Mai délelőtt

Gazdival elsétáltunk a futtatóra, ahol ott volt gyönyörű játszótársam, Flory az ónémet juhász kutyus. :)

 

Régóta ismerjük egymást, nagy ritkán szoktunk is találkozni, ekkor futkározunk, labdázunk. :) Így volt ez ma délelőtt is, sőt még Benji (pincsi+mopsz keverék lehet) is csatlakozott hozzánk. Ő ugyan nem labdázott és nem is szaladgált túl sokat, csak el volt magának, mint a befőtt. Néha kért egy kis sajtot a Gazdijától, mert azt nagyon szereti, majd ismét ment szimatolgatni. :P

Ezután Gazdival haza érve a lépcsőház ajtajában találkoztunk a szomszéddal, akivel sokat beszélgettünk, majd jöttek még mások is, de egy kedves hangú, kicsit idősebb kétlábúnak különösen megtetszettem és kaptam tőle finomságot. Kicsit fura, de nagyon édes íze volt és igazából ízlett is. Mint kiderült, sárgabarackot kaptam. :)

Szeretem azt a nénit! :)

A lakásba érve pedig egyenesen a vizes tál felé vettem az irányt, ittam, aztán nyomban el is aludtam a helyemen. :)

Flory

Zuzuval nem!

Nem vagyok hajlandó ismerkedni vele!

Hempereg! ésatöbbi...

Egyenlőre még csak vezényszó nélkül, kézkövetés mellett tanultuk meg Gazdival, de haladás, hogy már megy is, hisz múlthéten mutatta meg nekem a mozdulatot, ám helyhiány miatt halasztottuk és azóta nem is gyakoroltuk. Ma megint hozzáláttunk, kis ismétlés és idáig jutottunk. :) 

A fűre is levittük e feladatot és voila, sikerült! :))

Gyakoroltuk a láb mellett követést is, már póráz nélkül, de még jutifalattal, ez is szép volt Gazdi szerint, csak még nem megbízható.

Az integetés meg elég gyatra, de rajta vagyunk ezen az ügyön is. :D

Új felirat

Bizonyára észrevettétek, hogy megkaptuk tényleges feliratunkat a hámra, így most már önállóan is használhatjuk. :)

Gyereknap

Egerben, 27- én, vasárnap került megrendezésre a nemzetközi gyermeknap, amin mi is részt vettünk az egyesülettel. 

Rengeteg kétlábú jött el...kicsik, nagyok egyaránt és sok négylábú is elvegyült a tömegben. 

Örömünkre sokan érdeklődtek az egyesület munkájáról, a terápia hasznosságáról, fontosságáról és személy szerint rólunk, terápiás tanuló kutyákról is, hogy ki mennyi idős, hol lakik, milyen trükköket tudunk...stb. :)

A gyerekek nagyon szívesen játszottak Velem, aminek kifejezetten örültünk Gazdival, hisz máskor nincs lehetőség ennyi gyerek között lenni. Órákig dobálták Nekem a labdát, tetszett nekik, hogy ügyesen visszahozom és leteszem a lábuk elé. :) 

Volt aki még a lábán is alig tudott megállni, olyan csöppség volt, de már mutatott rá a labdára, hogy Gazdi dobja el Nekem. :D

Jól éreztük magunkat nagyon és azt hiszem ezt mindenki nevében elmondhatjuk! :)

Diszpláziaszűrés

Csütörtökön lesz hivatalos eredmény, de az orvos előzetesen tájékoztatta Gazdit a diagnózisról.

A betegségem nem fér bele az első három lehetőségbe, ami azt jelenti, hogy közepes erősségű állapotról van szó. 

Ez 1,5 éves koromhoz képest nagyon rossznak számít. Innentől kezdve nem szabad megerőltetni a lábam (túrázás hegyekben pl. ) csak annyit mozoghatok, amennyi az igényeimnek kielégítésére kell, valamint sokat kell úsznom. Az őszi terápiás vizsgát megcsinálhatjuk, utána addig dolgozhatunk, míg bírom.

