Tegnap elkísérhettem Gazdit az iskolába. :)
Egy előadása volt csak, 1,5 órás, gondolta annyit kibírok kikötve, utána pedig mehetünk focizni.
Mikor megérkeztünk sok sok fiatal kétlábúval találkoztunk, mind nagyon néztek Engem, mire mondta Gazdi, hogy nem túl megszokott, hogy valaki kutyával megy suliba :))
Kicsit hamarabb érkeztünk, mint kellett volna, így volt még idő feltérképezni a helyet. A dombon friss, zöld fű várt, amiből legelésztem is egy kicsit és szaglásztam kedvemre. Majd felmentünk egy dombra, ahonnan Gazdi láthatott engem előadás közben, kikötött egy fa táblához, megsimogatott és elment.
Egészen kétségbeestem, ugattam is, hogy mégis hová tűnt, mikor egyszer csak hallottam a hangját. Hirtelen nem is tudtam hová figyeljek, de pár pillanat múlva megpillantottam őt az egyik ablakban.
Onnantól kezdve megnyugodtam, hogy mégsem hagyott magamra, majd elszunnyadtam. Néha néha fel-felnéztem, de Gazdi mindig mosolygott és integetett nekem bentről. Nem tudtam meddig lesz ott, de elvoltam a jó levegőn, napsütésben.
Jöttek-mentek körülöttem a kétlábúak, valaki megállt, szólt hozzám pár szót, valaki csak köszönt nekem, mindenesetre mindenki kedves volt Velem.
Majd az irányt egyenesen a futtató felé vettük. Ott találkoztunk Louival és Anettel. :)
A Gazdik beszélgettek, közben fociztak velünk, fát is dobáltak...hmmm, jó kis nap volt :)
 Hazafelé a táj | |
| Felirat hozzáadása |
Estefelé, mikor már jóóóól elfáradtam, indultunk haza a kis kuckónkba, persze már nem sok erő volt egyikőnkben sem, de otthon várt minket a jól megérdemelt pihenő. :)
