Mindenkinek Kellemes Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánunk! :)

22-én, szombaton visszamentünk kontrollra, Muka dokihoz.

A vizesedésre adott egy vízhajtó injekciót és írt fel háromféle gyógyszert, ezek is vízhajtók, valamint vese- májfunkció javítók. A láz pedig elmúlt már.
5 napig szedtem a vízhajtókat, velük párhuzamosan még a fájdalomcsillapítót és az antibiotikumot.
Gazdi nem tartotta normálisnak, hogy egyszerre 5féle gyógyszert is szedjek, de most az egy alkalommal -mivel nagy műtét volt- engedett a szintetikus szereknek, muszájból.

Ennek köszönhetően 5 nap múlva le is ment a víz a lábamról és már csak a seb körül marad kicsi, amire még 5 napig antibiotikumot írt fel doki, majd jöhet a varratszedés...véégre. :)

Mára már elkezdtem ráállni és valamelyest terhelni a lábim mindenki naaagy örömére!!!! :))

 A kedvem is már épp olyan jó, mint műtét előtt és az étvágyam pedig...nem is változott. :D
Összességében mondhatjuk, hogy a műtétet és a lábadozást különösen jól viseltem. Aki esetleg dilemmázik e beavatkozást illetően saját kedvencét féltve, annak csak ajánlani tudjuk ezt a döntést és a dokinkat is.
Alig 10 nap alatt már fájdalmaim sincsenek és remekül érzem magam.

Ünnepekre Debrecenbe látogattunk és az ottani környezet is sokat segített a gyógyulásban, hisz sok sok kétlábú rokon vett körül hatalmas szeretettel. :)
Na meg persze ki titkon, ki nyíltan sok finomsággal is... :P

Ajándékaim: zöld gumikarika, tömör labda, rágcsálnivaló, törölközők és egy pléd.

Nekünk így telt a karácsony, reméljük hasonló jó dolgokban volt Nektek is részetek! :)

Ma estére belázasodtam. Ha holnapra nem lesz újra normális a testhőmérsékletem, egy nappal hamarabb kell visszamennünk a dokihoz. Szombaton egyébként is kontroll, de inkább nem várnánk addig, biztos, ami biztos alapon...

Más gond is akadt mára, a hasfalamon kis, tasakszerű, puha, lógó bőrlebeny képződött.

Felhívtuk a rendelőt és egy doktornő elmondta, hogy nem kell megijednünk, ez a műtétből adódó fölös folyadékot tartalmazza, fel fog szívódni.

Szombaton ezt is megmutatjuk Muka dokinak és remélhetőleg idővel valóban felszívódik ez az ödéma és a lázam is lemegy.

Gazdi műtét óta el sem mozdult mellőlem (kivéve ma kb. 2 órára), de ezek után azt mondta, nem is fog, hisz még mindig aggódik, hogy rendben túl legyek a kezdeti nehézségeken.

Gazdi ma már levette a tapaszt, kezdett felválni és koszolódni. A vágás nagyobb, mint gondoltuk, de szépen gyógyul és nem fog látszani, ha újra szőr nő rajta.

A seb fölé hajolva érezhetjük a meleget, tehát egyértelműen gyulladásban van a terület, bár ez látszik is, de hisz nem meglepő...nagy műtét volt és még csak két napja. Ám valószínűleg kezd húzódni a varrat, mert néha néha nyalogatnám, ha Gazdi engedné.

Mindenesetre ez is annak a jele, hogy gyógyul. :)

Kettő darab háromlábon álló kép... :) Hát így bicegek Én egy egy séta során.

A Julius K-9 hám pedig ilyen esetekben is szuperül bevált, mert a tetején lévő fogóval -ha szükséges- könnyedén lehet korrigálni a mozgásom.

Állapotjelentés!!

Először is köszönjük szépen mindenkinek, akik elküldték Nekünk jókívánságaikat! :)

Már több, mint egy nap eltelt a műtét óta. Az első éjszaka nagyon nehéz volt, mikor is ment ki a szervezetemből a műtét közben és után adott nyugtató és fájdalomcsillapító hatása. Sokat nyöszörögtem és kínlódtam, mert nagy fájdalmaim voltak. Kaptam nem túl erős fájdalomcsillapítót, az pár órára nyugodt alvást biztosított...és nagyon finom falatokat is, hogy addig is tereljék a figyelmem...Gazdiékkal egy szobában alszok, természetesen.
Sokat ébren voltak Velem tegnap este, simogattak, nyugtatgattak, ami rendkívül jól esett, hisz utána mindig tudtam aludni kicsit.