Az állapotom, ahogy telik az idő romlani fog, de léteznek már olyan készítmények, pl. zöld kagyló kivonatos szerek, mellyel elég jól visszaszorítható ez a folyamat és fájdalommentessé tehető későbbiekben az életem, valamint létezik nagyon borsos áron műtét is, aminél implantátumot helyeznek az ízület helyére, ám erről még túl sokat nem tudunk, de Gazdi mindenhol érdeklődik ez iránt, mert szerinte semmi sem lehetetlen, ha Rólam van szó.

Debrecenben volt a vizsgálat, pár kép e napról.

utazás 

 

állatkereskedésben

 

Mamával

rigó hírek

Gazdi ez ügyben felhívta a Bükki Nemzeti Parkot, ahol készségesen segítségünkre siettek, így ma elbúcsúztunk a kicsi rigótól. Elvitték és gondozzák, míg meg nem tanul repülni, majd szabadon engedik. :)

Időközben Gazdi, ma suliból hazafelé tartva talált egy hím szarvasbogarat is. (miért is ne :P ) 

Szerinte veszélyes zónába került, mégpedig egy forgalmas járdán bandukolt, így őt is hazahozta és egy kalappal elküldte a természet őr bácsival vissza az erdőbe. "Ez jobban nem is alakulhatott volna'" -mondogatta Nekem. :)

A kis rigóért csöppet fájt a szíve, mert hát mégis csak Velünk töltött egy estét, még etetési próbálkozás is volt eredménytelenül ugyan, de ez még sem mindennapi esemény. :) Ám ezzel nem csak ő van így, én is pesztrálgattam volna még egy darabig, mert számomra pedig az illata volt nem mindennapi. ;)

kisvendég

Nem is Gazdi lenne, ha néha néha nem állítana haza valami különös lénnyel. Volt már nálunk denevér (nem is egy), éjjeli pávaszem, madár, különféle bogár...stb.

Most ismét egy kicsi rigót hozott haza, elmondása szerint nem tud szegény repülni, csak az autók alatt csipogott kétségbeesetten, szülei nem jöttek érte, így Gazdi jobbnak látta ha hazahozza, nehogy baja legyen. 

Pesztrálja egy darabig, illetve, ha tudja átadja egy jószívű szakértőnek, majd szabadon engedjük, ha már tud magáról gondoskodni.

Bemutatta nekem is a kis vendéget...a vadász ösztön persze egyből működésbe lépett, de tudtam, hogy csak szagolgatni szabad, bár még egy nyalás is belefért. :)

II. foglalkozás

Szándékosan nem írtunk képzést, hisz sajnos az időpont csak nekünk volt jó, így tegnap csak Évával és a két kutyusával, Fannival és Sonja-val, valamint Éva egyik ismerősével és annak kutyusával, Samuval töltöttünk pár órát. 

Óriási játék volt fürdéssel, apporttal, kergetőzéssel, jutalomfalatokkal :P és egy pici oktatással fűszerezve.

Izgultunk is, hogy visszafelé felengedjenek minket a buszra, hisz akkorra még nem száradt meg a bundám, ám szerencsére nem volt ebből gond.

Mikor hazaértünk kidőltem, sőt még reggel sem égtem 100%-on. :D

Természetesen ez alkalom is remek volt engedelmesség gyakorlására, tesztelésére, hisz több kutya mellett számomra nehezebb megfelelni az elvárásoknak. Kis idő múlva viszont (mert Évánál nagyon finom jutifalat volt :D ) belejöttem ebbe is és Gazdi szerint ügyes voltam. :)

Képek hamarosan...

Pórázok

Az eredményesebb tanulásom érdekében kaptam retriever pórázt. Aki nem ismerné, az az a kényelmetlen, feszítő póráz, ami egyben van a nyakörvvel, tehát sétáláskor hurkot képez a nyakam körül és ha húznám Gazdámat, jól megfeszül, így visszább veszek a tempóból. Ez így lehet hogy elsőre elég keményen hangzik, de nem olyan vészes. Mondom Én, aki ennek "áldozata". :P

Ugyanis így nem kell rángatni Engem, nem kell állandóan rám szólni, veszekedni Velem, hanem tudom a dolgom. 

A láb mellett követést is ezzel gyakoroljuk elég eredményesen. 

