2012. július 29., vasárnap

Irááány a Balaton! :D (Egy felejthetetlen nap a magyar tengeren)


Tegnap reggel korán ébresztett minket ApaGazdi, mégpedig egy remek mondattal:

"Ébresztőőőő! Irány a Balatooon! " :D
 Eleinte alig hittünk a fülünknek, hisz ez totális meglepetés volt, de mikor tényleg elkezdtünk készülődni, nem fért hozzá kétség...induluuunk! :D
Alig 1,5 óra utazás után, Balatonföldvárra érkeztünk. Egy fákkal övezett, kis csendes parkban parkoltunk, majd elindultunk a kikötő felé. Kiderült, hogy ApaGazdi egy hajóutat is betervezett a mai napra, aminek keretén belül, áthajóztunk Tihanyba. 


Csodálatos utazás volt, Én is élveztem a nagy meleg ellenére is. A tó illata,- színe, a sok vitorlás- és a táj látványa igazán varázslatos érzést nyújtott.
Amint kikötöttünk első dolgom az volt, hogy megmártóztam a vízben. :)) Pechemre vagy sem, de éppen egy hattyú felségterületén tettem mindezt, aminek látványosan nem örült és fura sziszegő hangot adott és kicsit csapkodott is a szárnyaival...nah, hát nekem sem kellett több, visszavonultam. :P

Ezután ő is távolodott, így már békésen úszkálhattam tovább. :) 
Hamarosan indultunk a Tihanyi Bencés Apátsághoz, ami egy kisebb hegy tetején található, így talán még szükséges is volt a felfrissülés.
Felfelé beton út vezetett egy erdőn keresztül, ami elég meredek volt, de mi könnyen vettük az emelkedőt és kis idő múlva megérkeztünk az apátsághoz.
Itt fényképeztünk, egy kis forrásból vettünk magunkhoz vizet (közben volt egy néni, akinek nagyon tetszettem és lefényképezett :) ), pihentünk, ettünk is, aztán szétnéztünk még a hegyen, hisz vannak ott más látnivalók is. Kőszobrok és bronz szobor, ahonnan a visszhangot hallani. :)

Lefelé vettünk fagyit és megnéztük a kézműves termékek kínálatát.
Leérve, ismét a vízhez mentünk, de még nem a kikötőhöz, hanem egy, a horgászok és a békés pihenésre vágyók által kedvelt partszakaszhoz. 
Itt már Gazdi dobálta vízbe a botokat, Én pedig lázasan hoztam neki őket vissza. :) Intenzív úszásban volt ezáltal részem, ami a lábaimnak nagyon jót tesz. 


Bárcsak többet tudnánk járni valahová legálisan úszni!
Na de úszás közben kacsás élményben is volt ám részem, Gazdi nagy meglepetésére üldözőbe vettem kettő hápogóst, de hamar kiderült számukra a turpisság, így tempóztak tőlem minél távolabb, végül odébb repültek. Ezzel már nem tudtam mit kezdeni, Gazdira néztem nagy, kerek szemekkel, aztán a biztatására kijöttem a partra, mert egy bot bedobással vigasztalt. :))
Miután jól elfáradtam, visszamentünk a partra még pihenni kicsit, valamint enni, majd lassacskán indult visszafelé a hajónk, Balatonföldvárra.
Ekkor már rutinos hajóutasokként szálltunk be a hajóra, majd ismét egy 35 perces vízen utazás következett.

Mikor visszaérkeztünk még elmentünk strandolni is, hiszen Tihanyban sajnos belépős strand volt, ami nem is lett volna gond, de emiatt kutyát nem engedtek be a strandrész egész területére. Vizsgázott kutyaként még csak csak be is mehettem volna, de így semmiképp.
Szóval, strand. Balatonföldváron szerencsére szabad strand van, így simán kifeküdhettünk a partra hármasban. Nem jött senki ellenőrizni a fürdőzőket, de azért a vízbe nem vittek be Gazdiék. Ők felváltva mentek úszni a vízbe, így megoldva azt, hogy egyedül maradjak a parton.
A víz roppant sekély volt, 500 métert gyalogolva befelé a parttól még csak éppen derékig ért. Ez a gyerekes családoknak kedvezett főleg, így sok kicsi emberkét is hoztak strandolni.
Mellettünk közvetlenül is volt egy 7-8 éves gyerkőc, akinek anyukájával beszélgetett Gazdi rólam, majd a kisfiú játszott is Velem. :) Aztán, mint látszik ez már a nap végére kicsit fárasztó volt, így az árnyéba húzódva szundítottam egy nagyot. :)

Mikor kezdett lemenni a nap, elmentünk az autóhoz és lepakoltunk a már feleslegessé vált cuccunkat, aztán elmentünk enni, ezzel lezárva mai programunkat. :)
ApaGazdi evett egy sült halat, Gazdi pedig egy nagy lángost. Próbáltam volna kunyizni persze, de le voltam tiltva, így Én csak szépen feküdtem a lábuknál, ahogyan egy jól nevelt kutyának kell és Gazdi szerint sajnáltattam magam, ahogyan néztem ki a fejemből. :P
Pedig igazán fáradtabb voltam, mint éhesebb.

Nemsoká indult haza. Jól elfáradtunk mindhárman, de felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk! :)


Azt azért még el kell mondjam, hogy nagy látványosságnak számítottam a kicsi- és nagy kétlábúak körében egyaránt. Sokan kérdezősködtek a terápiás munka felől és sokan persze simogattak is. :)