Ma reggel már jobban voltam, igaz a fájdalom még mindig nagy, de már kaphattam erősebb fájdalomcsillapító szirupot (dupla adagot) és elkezdtem szedni az antibiotikumot.

Valamint, ami a legeslegjobb az pedig, hogy reggel már lementünk sétálni Gazdiékkal. :) Illetve a mai nap folyamán többször is. Estére sikerült a kaka-pisi pózt is megtalálnom, így az ürítés is megy már, aminek nagyon tudunk örülni, hisz műtét óra, ma reggel pisiltem csak és estére tudtam kakálni. 

Sétálni három lábon tudok, sőt néha terhelném is a műtött lábimat, néha már ráállok kicsit. :)

Három lábon egyébként egészen jól közlekedek, még nem túl gyorsan, de szaladni is tudok. 

A friss levegő roppant jót tett, azóta vidámabb vagyok és a közérzetem is jobb. A téren legeltem és még botot is rágtam, sőt, vittem Gazdinak, hogy szeretném, ha eldobná. :D Ekkor Gazdi kinevetett és persze nem dobta el Nekem, de én rágtam tovább, legalább ez az élvezetem meg volt. :)

A sebemen még ott a ragasztó, de már kezd leválni, így Gazdi bekukucskált alá...szépnek mondható, esztétikus a 10-15 cm-es vágás, ha újra kinő a szőr rajta, nem is fog látszani.
Január első hetében kezdhetjük a fizioterápiát, hogy minél hamarabb használjam természetes pályáján mozgatva a lábam.

Napról napra erősödöm, s az állapotom javul! :)

Nehéz, de reményteli időszak vár Ránk!

Májusban voltunk először diszplázia szűrésen, akkor megállapították, hogy középsúlyos, de inkább súlyos csípőízületi diszpláziában szenvedek. Az orvos akkor nem javasolta, hogy legyen műtét, majd csak ha leromlik az állapotom annyira, hogy nagyon indokolt lesz a beavatkozás, addig szedjek szükségszerűen fájdalom- és gyulladáscsökkentő gyógyszereket.

Gazdi már akkor is óvakodott a sok gyógyszertől és a várakozástól, hiszen szinte mindennap látni, hogyan romlik az állapotom...az kegyetlen dolog.

Nem akart megállni sosem egy orvos véleményénél...hát keresett egy másik dokit.

Többek ajánlására, Dr. Muka Péter Pál állatorvost kereste fel. Ezen a héten, pénteken voltunk nála.

Újra kellett röntgenfelvételeket készíteni, majd alapos vizsgálat után, elmondta a diagnózist és a lehetőségeket.

3 eshetőség jöhet szóba:

- továbbra is gyógyszerekkel kezeljük a tüneteket (időhúzás csak)

- combcsontfej reszekció

- később csípőprotézis

Nos, kizárásos alapon a középső lehetőségre esett a választás, miután meghallgattuk az összes módszer előnyét és hátrányát. Doktor úr mindent alaposan elmondott, felhívta dolgokra Gazdiék figyelmét és lehetőséget adott nekik a döntésre.
Nagyon hirtelen meg is született a döntés, majd időpontot kértek...olyannyira hamar, hogy ma megyünk újra Gödre, műtétre !!!
Nem érdemes ezt tovább halogatni. Ez a betegség, izomsorvadással jár és minél több izom van még a dp-ás lábamon, annál jobban tudom használni a lábam műtét után.

A lényege: ez egy fájdalom megszüntető módszer, műtét után (ha minden jól megy), soha többé nem lesz már fájdalmam és teljes életet élhetek. http://www.diszplazia.hu/15.html Itt olvashatjátok el, mi a lényege ennek a beavatkozásnak és hogy mivel is jár.

A teljes gyógyulási idő, 3 hónap, ezalatt mozgatnom kell majd elég sokat a lábam, így fizikoterápiára is járnom kell valószínűleg, ám abba beletartozik az úszás is, ami azért öröm az ürömben...

