Szombaton úgy elfáradtam, hogy még másnap is csak nehezen indult be a nap :P

Irááány a Balaton! :D (Egy felejthetetlen nap a magyar tengeren)

Tegnap reggel korán ébresztett minket ApaGazdi, mégpedig egy remek mondattal:

"Ébresztőőőő! Irány a Balatooon! " :D

 Eleinte alig hittünk a fülünknek, hisz ez totális meglepetés volt, de mikor tényleg elkezdtünk készülődni, nem fért hozzá kétség...induluuunk! :D

Alig 1,5 óra utazás után, Balatonföldvárra érkeztünk. Egy fákkal övezett, kis csendes parkban parkoltunk, majd elindultunk a kikötő felé. Kiderült, hogy ApaGazdi egy hajóutat is betervezett a mai napra, aminek keretén belül, áthajóztunk Tihanyba. 

Csodálatos utazás volt, Én is élveztem a nagy meleg ellenére is. A tó illata,- színe, a sok vitorlás- és a táj látványa igazán varázslatos érzést nyújtott.

Amint kikötöttünk első dolgom az volt, hogy megmártóztam a vízben. :)) Pechemre vagy sem, de éppen egy hattyú felségterületén tettem mindezt, aminek látványosan nem örült és fura sziszegő hangot adott és kicsit csapkodott is a szárnyaival...nah, hát nekem sem kellett több, visszavonultam. :P

Ezután ő is távolodott, így már békésen úszkálhattam tovább. :) 

Hamarosan indultunk a Tihanyi Bencés Apátsághoz, ami egy kisebb hegy tetején található, így talán még szükséges is volt a felfrissülés.

Felfelé beton út vezetett egy erdőn keresztül, ami elég meredek volt, de mi könnyen vettük az emelkedőt és kis idő múlva megérkeztünk az apátsághoz.

Itt fényképeztünk, egy kis forrásból vettünk magunkhoz vizet (közben volt egy néni, akinek nagyon tetszettem és lefényképezett :) ), pihentünk, ettünk is, aztán szétnéztünk még a hegyen, hisz vannak ott más látnivalók is. Kőszobrok és bronz szobor, ahonnan a visszhangot hallani. :)

Lefelé vettünk fagyit és megnéztük a kézműves termékek kínálatát.

Leérve, ismét a vízhez mentünk, de még nem a kikötőhöz, hanem egy, a horgászok és a békés pihenésre vágyók által kedvelt partszakaszhoz. 

Itt már Gazdi dobálta vízbe a botokat, Én pedig lázasan hoztam neki őket vissza. :) Intenzív úszásban volt ezáltal részem, ami a lábaimnak nagyon jót tesz. 

Bárcsak többet tudnánk járni valahová legálisan úszni!

Na de úszás közben kacsás élményben is volt ám részem, Gazdi nagy meglepetésére üldözőbe vettem kettő hápogóst, de hamar kiderült számukra a turpisság, így tempóztak tőlem minél távolabb, végül odébb repültek. Ezzel már nem tudtam mit kezdeni, Gazdira néztem nagy, kerek szemekkel, aztán a biztatására kijöttem a partra, mert egy bot bedobással vigasztalt. :))

Miután jól elfáradtam, visszamentünk a partra még pihenni kicsit, valamint enni, majd lassacskán indult visszafelé a hajónk, Balatonföldvárra.

Ekkor már rutinos hajóutasokként szálltunk be a hajóra, majd ismét egy 35 perces vízen utazás következett.

Mikor visszaérkeztünk még elmentünk strandolni is, hiszen Tihanyban sajnos belépős strand volt, ami nem is lett volna gond, de emiatt kutyát nem engedtek be a strandrész egész területére. Vizsgázott kutyaként még csak csak be is mehettem volna, de így semmiképp.

Szóval, strand. Balatonföldváron szerencsére szabad strand van, így simán kifeküdhettünk a partra hármasban. Nem jött senki ellenőrizni a fürdőzőket, de azért a vízbe nem vittek be Gazdiék. Ők felváltva mentek úszni a vízbe, így megoldva azt, hogy egyedül maradjak a parton.

A víz roppant sekély volt, 500 métert gyalogolva befelé a parttól még csak éppen derékig ért. Ez a gyerekes családoknak kedvezett főleg, így sok kicsi emberkét is hoztak strandolni.

