Karcsú alakom titka ;)

Dog Chow Light táp.

Körülbelül egy hónapja ezt eszem, az előírt 30 dkg-ot naponta és valóban eredményes a súlymegtartásom.

Gazdi eleinte nem is hitte, hogy látványos eredményt érhetünk el, de úgy volt vele, hogy miért ne, próbáljuk ki, hisz a diszpláziám miatt főleg nagyon fontos, hogy ne hízzak el (Mi labradorok ugye köztudottan hajlamosak vagyunk a hízásra).

Persze van, hogy beízesíti nekem egy kis levessel, tésztával vagy éppen rizzsel, hogy mégse legyen olyan egyhangú, -bár hozzá kell tenni, hogy igazán ízletes tápról van szó- ekkor a 30 dkg-nál arányosan kevesebbet eszek, valamint a napközbeni jutalomfalatokat is belekalkulálja Gazdi a napi adagokba.

A székletem is kiváló tőle és majd kicsattanok az energiámtól, ezért semmi kétség, hogy a jövőben is ezt fogjuk venni.

V. képzés

Ma is a jóól bevált Dobó téren. :)

Ez alkalommal még több ember, madár és jármű között kellett teljesítenünk. 

Résztvevők: Én-Gazdi, Sonja-Éva, Zahira-Anna

Főleg engedelmes gyakorlatokat mutattunk be, valamint volt egy kis apport és játék is természetesen. :)
Meglepetésünkre fel-fel bukkant még sok sok turista is, gyerekektől a felnőttekig, magyaroktól a külföldiekig, akik érdeklődtek a munkánkról, néztek is minket közben, simogattak és fotóztak is. :)

Engedelmes feladatok a múltkoriak voltak: lábnál követés, ültetés, fektetés és helyben maradás, valamint a mai összeállítás bővült még élelemmegtagadással is.

 A helyben maradást Gazdival nagyon sokat gyakoroltuk az elmúlt napokban ketten.

Volt, hogy leültetett valahová, majd fogta a labdámat és elsétált vele egészen messzire. Várt egy kicsit, majd eldobta a labdát, miközben Nekem a fenekemen kellett maradnom. Behívásnál hozzá kellett megérkeznem, feladatot csinálni, majd csak ezek után mehettem a játékért. 

Ez már kiválóan ment autók és járókelők közelében egyaránt, most viszont más volt a helyzet...

- Kutyák között kellett helyben maradnom. Igaz most nem volt labda, "csak" maradás és behívás, ám a behívás egyesével történt, amit még sosem gyakoroltunk.

Nem is ment jól eleinte, ám a végén már kezdtem belejönni, aminek Gazdi roppant örült. :)

 - A másik dolog, ami nehézkesen megy, amikor is dummyval apportoznak az orrom előtt, Én pedig nem nyúlhatok bele.

- Most a szorító ölelésnél sem jeleskedtem, pedig Gazdi szokott itthon ölelgetni, azt szuperül viselem, sőt...

Az is lehet, hogy talán a finom falatok illata zavart be kissé, azért voltam izgága, hiszen volt már, hogy gyerekek öleltek és ekkor semmi gond nem volt.

- Az élelemmegtagadásom jó lesz, jó lesz...bár oda kell figyelni Rám, ugyanis első figyelmeztetés után (ami nem feltétlenül szavakkal történik) nem nyúlok a többi sorozatban elejtett falathoz sem, viszont már később, munka vagy játék után hirtelen ledobásnál képes vagyok  a tiltást elfelejteni és bizony bekapni is egy egy falatot (itthon ez már régóta nem fordul elő).

Zahira egész ügyesen szerepelt, neki már meg is van az első körös vizsgája, készül a másodikra.

Sonjával pedig sikerült ma is játszanom, aminek szemmel láthatóan ő is örült és bevallom kellett is, annyi oktatás közepette. :)

Nekem ismételten gyakorolni, gyakorolni és főleg gyakorolni kell!