Kaptam másmilyen, rendes pórázt is. Tudjátok, hogy láncot használtunk Gazdival korábban, de mióta járunk egyesületi rendezvényekre, elengedhetetlen szükségünk van textil, gyerekbarát eszközökre, hogy még csak véletlenül se okozzunk kellemetlenséget egyik csöppségnek vagy felnőttnek sem.

Mancsos gyűlés

Egyesületi megbeszélésen vettünk részt tegnap Gazdival. Akik eljöttek, azoknak a kutyusa is ott volt természetesen. Gyűlés után elmentünk egy kicsit sétálni, játszani. :)

Volt közös pancsolás és apport is, szárazföldön és vízben egyaránt. 

Azt hiszem mondhatom mindenki nevében, hogy a program fergeteges volt, jól éreztük magunkat. :)

Tréning

Készülünk a nyár végi vizsgánkra, ma volt az első "óránk" Évával. :)

Engedelmességet mutattunk be, majd Gazdi kapott néhány ötletet, hogyan csinálhatjuk jobban, valamint Éva személyesen is foglalkozott Velem.

Házi feladat:

Dummy-val gyakorolni!

Nagyon élveztem a mai munkát! :)

Aranyos pofi

Alig bírtam kivárni, mikor dobja már el a labdát Gazdi :P

Budapesten jártunk

A lelkes utazó

Nem sok időt töltöttünk a fővárosban, mégis nagyon tanulságos volt. Gondolunk itt a hivatalos kutyafuttatókra, a rajtuk lévő itatóra, padokra és ürülékgyűjtő kukákra (ZACSKÓVAL).

Nem elég, hogy a futtatón volt ilyen, zacskóval felszerelt kuka, de még srégen vele szemben is az út túloldalán, nem úgy, mint Egerben, hogy hivatalos, ingyenes futtató is csak 1 darab van az egész városban, kukák meg aztán mint a fehér holló, ráadásul zacsi nélkül.

Májusi látogatás Debiben...

Szombaton érkeztünk Debrecenbe. Gazdi szülei nagyon örültek nekem, hisz már epekedve vártak minket. :)

Mátyással

Bemutatóztam nekik kicsit, majd megkaptam a jól megérdemelt ajándékaimat :D

Kaptam gumi karikát, labdát, vödröt ééés egy új, nagy, széles fémtálat is. :) Ez lesz az ivós edényem, hogy ne fröcsköljem ki annyira a vizet ivás közben, jövőhónapban pedig a diszplázia szűrés mellett kapok még egy másik nagy tálat is az eleségnek. 

Gazdi mamájával

Természetesen finom falatokat is kaptam Gazdi anyukájától és Mamájától, ráadásul light tápot, Kriszta javaslatára és juti falatokat is. 

Gergővel játszottam sokat megint és örültem, hogy láttam minden kedves családtagot. :)

Igazából még többet is...hisz Gazdi kb. 1 hónapja vásárolt egy viziagámát, amit csak most láthatott, mert nem tudta elhozni ezidáig Egerbe. Így vasárnap már vele jöttünk haza. 

Ő az új "családtag", Zuzu (ez a becses neve), aki a hűtő tetején lakik egy terráriumban. 

Még csak 5 hónapos és nem tudni, hogy hím vagy nőstény e, ezért kapott unisex nevet. Tücsköt és lárvákat eszik, ráadásul imádja a meleget.

Azt mondta Gazdi, hogy ne izguljak, vele nem kell annyit foglalkozni, így semmi okom rá, hogy esetleg féltékeny legyek. :P 

Néha kiveszi majd a kis otthonából, hisz a viziagáma igényli a foglalkozást, cirógatást és az ember társaságát.

Bevallom első nap kicsit mégis háttérben éreztem magam, mert Gazdi élvezte, hogy csipeszről etetheti Zuzut és többet időzött vele, mint ahogyan Én vártam, ám aztán kiengesztelt azzal, hogy bemehettem a szobába és melléfeküdhettem.   
Kárpótolva vagyok. :)

Honlapon

Felkerültem a honlapra! Köszönjük Bence! :)

http://mondjunkmancsot.info/rolunk/kutyaink.html

Kutyás nap

Pénteken szinte az egész napot Krisztával és Szofival töltöttük. Találkoztunk még Bencével is (az egyesület elnökével), valamint Shábával és a kölcsön lakótársukkal, Endzsivel is.

