Tegnap megtörtént a várva várt esemény. Gazdi mindenképpen szerette volna megelőzni a következő tüzelésem, ezért minél hamarabb el is vitt ivartalaníttatni. Ez történt meg tegnap Velem.
Délelőtt 10 órára mentünk az orvoshoz. Akkor találkoztunk vele először személyesen, így mindketten kíváncsiak voltunk rá.
Mikor megérkeztünk a doki mosolyogva fogadott minket. Beszélgettek Gazdival, Én közben szétnéztem. Nem volt túl biztató a rendelő, nem a megszokott színvonal fogadott minket, ám a vélemények erről a dokiról mégis meggyőzőek voltak. Mikor is minden részletet kiveséztek a kétlábúak, Gazdi odahívott egy ketrechez és begurította a labdámat. Persze Én mentem utána, mit sem sejtve...ekkor záródott a ketrec ajtaja és Gazdi csak azt hajtogatta, hogy minden rendben lesz, nyugodjak meg és hogy majd hamarosan találkozunk. Ő eközben egyre távolodott. Hangos és kétségbeesett ugatásba kezdtem, még egy utolsó mondatot csíptem el tőle, mikor mondta a dokinak, hogy nagyon vigyázzon Rám.
Gazdi elment. Ezután a doki néha beszélt hozzám, ám sok dolga volt. Két műtétet néztem végig, mire Én következtem. Nyílt a fránya ketrec ajtaja, majd hívogatott magához. Felrakott egy asztalra és innentől már csak arra emlékszem, hogy kutyául érzem magam, fura árnyakat látok, mintha megint a ketrecben lennék. Émelyegtem, fájt mindenem és még magam alá is pisiltem.
Ezután nem sokkal megérkezett Gazdi is :)) Nyílt a kalitka ajtaja és hallottam a számomra mindent jelentő hangot, általa a nevem, valamint éreztem magamon a kezét. Az Én Gazdim volt az :)) Érzékeltem látszólag is, hogy ott van és Ő az...csak sajnos annyira kába voltam még, hogy nem tudtam reagálni neki. Ám Ő azért látta rajtam a jeleket, miszerint örülök, hogy ott van és már vártam nagyon. :)
Gazdi még beszélgetett a dokival kicsit, megtudta, hogy a műtét sikeres volt, ráadásul csak a kisebbikre volt szükség és majd vissza kell mennünk még két hét múlva varratszedésre.
Ezalatt Én próbálgattam lábra állni, ami a csúszós járólap miatt sem nagyon ment, na meg, mert szédültem...ám a lábamon kellett kimennem a rendelőből, úgyhogy összeszedtem magam és nekiiramodtunk. Igazság szerint így, hogy Gazdi mellettem volt, tudtam, hogy már csak jobb lehet minden és most már tényleg nem kell aggódnom.
Beraktak az autóba és irány volt a haza!
Itthon is elég rosszul voltam még, bár lent azért wc-ztem, de feljöttünk, alig hogy lefeküdtem, reszkettem. Gazdi nagyon aggódott értem, hívta is egyből a dokit, hogy mit tegyen, mik ezek a tünetek, ám az nem vette fel a telefont. Nem adtuk fel, hívtunk egy másikat. Azt mondták, hogy ez természetes reakció, megy ki az altatószer...takarjon be Gazdi és jobban leszek. Így is lett.
Aztán lefeküdtem aludni. Az éjszakát majdnem végig aludtam...bár sok fájdalmam volt.
Ma reggel pedig már mentem Gazdi ágyához ébreszteni, üdvözölni őt :) Jól be is reggeliztem és kaptam egy kis nasit is :)) Az segít gyorsabban gyógyulni pszichésen legalábbis :)
A mai napom jobban telt már, ám még mindig eléggé fáj a hasam és sokszor nem találom a helyem, lihegek...nagyon gyenge vagyok, többnyire csak fekszek.
Az állapotom napról napra jobb lesz és reméljük, hogy mihamarabb újra a régi virgonc Queen leszek :))