Zuzu Gazdira talált! :)

Hétvégén utazik új otthonába, egy 11 éves, nagy hüllőbarát kislányhoz. :)

Szép és hosszú életet kívánunk Neked Zúúú!

Gazdi kis kuktája ! :))

Családbarát donornap Egerben

Péntek délután a Dr. Kemény Ferenc sportcsarnokban került megrendezésre a hagyományos, színes programokkal tarkított véradó nap, ahová egyesületünk is meghívást kapott, immáron negyedik alkalommal.

Mi, négylábúak a csarnok előtt vártuk az ide látogatókat; szerencsére jöttek is szép számmal. :)

Gazdinak és Nekem ez volt az első véradó programon való részvételünk, így igazából nem is tudtuk, milyen korosztályra számítsunk, ami a kétlábúakat illeti.

Örömünkre, nagyon sok csöppség jött el a szüleivel. A legkisebb két hónapos baba volt és a legidősebb gyerek, 17 éves. :)

Az egyesületünk és természetesen Mi is, terápiás- és terápiás tanuló kutyák, nagy népszerűségnek örvendhettünk, hisz megszámlálhatatlan kétlábú simogatott meg minket és ámult-bámult a trükkjeinken. :)
Gazdi nagy meglepetésére a szülők egyáltalán nem óvták tőlünk a lurkókat (például szőr, nyál esetén), sőt, még a nedves törlőkendőt sem fogadták el, mondván, hogy:
"Óóó, majd megmossuk. :)" "Ugyan már, hát tiszták azok a kutyusok. :)" "Úgyis koszos lesz.. :)"

Az ilyen kijelentéseknek, azt hiszem mondanom sem kell, mennyire örül egy kutyatulajdonos, hisz egyrészt Nekünk nagyon szigorú állatorvosi követelményeknek kell megfelelnünk, így izgalomra semmi ok, másrészt pedig az ember (főleg gyerek) immunrendszere csak erősödik, ha ilyen megbízható esetekben nem szalad egyből kezet mosni.
Ez utóbbit Gazdi el is szokta mondani a szülőknek, ezzel is megerősítve őket abban, hogy nem kell aggódniuk.

Sok felnőtt érdeklődött még a kutyás terápia céljáról is, illetve tevékenységünkről, de volt, aki szimplán csak megkínált minket a közelben kapható zsíroskenyérből. :D Ennek persze jobban örültünk, mint akármi másnak, mondhatom ezt Fanni nevében is. :P

Az egész program fantasztikus volt!

Nem csak hogy remek volt a hangulat és az idő, de gyakorlásnak is kitűnő alkalmat adott ez a nap.

Szakmai értékelésem: Ügyes! :D

Mégpedig mert:
Türelmes voltam a gyerekekkel; szót fogadtam nekik; fekvő helyzetből eldőltem hasamat simogattatni, ha Gazdi azt mondta (ezt sokat gyakoroljuk itthon); adtam pacsit is; maradtam a fenekemen ha kellett (ami abban a nagy nyüzsgésben főleg szép teljesítmény); szépen sétáltam pórázon gyerekek vezetésével, illetve jól tűrtem a hangzavart benn a csarnokban.

Összefoglalva minden helyzetben megfelelően viselkedtem, Gazdival együtt pedig egyre jobban megy- és tetszik Nekünk ez a hivatás. :)

Samu is terápiás tanuló kutyus lesz! :)

IV. képzés

Tegnap volt a Dobó téren! :)

A helyszín nem is lehetett volna jobb, hisz a galambokkal, járókelőkkel és gyakorlási színterekkel teli tér nem csak gyönyörű, de ideális hely inger gazdag környezetben való képzéshez.