Voltunk Nálunk, Bencénél, a Líceumban, állatboltban, pizzázóban és túraboltban is. A nagy meleg ellenére jól éreztük magunkat, sétáltunk nagyokat és nagyon tetszett a 16 lábas találkozó. :)) 

 

Eleinte nem nagyon tudtam hová tenni e három négylábú komolyságát, de szerencsére megtaláltuk a közös hangot egy kis szájharc keretében. :)) 

Gazdi azt mondta, hogy ha a hám rajtam van, Nekem is kellő komolysággal kell viselkednem...hisz ilyenkor vagy képzés zajlik vagy dolgozni fogunk.

A képek az állatboltban és buszmegállóban készültek.

Van még mit tanulni...

Amikor rendezvényen veszünk részt, ugyan Gazdi szerint magamhoz képest nagyon ügyes vagyok, ám azért mindig tudatosul benne, hogy van még mit tanulnom.

Például ma Évi mondta, hogy hozzam a kis kosarát, ha már úgyis megtanultam vödröt vinni (Gazdi elújságolta neki).

Igen ám, -igaz felvettem a földről, széépen, fülénél fogva,- de nem sokáig vittem. Párat léptem és már le is tettem. Jóó, Én ezt lakásban gyakoroltam, csak ketten Gazdival, ami megint más, mint ennyi zavaró körülmény között, mint kutyák, emberek, meg gyorsan is kellett reagálni, mert közben ment mindenki előre...na de Gazdi szerint, azért mehetett volna ez jobban is, hisz lakásban is addig viszem, míg parancsot nem kapok, hogy letehetem.

Vagy volt, hogy megsimogatott egy kis kétlábú, Én meg túl heves játékba kezdtem vele és harapdáltam, persze csak finoman.

 

Aztán Gazdi kezdte már belátni, hogy tényleg nem kéne olyan kutyához hasonlítania, aki már régebb óta tanul, mint Én, hisz Nekem kimaradt a tanulásból kb. 1 év, ráadásul sok mindenen keresztül is mentünk Gazdival az utóbbi hónapokban, így valóban van mit korrigálni, ezzel ő tisztában van, de most mégis mindent hirtelen vár el tőlem...

Szóval Gazdi! Türelem, mire vizsgázni fogunk, mindent megtanulok! :)

Para - Miénk a tér!

Fogyatékos fiatalok művészeti fesztiválja!

Az egyesület egyik terápiás felvezetője, Tóth Krisztina és kutyusa, Szofi előadását néztük meg ma délután, Egerben.

Pacsi!

Másik lábbal is. Kipipálva. :)
A "Hátra!" / "Tolat!" parancs tanulása folyamatban...

Reggeli apport

Ahogy említettem, Gazdival ismét belehúztunk.

Ma reggel megtanultam kulcsot odavinni neki, sőt, még az ölébe is rakom. :)

Utána pedig egy piros kisvödröt is előszedett, amit szintén oda kellett vinnem hozzá a fülénél fogva. :)

Sikerrel vettem ezeket a feladatokat is, ezért Gazdi nagyon megdicsért, valamint rájött, hogy ha éhes vagyok, tehát reggeli előtt, jutalomfalat ellenében sokkal könnyebb tanítani, mint ha tele van a pocim, ami persze logikusnak hangzik, de mégis gyakorlás közben jön rá a kétlábú. :))

Arculatváltás

Hétvégén semmi extra nem volt. Főként itthon voltunk, nagyobb kirándulásra nem mentünk, mert Gazdiéknak dolga volt.

A blogom viszont frissült, vidámabb arculatot öltött a jó időre való tekintettel főleg, meg mert ApaGazdi rászánta idejét és segített Gazdinak képeket szerkeszteni. :)

Átnevezésre is sor került, a blog most már csak az Én életemről szól,  így hogy Arnold jó ideje nincs velünk, jobbnak láttuk ezt megtenni. Természetesen sosem fogjuk elfelejteni a mi drága fekete cicánkat, akivel felnőttem és akitől oly sok mindent tanultam.
Valamint feltüntettük oldalunkon az egyesület emblémáját, ahol tanulunk. :)

4. nap

Ez volt a hosszú hétvége utolsó napja. Ismét pihenéssel, főzéssel és takarítással telt, valamint....tanulással is. :)

Gazdival ugyanis újra tanulunk mindkettőnk nagy örömére!

