Sikeres temperamentum vizsga!! :))))

I. vizsga kipipálva! :)

Huhh, ezen is túl vagyunk. :) Nagyon izgalmas volt a mai nap és egyben roppant tanulságos is. 

Hivatalosan is számot adhattam tudásomról, melyről most már biztosan állíthatjuk, hogy bármilyen körülmények és ingerek között megbízható, vállalható.

Beértek mindazok a feladatok, amiket gyakoroltunk, amikre nagyobb hangsúlyt helyeztünk és bátran kijelenthetjük,  hogy megtérült minden energia, idő és munka, amit a felkészülésbe fektettünk.

Gazdiék és a család mind nagyon büszkék Rám, minden feladatot szuperül teljesítettem. Voltak ugyan lélegzetelállító helyzetek, például mikor helyben maradásnál fektetésből felültem :P , mikor a repülő májkrémes kenyér láttára felpattantam, illetve mikor az egyéni "kiborítóst" a vizsgabiztos csinálta... :))

Ám tagadhatatlanul remek munkát végeztünk és most már készülhetünk az egy hónap múlva tartandó záróvizsgára. :)

Az alábbi linken megtekinthetitek a teljes vizsgánkat!

Jó szórakozást kívánunk hozzá! :)

 http://www.youtube.com/watch?v=wWcIAkWnrsE

Valamint szeretnénk köszönetet mondani azoknak, akik nélkül nem valósulhatott volna meg a mai sikeres vizsga:

a "Mondjunk Mancsot!" Terápiás és Segítőkutyás Egyesületnek és tagjainak,

Burányi Virágnak,

Maurer Lillának,

Gazdi Anyukájának,

Gazdi öccsének - Gergőnek,

Gazdi Mamájának - Kati Mamának,

Kapaló Éva (MM) - kiképzőnek, 

Mányik Richárd (NEO) kiképzőnek, 

Mali Erika (NEO) kiképzőnek,

Bujdosóné Ármós Ibolya (SANSZ) vizsgabiztosnak,

Lévainé Kápolnási Ibolya (SANSZ) vizsgabiztosnak,

Mangónak,

Zahirának,

Bellának,

Szofinak,

Fanninak,

Coopernek,

Kukunak,

Joyának,

illetve minden kedves kétlábúnak és négylábúnak egyaránt, akik szurkoltak értünk és rendszeres olvasói blogunknak! :)

Vizsga előtti nap

Gazdival ma sok mindent gyakoroltunk délelőtt is és délután is.

Pár feladatot ugyan nem tudtunk (feltételek nem voltak adottak), de azokat korábban volt alkalmunk jó szintre hozni, így nem gondolnánk, hogy ezek meglepetést okozhatnának.

Sokat hallottam ma beszélni Gazdit a vizsgáról, de egyszer sem éreztem izgalmat a hangjában.

Remélhetőleg holnap is ura lesz a helyzetnek és a legjobbat hozzuk ki magunkból. :))

Én bízok benne, ő bennem és ennyi elég is lesz! :) 

Optimisták vagyunk mindketten -mint mindig- és ez sokat segít nekünk, valamint a kedves szurkolótáborunk is, hisz szerencsére sokan vannak, akik kezdetektől nyomon követik felkészülésemet, valamint azok is, akik menet közben kapcsolódtak be és nagyon szorítanak nekünk holnap! :)

A napot fürdéssel, körömsúrolással, fültisztítással, majd fincsi vacsorával zártuk. :)

Eminens

Gazdi szerint rendkívül szorgalmas, jó magatartású és összességében már túl jó gyerek is vagyok! :)

Sosem csinálok galibát sem itthon, sem máshol. A lakásban mindig szófogadóan viselkedek, szerény vagyok, megfontolt és mindig azt csinálom, amit éppen kell.

Néha már hiányzik neki és mondja is, hogy miért nem rosszalkodok  néha?! :D

Persze törpike korom óta Gazdi tudatosan és következetesen nevel, aminek meg is lett az igen csak pozitív eredménye. Ez nagy mértékben megkönnyítette az együttélést és a közös munkát is és ennek köszönhetően állunk most a terápiás vizsga I. fordulója előtt.

Két hetünk maradt...

...sőt már annyi sem, készülni a vizsgára.
Gazdi úgy gondolta, hogy a maradék időnkben átvesszük az összes feladatot, ami várható 30- án, illetve mindre rágyúrunk.
Keveset tudtunk készülni az utóbbi időben, de gyakorlás mindig volt valamely feladatból, így még mindig nyugodt szívvel nézünk a NagyNap elé. :)

Elmaradásunk oka...

...Gazdinak megkezdődött a suli és mellette nagyon sok elfoglaltsága van, még rajtam kívül is.