Résztvevők: Én, Gazdi, Éva és Sonja

Feladatok: 

páros gyakorlás: lábkövetés irányváltásokkal, lábnál ültetés-fektetés parancs, helyben maradás, behívás;

egyéni gyakorlás: kulcs apport, dummy apport, tárgy kézbe adása, más személlyel séta, Gazdi távolléte;

A páros feladatokból rengeteget tanultunk. Évi nagyszerűen elmondta és megmutatta, hogy mit hogyan csináljuk a jövőben és rávezette Gazdit a helyes vezényszavak használatára is. 

Például: a "Marad!" vezényszót csak akkor szabad használni, ha utána nem történik behívás!

Párban még nem gyakoroltunk és az is újdonság volt, hogy másik négylábú társammal együtt végezzünk feladatokat.

Volt, hogy a helyben maradásom eleinte nem sikerült, de aztán egész ügyesen belejöttem. A többi feladattal különösebben nem volt gond, Éva szerint ügyes vagyok Én! :))

Sokat kell még gyakorolnunk, hogy megbízható tudásom legyen, de egyre biztosabb, hogy meg lesz a vizsga! :)

Gazdi szerint idáig ez volt a legjobb és legeredményesebb képzés, mert már mikor hazajöttünk, észrevehető volt az eredmény. Ő is fejlődött ismét, tanult új vezényszavakat, praktikákat, könnyebben irányít és korrigál. 

Ennek Én természetesen csak örülök, hisz így valóban könnyebb a közös munka.

 

Sonjával nagyon jó együtt dolgozni! Ha kell, akkor egy komoly csaj és végrehajtja, amit kérnek tőle, ezáltal Én is tanulok, ám amikor szabad foglalkozás van, mindig vevő a játékra, amit pedig köztudottan imádok! :)) 

Szöcskézős képek

No. Hát így szedjük mi Zuzunak az eleségét. :)

A zsákmány

A vadász :)

Bazi meleg hétvége

Országszerte nagyon meleg volt, így Gazdiék úgy döntöttek, hogy nem nagyon fogják erőltetni, hogy Én is menjek velük mindenhová, így péntek délután például csak ketten mentek el vacsorázni egy étterembe és kicsit sétálni.

Nagyon szokatlan volt nekik, hogy nem voltam ott, de a fenti okok miatt talán tényleg jobb is volt így.

Szombaton szintén kettesben, vásárolni voltak élelmet és ruhákat, hisz már készülődnek a nyaralásra. Az egész napjuk megint csak eltelt gyorsan.

Vasárnap már a kirándulásé volt a főszerep és már Én is velük tarthattam.

Először is elmentünk Felsőtárkányba. Itt fagyiztunk, majd kicsit kószáltunk az erdőben. Találkoztunk egy kis Yorkival is, aki a hegyen lévő szállodában lakott. Megismerkedtem vele, de nem tartott velünk a továbbiakban. 

Gondoltuk, körbe sétáljuk még a tavat is, hisz régebben fürödtem benne sokat. Amint beléptünk a tó körüli parkocskába, egy tábla fogadott minket:

"Kutyát az egész tó területére bevinni tilos!" felirattal.

Gazdi teljesen felháborodott ezen, de sajnos nem tudott mit tenni, szomorúan tovább álltunk.

Ehelyett kitaláltunk egy még jobb helyet, Gazdiék kedvenc településére látogattunk el, Bélapátfalvára.

Itt a táj lenyűgöző és fantasztikus a levegő. Minden feszültség elszállt Gazdiból, mikor új uticélunkhoz közeledtünk. :)

Vettünk jó hideg üdítőt, sajtburgert és csak lógattuk a lábunkat a gyönyörű, sziklás hegységgel és csupa zöld erdővel körülvett Lak-völgyi tó partján. :) 

A vízbe nem mehettem bele még a nagy meleg ellenére sem -hisz pénteken véradó család barát nap lesz Egerben, amire Mi is hivatalosak vagyunk- de voltak akik igen, kétlábúak is, kutyatársak is.