Mellettünk közvetlenül is volt egy 7-8 éves gyerkőc, akinek anyukájával beszélgetett Gazdi rólam, majd a kisfiú játszott is Velem. :) Aztán, mint látszik ez már a nap végére kicsit fárasztó volt, így az árnyéba húzódva szundítottam egy nagyot. :)

Mikor kezdett lemenni a nap, elmentünk az autóhoz és lepakoltunk a már feleslegessé vált cuccunkat, aztán elmentünk enni, ezzel lezárva mai programunkat. :)

ApaGazdi evett egy sült halat, Gazdi pedig egy nagy lángost. Próbáltam volna kunyizni persze, de le voltam tiltva, így Én csak szépen feküdtem a lábuknál, ahogyan egy jól nevelt kutyának kell és Gazdi szerint sajnáltattam magam, ahogyan néztem ki a fejemből. :P

Pedig igazán fáradtabb voltam, mint éhesebb.

Nemsoká indult haza. Jól elfáradtunk mindhárman, de felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk! :)

Azt azért még el kell mondjam, hogy nagy látványosságnak számítottam a kicsi- és nagy kétlábúak körében egyaránt. Sokan kérdezősködtek a terápiás munka felől és sokan persze simogattak is. :)

egy darabka MM ;)

Naagy meglepetésünkre pár napja szólt Bence, hogy eljönnének hozzánk látogatóba Krisztával, na és persze Sábával, Angievel és Szofival. :)

Ennek természetesen nagyon örültünk, hisz egy kis "hazai" mindig jól esik a négylábú és Gazdija lelkének. :)

Régen találkoztunk már velük és főleg régen gyakoroltunk együtt. 

Ma itt volt az alkalom, hisz beszélgetés és élmény beszámolók mellett elgyakoroltuk az első körös vizsga feladatait, amit jelentem Szofi is és Én is jól teljesítettünk. :) 

Na persze azért játék is volt és egy kis őrjöngés is egymás tiszteletére, hisz így kerek egy MM nap. :)

Jól sikerült ez a délután, igazán jól esett, hogy eljöttek hozzánk, köszönjük és reméljük, hogy minél hamarabb újra találkozhatunk!

Valamint a vizsga időpontja is meg van már:   I. vizsga - szeptember 15.

...és munka után jöhetett a jól megérdemelt szunyóka :)

Halti

Régóta javasolták már Gazdinak, hogy próbáljuk ki, de eddig nem volt igazán szükségszerű, hiszen többnyire szépen sétálok pórázon, sőt még anélkül is.  

Szembe jövő kutyusok esetében jött mindig is jól kis irányítás gyanánt.

Gazdi viszont úgy gondolta, hogy a szép sétától függetlenül veszünk egyet és kipróbáljuk. Végül GazdiAnyától kaptam ajándékba ezt a kiképző eszközt, de nem egy pozitív élmény számomra, meg kell mondjam...

Szó szerint az orromnál fogva húznak, ha nem úgy közlekedek, ahogy kellene...láttunk már ilyen haltit Kukun, de ő annyira megszokta már, hogy cseppet sem zavarja ez a szerkentyű. 

Gazdi szerint Én is meg fogom szokni, csak idő kérdése. Szép eredményeket lehet elérni vele.

Így, a vizsga közeledtével minden gyakorlásra szoruló feladatra nagy hangsúlyt kell fektetnünk, sajnos a nyaralás alatt ezek száma nőtt. 

Újra át kell rágni a kiborítóst (ez nem volt gyakorolva), a pórázon való fegyelmezett sétát/viselkedést (szembe jövő kutyák esetén), sőt, még hiszti is előfordult egy bot miatt, pedig ilyen már tényleg nagyon régen volt. Persze ezt Debrecenbe szinte mindenki megengedte Nekem, így nem is lepődött ezen meg Gazdi, ám elég rosszul érintette, így egyből le is tepert a földre, mondván, hogy mégis mit képzelek?!

No, de reméljük sok gyakorlással és újbóli képzésekkel a teljesítményem a régi lesz. :)

Ajándékom Gazdiéktól :)

Egy naaaagy gumicsont :D

Remek ajándék egy magamfajta labinak, hisz nagyon szeretem rágicsálni az arra való játékaimat. :)

Nehéz is emiatt erős, masszív rágcsit választani, de most Gazdiéknak sikerült! :)

Újra itthon!

Szándékosan nem írtam mosolygós, illetve szomorú fejet sem, hiszen részben jó is, hogy hazajöttünk, részben nem.

