek át tudjuk adni azt az ismeretet, amit minden embernek szükséges lenne tudnia rólunk, segítőkutyákról. Most volt olyan pár is, aki csak nehezen tudott elszakadni Tőlem, ami igazán jól esett Gazdinak és örült a sok pozitív visszajelzésnek. :)

amiről Lilla is beszélt...

Bizony mikor odabújhatok Gazdihoz az a legfelemelőbb érzés a világon Nekem is és neki is!
Ilyenkor csak Mi vagyunk és minden más megszűnik létezni!

Postán gyakoroltunk

Gazdi Engem is elvitt, hisz remek hely a helyben maradás gyakorlására.

Az előtérben lefektetett, aztán odament az ablakhoz, feladni egy levelet. Igen ám, de mellettem kígyózott egy hosszú kétlábú sor, így kísértés is volt, nem kicsi, ráadásul sokszor eltakarták előlem Gazdit ez meg főleg nehezítette a feladatot.

Az ügyintéző nem volt a helyén, így még várnia kellett, nem ment simán a dolog. Én egy darabig nagyon szépen, földre tett pofival vártam Gazdira, ám egyszer csak érdekes illatot éreztem és gondoltam odamegyek, megvizsgálom mi lehet az. 

Ezt nem kellett volna...ám Gazdi résen volt, mint mindig és egyből korrigálta a helyzetet, visszafektetett. Innentől kb. még 10 percet kellett várakoznom, szintén emberek lába mellett, de szuperül vettem az akadályt, már nem álltam fel.

Gazdi már tapasztalta, hogy nagyon kíváncsi természetem van és pár engedetlenség ebből adódott korábban is és lásd most is, de úgy véli, hogy ezen könnyen lehet javítani, ez is csak gyakorlás, és idő kérdése, no és persze a jutalomfalaté. :))

Ám ez már nagyon jó, hogy inkább a kíváncsiság vezérelt, mint a figyelemfelkeltés.

Állatok világnapja!

Ami ma van!

Minden kétlábútól szeretnénk kérni, hogy legalább az év ezen napján, ha látnak kóbor állatokat és van lehetőségük rá, akkor etessék, itassák vagy éppen fogadják be őket, akár ideiglenesen, akár örökre. :)
Otthon lévő kedvenceinket pedig öleljük át egy pillanatra és gondoljuk vissza, hányszor hoztak már színt az életünkbe és aranyozták be mindennapjainkat. :)

Szeressük őket és minden élőlényt a Földön, hisz ők voltak itt hamarabb és nekik köszönhetjük, hogy élhetünk!

"Azt, hogy az állatok miért olyanok, amilyenek, sohasem tudhatjuk meg, mert szörnyű és bonyolult történetük legtöbb bizonyítéka reménytelenül elveszett; ámde az, hogy olyanok, amilyenek, hogy ők az elektronok, bolygók, ködök és napok végtelen és rémséges sivatagában a mi egyetlen társaink, örök öröm és vigasz számunkra."

William Morton Wheeler

"Egy olyan világban, amelyben a kardszárnyú és a palackorrú delfinek jól megkülönböztethető kulturális csoportokat hoznak létre, ahol a varjak eszközt használnak, a csimpánzok erkölcsi megfontolásra képesek, az elefántok empátiát éreznek, és még a szalamandrák és a pókok is mutatnak bizonyos személyiségjegyeket, ott nehéz azt érvekkel alátámasztani, hogy az emberi faj biológiailag bármilyen módon egyedülálló lenne."

Michael Brooks

"Vannak, akik azt állítják, a szemkontaktus elkerülése jelzi, hogy az állat elfogadja az ember felsőbbrendűségét; ahogy a közember elismeri a királyét. Mások szerint viszont ez azt jelenti, hogy az állatok - Isten ártatlan teremtményei - meglátják az ember szemében a bűnt, és szégyellik magukat az emberiség nevében is."

 Dean Ray Koontz

záróvizsga

Jövőhéttől gőzerővel készülünk a II. körös vizsgára, azaz a záróvizsgára, aminek sikeres teljesítése után már hivatalosan terápiás kutya leszek. :)

Időpontja: 2012. november 02./04.

Kényszer lazítás

Gazdi az elmúlt hónapban nagyon sok feladatot vállalt magára, ami a családra és egészségére nézve is, túl nagy falatnak bizonyult. A hét elején eljutott a végkimerülés szélére, így ApaGazdi, a szülei és az Én tanácsomra,  kényszerpihenőre fogta magát.

Erre alkalmasnak a mai napot tűzte ki. Eltervezte, hogy utol éri magát az iskola-, lakás-, és képzésem tekintetében is. Ez az egy nap persze erre kevés és még akkor hol van a passzív pihenés, de még mindig jobb itthon, saját tempójában csinálgatni a házimunkát, mint távol lenni tőlem és semmire sem haladni. 

Ma már sokáig aludt, majd lementünk sétálni a szép napsütéses időbe, valamint ettünk palacsintát. :D Most nyílt a közelünkben egy jó kis hely és éppen alkalmas a mai nap arra, hogy közös programokra is időt szakítsunk. Ennek persze -ki hitte volna :D- nagyon örültem, igazán fincsi volt :) , valamint az is nagyon jó, hogy Gazdi itthon van, hisz sajnos Engem is elhanyagolt az utóbbi időben, sok más dolog mellett... de belátja, hogy ez így nem jó senkinek és mondta, hogy sajnálja a dolgot, ám ez az egy év, míg Budapestről suliba jár Egerbe (ráadásul az utolsó év, amikor szakdolgozatot is kell írni, elmaradt tantárgyakat pótolni...stb.), mellette dolgozik, nyelvet tanul és sok más egyéb -hamarosan kiderül ;)- , tényleg húzós lesz, de megpróbálja úgy alakítani, hogy mindenkinek jó legyen. 

Amit csak lehet, Budapestre szervez, hogy minél költséghatékonyabb legyen, illetve minél kevesebb időt vegyen el az utazás.

Jelenlegi helyzetben, csak az utazása, napi 3 óra mindennap.
Bárcsak vihetne magával és minden egyszerűbb lenne, bárcsak állatbarátabb ország lennénk! Hmmm, talán majd egyszer mégis megtörik a jég Magyarországon is...

Nos a mai nap előreláthatóan így fog telni, illetve, ha minden jól megy még egy kis kirándulás is lesz. :))

Minden négylábúnak azt javaslom, hogy figyeljen a Gazdijára és igen is tegye szóvá, ha kevesebbet vannak együtt, mint mondjuk régebben! Ez a Gazdinak nagy segítség/figyelem felkeltés lehet, amiért hálás lesz majd! :)