A "Kerül!" parancsot sajátítottuk el e napon. Ez azt jelenti, hogy Gazdi áll egy helyben, Nekem pedig meg kell őt kerülnöm, szorosan mellette. Hipp-hopp, kb. 10 perc alatt meg is voltunk vele, amiért Gazdi jól meg is dicsért. 

Kíváncsi is volt már rá, hogy nagyobbacska létemre, hogyan fogok boldogulni a feladatokkal, hisz kicsi koromban, mint a szivacs, olyan fogékony voltam mindenre...igen, mindenre, a rosszat is beleértve :D, de persze ez esetben itt a jóra gondolunk! ;)) 

Bebizonyosodott, hogy most sincs ez másképp. :)

Utcán pedig erőteljesen gyakoroljuk a már jól ismert "Mellém!" parancsot póráz nélkül.

Ez általában megy...de vannak kivételek, például mikor kiérünk a lépcsőházból, még játék előtt, illetve, van, hogy csak úgy rágyorsítok...

Hát ennyi minden történt velünk a pihenő napokon és készülőben van még sok minden, amit szeretnénk majd tudatni veletek, hamarosan mindenről beszámolunk. :)

Második, harmadik nap...

2. ...lustálkodással/pihenéssel telt, Gazdinak még takarítással és főzéssel is. :P

3. Nap pedig újra kimozdultunk otthonról.
Ugyan oda, ahová első nap is Síkfőkútra mentünk, de most nem túrázni, hanem csak kifeküdni egy nagyon szééép, zöld gyepre egy csónakázó tó mellé, valamint labdázni.

Természetes Engem csak az utóbbival lehet 100%-ig lekötni és kifárasztani. Ez sikerült is teljes mértékben, hisz a park egy domboldalon van és Én azon ingáztam fel és le. A nyelvem kb. a bokáim ért a nagy melegben a sok szaladgálás után, olyannyira, hogy Gazdiék kényszerpihenőre fogtak.
Ám volt olyan is, hogy már egyszerűen nem mentem oda hozzájuk labdával a számban, hanem az árnyékba húzódtam és lihegtem, ahogyan csak bírtam. :P

Szuper volt mindenkinek ez a kikapcsolódás, Gazdiék barnultak, Én pedig finom (mert hogy legeltem is), puha füvön lehettem.

síkfőkúti túra

Hosszú hosszú hétvégénk első napján ApaGazdi elvitt minket egy kis hegymászós túrára.

Egertől 12 km-re lévő Síkfőkúton voltunk, azon belül is, a várhegyi kilátópontra látogattunk el. 

Még az útvonal elején található az Attila-forrás, melynek a tiltások ellenére sem tudtam ellenállni...megfürödtem benne :D

Folytatva a túrát, Én szinte kifáraszthatatlan voltam odafelé, olyannyira, hogy Gazdi még dobált is nekem egy fadarabot a hegyoldalba, azzal a szándékkal, hogy jobban fáradjak.

Gyönyörű táj fogadott minket a kilátópontnál, ezért az élményért tényleg érdemes ellátogatni a Várhegyre. 

Ott megpihentünk, fotóztunk, majd lassacskán indultunk visszafelé. :)

Hegyről lefelé már gyorsabb volt az iram. Szaladtunk, ahogy csak bírtunk és amíg bírtunk, hisz jól elfáradtunk, mire visszaértünk az Attila-forráshoz. Ekkorra már meg is száradtam, Gazdiék örömére.

A nap zárásaképpen pedig itt, a forrásnál és a vízéből kialakult hegyi tónál szalonnát sütöttünk. 

ApaGazdi elment fáért, Gazdi hagymát pucolt és előkészítette a szalonnákat, aztán  mikor épp senki sem figyelt, újra megmártóztam a hűűs tóban. Nah, ekkor aztán Gazdi nem kertelt tovább, kikötött egy padhoz. 

Zsírral csöpögtetett kenyérrel vigasztalódhattam, hisz nekem is járt a jóól megérdemelt jutalom. :)

A túra oda-vissza 6 km volt.