A nyaralás nagyon jól telt Nekem is és Gazdiéknak is. 

Külön töltöttük ezt az egy hetet, ám ez talán így volt a legjobb. Ahol ők voltak, ott perzselt a nap, amit nem biztos, hogy annyira élveztem volna, illetve sokat kirándultak is, amihez mászás és gyaloglás is hozzá tartozott, ami nekem szintén nem való.

Ezzel szemben GazdiAnyáéknál szuper volt az elmúlt egy hét, nagyon sokat játszottunk, főleg Gergővel, kaptam ajándékokat, sokat tartózkodtunk jó levegőn, a szabadban, szaladgáltunk és persze ettem jókat, de csak a Gazdi által megengedett mértékben.

A viselkedésemen van pár újragyakorlásra szoruló dolog, de nem vészes és hízni sem híztam.

Gazdi nagyon örül, mert majdnem úgy kapott vissza, ahogyan odaadott és GazdiAnyáék is boldogok, hogy vigyázhattak Rám.

Én szívem szerint maradtam volna még egy hetet, ám mivel újra bele kell vetnünk magunkat a vizsgára készülésbe, így ez nem valósulhatott meg, de persze ha nem is hosszabb időre, amint tudunk újra megyünk Debrecenbe. :)

Nyári szünet!

Körülbelül 1,5 hétig "szabadságon" leszünk, addig is nagyon kellemes nyarat és pihenést kívánunk minden Kedves Olvasónknak! :)

VIII. képzés

Feladatok:

- alapengedelmes feladatok, nagy  hangsúlyt fektetve a helyben maradásra,
- saját dummy kiválasztása az összes közül,
- báziskommunikáció,
- kiborítós gyakorlás,
- csoportos kiborítós gyakorlás,
- gyerekkel séta/ültetés,
- dummyval gyakorlás;


Előző képzésen a házi feladat: Kiborítós gyakorlása és nagyobb hangsúly a fegyelmezésre! volt.

Csoportos kiborítós

Ezt elég jól teljesítettük, mert -igaz nem csináltuk végig- a kiborítós feladat jobban ment már, mint múlt alkalommal, illetve talán még a helyben maradásom is jobb volt.

Báziskommunikációt most csináltunk először, de tetszik és valóban hasznos kis találmány, így azt mindenképpen gyakorolni fogjuk.

A kiborítóst is ismételgetni kell még, igaz nem nagy örömömre, ám nagyon fontos, hogy jól teljesítsem, hisz azon állhat vagy bukhat a vizsga.

Igazából a házi feladat ismét az előző heti!

Borka, Kuku, Erika, Gyöngyi és Eszter

Sütivel

Cooper

Süti dolgozik

VII. képzés

Így, hogy elköltöztünk, nehézkes lenne megoldani, hogy heti legalább egy alkalommal Egerben legyünk képzésen, így helyben kellett keresnünk másik egyesületet, akik segítenek nekünk a felkészülésben.

A NEO Segítőkutya Egyesület volt olyan kedves és elvállalt minket.

Ahogy ezt megtudtuk, nem sokra rá már ott is találtuk magunkat egy foglalkozásukon, melyben aktívan részt is vehettünk.

Páratlan, lenyűgöző, felejthetetlen jelzőkkel illetnénk az élményt, melyben részünk lehetett.

Egyrészt a kutyák fegyelmezettsége, tudása, a csapat összetartása, együttműködése, az emberek munkája, személyisége és ami igazán lényeges és a legfontosabb, egyben a legjobb: a kiképző,  

Mányik Richárd szakértelme. 

 

Magyarországon az első mozgássérült-segítő kutya gazdája, segítőkutya kiképző, para sportoló.

• Agility kiképzésvezetői tanfolyam
• 5x ParAgility Word Cup kerekesszékes kategória győzelem
• Hundecentrum Canis Familiaris GmbH. segítő kutya képzési kurzus (10 napos)

Hallássérült-segítőkutya programunkkal kapcsolatos publikációk és előadások:

• Loványi Eszter, Mányik Richárd (2011): Négylábú segítség: Hogyan tud segíteni egy hallássérült-segítő kutya? 2011. január 31-ei előadásunk összefoglalása dióhéjban.” In: Hasé, CXIX. évfolyam, 3. (márciusi) szám, p. 12.
• Loványi Eszter, Mányik Richárd: Miben tud segíteni egy hallássérült-segítő kutya? Előadás, budapesti Hallássérültek Tanintézete, 2011. február 21.
• Loványi Eszter, Mányik Richárd: Négylábú segítség: Hogyan tud segíteni egy hallássérült-segítő kutya? Előadás, SINOSZ, 2011. január 31.