Sokat szaladgáltam, szimatolgattam, játszottam és modellt is álltam Gazdiéknak, jah és szöcskét is találtam, amit aztán Zuzunak hazahoztunk. :))

Lazítani igenis kell!

Gazdi holnap vizsgázik. Már jó ideje tanul erre a tárgyra, így mára elege lett és egy kicsit lazítottunk.
 

Tegnap este ketten elmentünk megint szöcskét szedni Zuzunak. Igazán jó program, ajánljuk mindenkinek, aki egy kicsit ki akar zökkenni a mindennapok forgatagából, hisz elég nyugtató elfoglaltság. 

Még akkor is, mikor Gazdi pont lecsapna egy ugráló kis ízeltlábúra, Én meg -mint derült égből villámcsapás- oda ugrok és rátaposok vagy elijesztem az áldozatot. :D 

Ilyenkor Gazdi kissé fintorogva mosolyog Rám, mindig elmondja, hogy elugrott az összes szöcske a látóhatárról és hirtelen elkezd nevetve dögönyözni. :)) 

Sokat mókázunk mindig a közös bakikon, hisz volt már olyan is, mikor meg azért nevetett ki, mert véletlenül majdnem belepottyantam a vízbe saját figyelmetlenségem miatt. Úgy kellett visszahúznom magam nagy nehezen a vízszintes talajra. :D

Mivel a patak parton keresgéltünk most is, szinte elkerülhetetlen volt, hogy belemenjek a vízbe, ám most Gazdi különösen haragudott volna, ha megteszem, hisz szombaton polírozta ki a bundámat. :P

Ennek tudatában, csak éppen hogy bokáig érő szakasznál merészkedtem bele, így a szőröm is szép maradt és illatos, illetve Gazdi sem veszekedett Velem. :))

Ma délelőtt még folytatódott a kikapcsolódás...

Barangoltunk kicsit a lakótelepen, ahol lakunk, szétnéztünk egy állateledel- és felszerelés boltban, vettünk cseresznyét, útközben azt falatoztuk, majd Gazdi meghívott egy fagyira is. :) Ketten megettünk egy gombócot.

Szeretjük az ilyen egyszerű, de nagyszerű rögtönzött programokat! :)

Terv a hétre!

Nos. Gazdi terve szerint a héten az "Add ide!" , "Fogd meg!" , "Hozzad!" (hosszú távon) parancsokat fogjuk gyakorolni.

"Add ide!" :    földön lévő tárgyak kézbe adása

"Fogd meg!" : ez szükséges pl. dummy vödörbe rakásához, később társul hozzá a "Tart!" parancs

"Hozzad!" :     vödör, kosár, kulcs, póráz esetében; persze labdánál mondani sem kell :D

A dummy belerakása vödörbe, lavórba már egész jól megy és a kézbe adás is.

A "Tart!" paranccsal viszont gondunk van, mert mindig kiköpöm azt, ami a számban van, ha megkaptam a "Marad!" vagy "Ül!" parancsot, de néha még hamarabb is. 

Hogy megkedveljem a teli szájas feladatot, nagyon sok időre és fondorlatra lesz szüksége Gazdinak. :P

A héten nem sok mindent csináltunk Gazdival, ő tanult főleg, mert még vizsgaidőszak van és szinte csak a kötelező sétákra mentünk.

Évával ugyan volt pénteken az egri kórház hospice osztályán, de szigorúan nélkülem. Megnézte, hogy Éva és Fanni hogyan kivitelezik a látogató terápiát.

Hétvégén viszont....nagyon sok mindenben volt részünk Gazdiékkal. :)

Kezdjük a szombati nappal - fürdés!

Itt a tisztálkodásé volt a főszerep. Gazdi szerint igenis rám fért már a fürdés, körömsúrolás és fültisztítás.

Persze ezek közül egyik sem a kedvencem, de hát mit tehet ez ellen egy négylábú...

