2012. június 27., szerda

V. képzés

Ma is a jóól bevált Dobó téren. :)
Ez alkalommal még több ember, madár és jármű között kellett teljesítenünk. 

Résztvevők: Én-Gazdi, Sonja-Éva, Zahira-Anna

Főleg engedelmes gyakorlatokat mutattunk be, valamint volt egy kis apport és játék is természetesen. :)
Meglepetésünkre fel-fel bukkant még sok sok turista is, gyerekektől a felnőttekig, magyaroktól a külföldiekig, akik érdeklődtek a munkánkról, néztek is minket közben, simogattak és fotóztak is. :)

Engedelmes feladatok a múltkoriak voltak: lábnál követés, ültetés, fektetés és helyben maradás, valamint a mai összeállítás bővült még élelemmegtagadással is.
 A helyben maradást Gazdival nagyon sokat gyakoroltuk az elmúlt napokban ketten.
Volt, hogy leültetett valahová, majd fogta a labdámat és elsétált vele egészen messzire. Várt egy kicsit, majd eldobta a labdát, miközben Nekem a fenekemen kellett maradnom. Behívásnál hozzá kellett megérkeznem, feladatot csinálni, majd csak ezek után mehettem a játékért. 

Ez már kiválóan ment autók és járókelők közelében egyaránt, most viszont más volt a helyzet...
- Kutyák között kellett helyben maradnom. Igaz most nem volt labda, "csak" maradás és behívás, ám a behívás egyesével történt, amit még sosem gyakoroltunk.

Nem is ment jól eleinte, ám a végén már kezdtem belejönni, aminek Gazdi roppant örült. :)

 - A másik dolog, ami nehézkesen megy, amikor is dummyval apportoznak az orrom előtt, Én pedig nem nyúlhatok bele.
- Most a szorító ölelésnél sem jeleskedtem, pedig Gazdi szokott itthon ölelgetni, azt szuperül viselem, sőt...
Az is lehet, hogy talán a finom falatok illata zavart be kissé, azért voltam izgága, hiszen volt már, hogy gyerekek öleltek és ekkor semmi gond nem volt.

- Az élelemmegtagadásom jó lesz, jó lesz...bár oda kell figyelni Rám, ugyanis első figyelmeztetés után (ami nem feltétlenül szavakkal történik) nem nyúlok a többi sorozatban elejtett falathoz sem, viszont már később, munka vagy játék után hirtelen ledobásnál képes vagyok  a tiltást elfelejteni és bizony bekapni is egy egy falatot (itthon ez már régóta nem fordul elő).


Zahira egész ügyesen szerepelt, neki már meg is van az első körös vizsgája, készül a másodikra.

Sonjával pedig sikerült ma is játszanom, aminek szemmel láthatóan ő is örült és bevallom kellett is, annyi oktatás közepette. :)

Nekem ismételten gyakorolni, gyakorolni és főleg gyakorolni kell!