Ismeretterjesztő előadás:

• A fogyatékossággal élők társadalmi helyzete Kelet-Európában – nemzetközi konferencia /2009. október 9-10., Gyula/ Segítő kutyák alkalmazása Magyarországon
• Tolerancia nap -gimnáziumi előadás /2009.április 07. Ócsa/ A kutyákkal könnyebb…
• Tolerancia nap -gimnáziumi előadás /2008.április 11. Ócsa/ Mozgássérültként élni, segítő kutyák
• “Állat-asszisztált terápiák II.” országos konferencia / 2007.október 18-20., Szombathely/ A kutya reakcióinak ismerete, viselkedési problémák hátterének elemzése

Közéleti tevékenység:

• Magyar Paragility Közhasznú Sport Egyesület – alelnök
• Magyar Terápiás és Segítőkutyás Szövetség – titkár
• Kutyával az Emberért Alapítvány –kuratóriumi tag /2006-2011/

Ő az, aki Engem és Gazdit tanítja.

Olyan dolgokat tanultunk máris Tőle, amit egyrészt nem is gondoltunk volna, hogy az úgy- és azért van; ami elengedhetetlen a mindennapokhoz, a terápiás munkához; másrészt meglátja-, megbeszéljük- és tanácsokat kapunk azokról a jellemvonásaimról, feladatokról, amiken még csiszolni kell, valamint azok hogyanjáról is.

Ezáltal a házi feladat lelkiismeretes gyakorlással valóban a kívánt eredményt hozza meg.

Nagyszerű érzés, hogy Richárddal dolgozhatunk, azt hiszem ennél többet nem is kívánhatnánk. :)

Nagyon köszönjük és várjuk a további képzéseket! :)

Esőkabát labiknak is! :)

Neeem, nem a legújabb divatőrület ez, egyszerűen csak praktikus lakásban élő kutyák számára.

Amikor csurom vizesen feljövünk egy egy sétából, akkor az ázottkutya szagon kívül  -törlés ellenére is- egyrészt vizes lesz a fekhelyem, másrészt körülötte a járólap is, ami olyankor meglehetősen csúszik.

Arról pedig nem is beszélve, hogy az oldalamat és hasamat jóól felszoktam csapni sárral is (miért is ne :P ), ami kádas/lavóros lemosást igényel, de utána a procedúra, ugyan az, mint a fentiekben (vizes fekhely és kő).

Ezek kiküszöbölésére, Gazdi kitalálta, hogy varrassunk esőkabátot. Eleinte viccesnek találta rajtam saját maga is, de mikor kipróbáltuk és tényleg bevált -a korábbihoz képest éppen, hogy a lábam szára lett csak sáros és a talpam, valamint vizes is alig lettem- nagyon örült.

 

Viselni is kényelmes, mivel Rám lett szabva, de inkább nem veszem fel, ha nem muszáj. :)

IC sincs

Egy kis kiegészítés még, amíg "csak" tanuló kutya, IC-n sem utazhatunk.

Kedvezmények nincsenek

Gazdit régóta foglalkoztatja egy kérdés, mellyel kapcsolatban mostanra felgyülemlett benne a véleménye és muszáj leírnia...

Mégpedig terápiás kutyák kedvezményeiről van szó.. Csak a rendőrségi-, vakvezető-, rohamjelző-, mozgássérült segítő és személyi segítő kutyáknak ingyenes az utazása városon belül és kívül is, terápiás kutyákra nem vonatkozik a kedvezmény.

Tegnap utánajártunk és BKV-n is például teljes áru jeggyel utazhatok.

Azt tudni kell, hogy Gazdival szinte mindenhová együtt utazunk itt Budapesten is és a távolsági járatokat is együtt használjuk. Van, hogy Debrecenbe csak ketten megyünk, ilyenkor persze vonattal.

Egyrészt hetente egyszer megyünk képzésre (oda-vissza min. 4 közlekedési eszközt használunk), másrészt ha tudja, hogy forgalmas helyre fog menni, visz oda is, hogy gyakoroljuk a tömegben való viselkedést és az esetleges érintéseket, simogatást, mivel máshol spontán nincs rá lehetőség.