Igaz pancsolni szeretek, de mikor azzal az erős illatú kék löttyel Gazdi elkezd sikálni, nah hát az nem a kedvencem. Kompenzálásképpen lementünk a térre labdázni és szöcskét szedni Zuzunak. Így játszva száradhattam. :D Viszont tényleg mindenki csodálja a bundámat, mennyire fényes és selymes, pont ahogyan egy magamfajta lakásban élő, terápiás tanuló kutyához illik. ;)

Vasárnap délelőtt - Mancsos találkozóó!

 Az egyesület 3. születésnapja pár napja volt, így a kedves, mindig mosolygós Anita hozott a kétlábúaknak tortát. Mi a játékkal voltunk főleg elfoglalva, így nem sérelmeztük a dolgot, olyannyira nem is kunyiztunk. :P

Shábával játszottam sokat, visszahoztam a fiatalos énjét. :D A többiek is jól érzeték magukat, mindenki nyüzsgött, míg Gazdiék megbeszélték a fontosabb egyesületi dolgokat.

 

Vasárnap délután - Szomolya, cseresznye fesztivál!

http://www.szomolya.net/

Szomolya a Bükk-hegység lábánál fekszik, Egertől nem messze. Gyönyörű zöld és stresszmentes település, ahová szintén kötelező ellátogatni, mint sok más környező kis faluba, ha valaki Eger környékén jár. Noszvaj, Bogács, Cserépfalu, Sirok, Bélapátfalva, Szilvásvárad mind, mind csodás látnivalót tárnak a turisták szeme elé.

Szóval...cseresznye fesztiválon voltunk. :))

Rengeteg ember, bazár, lekvár, pálinka, sült hús, hangos zene és nem utolsó sorban cseresznyés rétes és maga a gyümölcs persze. :) Ezek voltak a főbb jellemzők ezen a bulin.

Találkoztunk megint sok csöppséggel, akik készséggel jöttek oda hozzánk legalább egy simmantás erejéig.

Gazdi ennek nagyon örült és persze Én is. :)) Jelentem, nagyon ügyes voltam! Egyetlen rossz mozdulatom sem volt a gyerekek felé, így Gazdi roppant boldog volt. Még egy néptáncos idős hölgy is megcsodált, hogy mennyire nagyon szép kutyus vagyok és meg is szeretgetett. Neki viszont már annyira örültem, hogy kicsit harapdáltam a karját, ám Gazdi rám szólt és abba is hagytam gyorsan. A néninek pedig szerencsére nem volt gond, mert nagyon szereti a kutyusokat. Itt is látszik, hogy sokat fejlődtem, mióta Gazdi és Éva dolgozik a negatív viselkedéseim javításán. :)

Természetesen kóstoltunk rétest, vettünk emlék hűtőmágnest és cseresznyét is bőven. :)

Sőt, még egy kis vonattal is körbe jártuk a falucskát. Remek volt! :D

Mikor aztán hazaértünk...két perc nem telt el, Én máris a helyemre kucorodtam és el is aludtam. :)

Zuzu eladó!

Sajnos Gazdi már azt sem tudja, honnan szorítsa ki Nekem a gyógyszereimhez, illetve a vizsgához szükséges állatorvosi költségek összegét, így arra a döntésre jutott -fájó szívvel ugyan, de- Zuzut eladja.

Ezt az összeget pedig a vizsga költségeire fordítaná.

Ha valaki tudna esetleg Zúúnak egy jó Gazdit, kérjük szóljon!

Köszönjük!

III. képzés

Mai nap ismét találkoztunk Évával. Teljes körű megbeszélés volt a képzési módszerekről, erősségeimről, gyengeségeimről, betegséghez kapcsolt foglalkozásokról, valamint további munkánkról. 