Ezért van, hogy megritkultak a bejegyzések, de így az első hét után figyelni fog rá, hogy ne maradjatok le semmiről. :)

A hűvös idő is beköszöntött -amit kiderült csak Én élvezek :P- és ezzel együtt az eső is gyakoribb lesz, így talán nem tudunk oly sokat lenni a szabadban, mint eddig/nyáron. Persze haszontalanul sosem megy nálunk az idő, hisz ha nem lenn, akkor a lakásban tanulunk és gyakorolunk.

Azt viszont minden nap, mert bizony vészesen közeleg az első vizsgánk, ami 2012.09.30- án lesz! :)

Ófalu, a nyugalom szigete

Közel hozzánk található Ófalu, ami egykor -nevében is benne van- egy kis falu volt a Budai-hegység lábánál.

Mára Budapesthez tartozik, de megmaradt falusias jellege miatt szinte olyan, mintha utcáin megállt volna az idő.

A hegység miatt kellemes, növények illatával dúsított levegője, csodaszép zöld területei, erdejei és stresszmentes életet nyújtó adottságai révén sokat járunk át Gazdival Ófaluba relaxálni.

Csak sétálunk az utcákon, meg meg állunk vadkacsákat nézegetni, madarakat hallgatni, megtöltjük tüdőnket friss, tiszta levegővel, nézegetjük a szebbnél szebb kertes házakat...hmmm...örülünk, hogy felfedeztük ezt a kis "szigetet". :))

Mindhárman reméljük, hogy egyszer megadatik Nekünk is, ilyen csodás környezetben élni.

Bolt előtt

Klikker segítségével megtanultam Gazdit szépen megvárni az új boltnál is. :P

Ugyanis, míg Egerben laktunk, ott mindig picike boltba mentünk, így mindig láttam is Gazdit kintről. Igen ám, de most már új lakhelyünkön kissé nagyobb üzletbe járunk, ahol nem látok be teljesen és ezt is meg kellett szoknom, ehhez is külön tanulni kellett.

Ám mostanra már nem megyek be a boltba, mint régebben, illetve nem állok fel és nem is kószálok el. :))

Legalább ilyen helyzetekben már ez megy (utalva itt a tartós helyben maradásra, ami csak döcög). Haladás. :D

DúlFúl !!!!!!

Ma reggel Gazdival lementünk tartós helyben maradást és engedelmest gyakorolni.

A pórázon követés, ültetés és fektetés remekül megy már (póráz nélkül is jó) és míg kettesben voltunk a tartós helyben maradás is megfelelő volt. 5-6 méterre tőlünk más kutyák játszottak, labdáztak, de Engem ez sem zavart. Persze néha néha odakacsintgattam, de miattuk nem hagytam el a helyem és nem zizegtem feltűnően. :)

Emiatt Gazdi nagyon megdicsért és örült, hogy ügyesen megy már legalább kettesben.

Liza és Dina :)

Aztán megérkezett Liza és Dina a Gazdijukkal, Líviával. Nah, innentől megindult a rosszalkodás. Persze egyből kerestem egy jó kis fadarabot, amit vihetek Líviának, de Gazdi nem engedte, hogy eldobja Nekem.

(Nem szokta már engedni, hogy bottal zsaroljak ki játékot)

Gazdi persze mérges lett Rám, így a helyemre parancsolt. Igen ám, de hát barátok jelenlétében aztán meg főleg nem működik a helyben maradás, így néhány parancs után Gazdi úgy döntött, hogy kószáljak egy kicsit, aztán lassan megyünk is, a lényeges gyakorlás meg volt, ne rontsunk rajta.

 

No, de érkezett időközben egy másik kis kutyus is, akinek gazdájánál volt labda, Én meg persze egyből odaszaladtam és dobattam a lasztit. Amikor visszahoztam, a kétlábú persze örült neki, ám ha nem dobta mindjárt a labdát, ugattam érte. Erre Gazdi ám nagyon haragszik, mert ilyet aztán főleg nem szabad csinálnom, így tüstént visszaküldött a helyemre. A másik kutya gazdája nem értette, hogy mégis miért lettem eltiltva a játéktól, mondta, hogy az ő kutyája is szokott ilyet, de aztán Gazdi mondta neki, hogy Nekem viszont semmiképp nem lehet (rajtam volt a hám is). 

No, aztán ők mentek tovább sétálni, majd lassan Mi is búcsúztunk Lizáéktól is és jöttünk haza.

A mai kezdeti örömét nagyon letörte Gazdinak a hisztim, még az sem vigasztalja, hogy szinte kölyök vagyok és sokat kell még komolyodnom. Ám tudja, hogy ezt még korábban ő rontotta el és azzal is tisztában van, hogy talán sok idő lesz "kiszedni" ezt belőlem, de legalább, ha ő kellőképpen figyel Rám, akkor nem csinálom ezt, igazából már ez is pozitív dolog.

Persze ha már foglalkozásokat fogunk tartani gyerekeknek, ott nem áll fenn a hiszti veszélye, hisz irányított foglalkozások és ilyen formában labdás játékok nem lesznek, illetve Gazdi figyelme alatt nem is szokott ilyen előfordulni.