Járnunk kell majd Egerbe is, szintén a képzésem- valamint az egyesületi programok miatt, illetve ha minden jól alakul, akkor szeptembertől Szekszárdra is, a habilitációs kutyakiképzői tanfolyamra.

Csak az utazásunk rettentő sokba kerülne, ha mindenhová venne Gazdi Nekem is jegyet.

Na most, láthatjátok ti is és köztudott, hogy a terápiás kutyák is hasonló képzésben részesülnek, mint a fentiekben felsorolt segítőkutyák, a ráfordított idő nálunk is hasonlóan 1,5-2 év annak érdekében, hogy megbízható tudásunk legyen.

Persze nekünk nem kell feltétlenül zebrát jelezni, kosarat vinni-hozni, csörgő telefont jelezni...stb. ám annak érdekében, hogy minél jobban felkeltsük az emberek érdeklődését a munkánk iránt és minél érdekesebb bemutatót tudjunk előadni, Mi is tanuljuk ezeket az alap dolgok mellett, -természetesen nem olyan szigorúan, csak kifejezetten érdekességképpen- de lényeges eltérés, hogy  Mi nem egy embert szolgálunk, hanem bárkit és bármennyit, akinek csak szüksége van Ránk.

Ez pedig azzal jár, hogy bárkitől szívesen kell vennünk, hogy a közelünkben legyen,  megsimogasson minket, megöleljen, feladatokat csináljon Velünk, legyen az gyerek, felnőtt, fiú, lány, sérült, egészséges, gyengéd, vagy éppen durvább személy, illetve gyerekek ha megrohamoznak minket, fegyelmezetten kell örülni, nem lehet sohasem egy rossz mozdulatunk sem és ez még csak pár dolog, amit teljesítenünk kell.

Ezért nem is érti Gazdi, hogyan is van ez az utazásos kedvezményes dolog, hisz nagy szolgálatot teszünk az embereknek és ezt többnyire a saját pénzünkből, önzetlenül!

Ráadásul nem csak az utazásról van szó, maga az egyesület sem kap olyan támogatásokat az államtól, amit Mi is, tagok megéreznénk, mondjuk hogy a vizsgához szükséges állatorvosi költségeket- vagy a felkészüléshez szükséges sok sok felszerelés vásárlását támogatnák.

Bosszantó, mert például valakihez (esetleg másik településen) azért ne látogassunk el, mert nincs pénzünk az utazásra?

Elég Gazdinak megvennie sokszor még a diák jegyet is, de ennek is örülünk persze, hogy van, mert ez nagy segítség, mivel ő még tanul, ám Nekem ilyen szempontból sincs kedvezményem sajnos.

Hivatásunknak érezzük, hogy segítsünk a rászoruló embereken lehetőségeinkhez mérten, ezért is lenne szükség az állambácsitól ezen célok támogatására, hisz úgy gondoljuk nem lehetetlent és felesleges dolgot kérünk!

Hőség

Ami egyféleképpen viselhető el....így.... :D

Szentendrén

Szombat este kirándultunk kicsikét, mégpedig víz mellé mentünk, hogy meg legyen az örömöm. :)

Fagyizás után úsztam is a Dunában és nagyokat szaladgáltam a parton. :)

Kipakolásnál minden elveszettnek hitt értéket megtalál a négylábú :D

Még Egerből...

A VI. képzés napján Gazdi még elkísérte Évát és Fannit az Idősek Berva-völgyi Otthonába is, hogy megnézze munkájukat. 

 

Hospice osztályon már voltak együtt, az nagyon meghatotta, ám az idősek otthona is.

Hihetetlen és szívfacsaró, ahogyan az idős, gyakran magatehetetlen emberek örülni tudnak Fannikának és szomjaznak a simogatására. 

Majdnem minden nénike megkínálta finom keksszel, volt aki még hazaútra is gondolt és kis batyuként adta zacskóban a finomságokat. :)

Reméljük, hogy nekünk is lesz olyan intézmény, ahol szívesen látnak minket (szívesen fogadják a kutyás látogató, illetve fejlesztő terápiát) és mosolyt csalhatunk sok sok ember arcára. :)

A környékünk

Illetve van egy kicsike agility pálya is a közelben. Nekem nem az erősségem, de ha ismerősök jönnek kipróbálhatják nyugodtan, hisz bárki bármikor használhatja. :)

Gazdiék céltudatosan választottak olyan környéket, ahol sok zöld terület van és Nekem ideális lehet!