Amikor rendezvényen veszünk részt, ugyan Gazdi szerint magamhoz képest nagyon ügyes vagyok, ám azért mindig tudatosul benne, hogy van még mit tanulnom.
Például ma Évi mondta, hogy hozzam a kis kosarát, ha már úgyis megtanultam vödröt vinni (Gazdi elújságolta neki).
Igen ám, -igaz felvettem a földről, széépen, fülénél fogva,- de nem sokáig vittem. Párat léptem és már le is tettem. Jóó, Én ezt lakásban gyakoroltam, csak ketten Gazdival, ami megint más, mint ennyi zavaró körülmény között, mint kutyák, emberek, meg gyorsan is kellett reagálni, mert közben ment mindenki előre...na de Gazdi szerint, azért mehetett volna ez jobban is, hisz lakásban is addig viszem, míg parancsot nem kapok, hogy letehetem.
Vagy volt, hogy megsimogatott egy kis kétlábú, Én meg túl heves játékba kezdtem vele és harapdáltam, persze csak finoman.
Aztán Gazdi kezdte már belátni, hogy tényleg nem kéne olyan kutyához hasonlítania, aki már régebb óta tanul, mint Én, hisz Nekem kimaradt a tanulásból kb. 1 év, ráadásul sok mindenen keresztül is mentünk Gazdival az utóbbi hónapokban, így valóban van mit korrigálni, ezzel ő tisztában van, de most mégis mindent hirtelen vár el tőlem...
Szóval Gazdi! Türelem, mire vizsgázni fogunk, mindent megtanulok! :)