Megmutattam az újan tanult feladatokat is, amiért dicséretet kaptunk. :)

Sőt. Még a póráz nélküli lábnál követés is sokat fejlődött Éva szerint, tehát a sok gyakorlásnak meg lett a gyümölcse. Igaz érhet ez még kicsit, de már sokkal szebb, mint volt. :)

Összességében most már valóban hozzá kell látnunk a viselkedésbeli problémák kiküszöböléséhez, hiszen rohan az idő, közeleg szeptember. :)

Jöhet a második felvonás

A "Hempereg!" már nagyon megy. :)

Ezért hozzáláttunk pár napja a szlalom tanulásához. Általában ezt is jól csinálom, néha még előfordul ugyan, hogy eltévesztem, de alapvetően tudom hogyan kéne :)

Ma reggel a vödröt is tovább vittem már a számban, mint eleinte, így Gazdi nagyon meg van Velem elégedve.

Világossá vált számára, hogy amire eddig nagyobb figyelmet fordítottunk (ügyességi feladatok)- Gazdi úgy volt vele, hogy ha találkozunk gyerekekkel, ők úgyis annak örülnek, ha mutatványozok kicsit és itt már az is jó, ha Gazdinak csinálom, amit kell, onnan már csak kis lépés, hogy másra is figyeljek- annak mára meg lett a gyümölcse, így jöhet a második lépés, hogy egyenlő arányban foglalkozzunk temperamentumom gyerekek számára negatív oldalával is. Kéne egy kétlábú csemete gyakorolniii!! :)))

Gyakorlás gyerekekkel

Gazdiékkal mai szép időre való tekintettel elsétáltunk a városba fagyizni. Verőfényes napsütés és sok sok kétlábú fogadott minket a Dobó téren.

Leültünk egy padra madárcsicsergést és étteremből hallatszó zenét hallgatni, no meg galambokat, verebeket nézegetni, hisz a téren van belőlük mindig elég.

Nemsoká pár apróságnak szemet szúrt, hogy Én is ott vagyok és felnőttek engedélyével odajöttek hozzánk. 

Először egy 5-6 éves kislányka jött és megsimogatott. Gazdi látta, hogy a kislánynak nagyon tetszek és gondolta megmutatjuk neki miket is tudok. :) Ennek az lett a vége, hogy már a gyerkőc adott nekem parancsokat, melyeket készségesen, jutalomfalat ellenében meg is csináltam. Gazdi szépen megmutatta neki, hogyan is tud Tőlem feladatokat kérni és hogyan jutalmazzon. Pacsi, hempergés, fekvés, ugatás volt a legkedveltebb. A kislány nagyon ügyes volt, Én pedig türelmes. Nem kapkodtam, nem hisztiztem. :)

Mikor fájó szívvel búcsút vettek Tőlünk, hamarosan újabb gyerkőc érkezett.

Nemrég múlt két éves, még csak tőmondatokban tudta mondani mit is szeretne, ő is simogatással kezdte.

Néha meg- megnyalogattam, ami annyira nem volt gond neki, mert anyukája és Gazdi elmondták, hogy ez azért van, mert szeretem őt. :) Így el is múlt minden kételye és simogatott tovább, illetve tőle is kaptam jutalomfalatot. Neki nem mutatványoztunk, csak éppen pacsit adtam, viszont a hátamra fordultam és hagytam hogy jól megcsiklandozzon. Erre a pár mozdulatra néha elég hevesen reagáltam, persze csak játékból, de Gazdi elég jól állta a sarat és kontrollálta mozdulataimat, a kicsi pedig élvezte, hogy játszhat Velem.

Jó ideig elvoltunk, mire el tudtak szakadni tőlünk. :) 

Jött még 1-2 csöppike, aki csak megsimogatott, majd mentek is tovább, ám már nem is bántam, hogy nem időztek velünk, hisz olyan meleg volt, hogy hamar elfáradtam.

Gazdiék örültek ennek a délutánnak, hisz igazából gyerekekkel csak egyesületi rendezvényen tudok kontaktusban kerülni, de az nem sok alkalom sajnos. Most volt lehetőség némi vizsgához szükséges tapasztalatra is szert tenni, ez nagyon hasznos volt. :)