Gazdi nagyon kivan...próbálja magát összeszedni, hogy teljes erejével ott legyen mellettem, de látom rajta, hogy nagyon nehéz neki. Azt mondta, annyira jókat mondtak erről a műtétről, hogy el sem meri hinni, hogy örökre megváltozhat az életem és olyan kutyus lehetek, mint akármelyik másik, egészséges négylábú társam.
Az maga lenne a csoda, ha sikerülne!!! Nagyon bízunk benne, hogy minden rendben lesz és támogatjuk egymást, hogy mindketten bírjuk ezt lelkileg!

Most jó pár fotózás és bemutató kimarad és sajnos a gyerekekhez sem tudunk menni egy ideig, de ígérem, ha jól leszek, sok szuper dologról fogunk nektek beszámolni. :)

WOW!!! :D

Pontosan 2 éve, hogy a Jézuska betoppant Velem Gazdiékhoz (2010.12.13) !! :)

Akkor is kicsit hamarabb jött, mint szenteste és idén sem történt ez másként... :D

de ma Én kaptam meglepetést... :)

Egy kis összeállítással szeretnénk Nektek kedveskedni! :)

Egyesületünk segítőkutyái és gazdijaik mindennapjaiba kukkanthattok bele.

Jó szórakozást kívánunk! :)

Exclusive fotózás :)

Múlt héten, péntek reggel Gazdi lázas készülődésben volt, hiszen a Magyar Távirati Iroda felkért minket egy, a segítőkutyák munkáját bemutató fotózásra. :)

Fotó: Bruzák Noémi, MTI

A Lurdy házban, valamint egy lakásban (valós élethelyzetekben) mutathatta be Kuku (hallássérült segítő) Joya és Cooper (mozgássérült segítőkutya) , hogyan is könnyítik meg egy sérült ember mindennapjait a négylábúak. :)

Nekem és Riszának, mint terápiás kutyáknak nem adódott olyan helyzet, amiben a mi munkánkat szemléltethettük volna, de rólunk egyéb képek készültek, amiért még egyszer köszönet Bruzák Noéminek, az MTI fotósának. :)

A hangulat is szuper volt és örülünk, hogy ott lehettünk! :)

Fotó: Bruzák Noémi, MTI

Természetesen ma ellátogattunk a kis csoportunkhoz. :)

Több és jobb képek hamarosan...

Hazafelé pedig élveztük Gazdival a frissen hullott, ropogós havat. :)

Terülj-terülj! :D

A képen egy -számomra sikeres- zabpelyhes zacskó nyitás eredménye látható. :D

Újra szombat, tapasztalatok gyűjtése.

...és újra suli.

A "bójás feladat" közben. :)

Túl sok kedvem nem volt most ehhez a gyakorlathoz, de Gazdi tudja, hogy az ilyen típusú feladatok tanulását Nekem nehéz is elsőre szabadban kezdeni, mert mindig jobban érdekelnek a szagok, a botok, még a fűszálak is. :D

A feladat lényegét megértettem és ez Gazdinak most bőven elég volt. :)

A sulit élvezem, sokat tanulunk és ezt mindig hasznosítjuk is a mindennapjaink és munkánk során. :)

Mindenkinek csak ajánlani tudjuk a kutyasulit, hisz nagyon érdekes dolgok kiderülhetnek ki Négylábú és Gazdija közötti kapcsolatról, együttes munkájukról és persze nagyon fontos az idegen kutyák közötti szocializáció.

Nekem sok kutya között nehéz a fenekemen maradni. Ez a suliban bukott ki és nagyon örülünk, hogy így történt, mert látjuk mire kell gyúrni. :)

A kutyasuliban... :)

A mögöttem látható palánk nem csak azért látszik ám, hogy legyen háttér....hanem mert fel is mentem rá. :D

Ééén, bizony één! Akit régebben kisebb ugrásokra is nehéz volt rávenni, végigmegyek 6 részes akadálypályán és ennek a 6. lépcsője ez a palánk. :))

Igaz a lábaim miatt nem bírok sokat ugrálni (nem is elvárás), de Gazdival nagyon élvezzük ezt a pályán töltött kicsike időt is. :)

Egyéni fejlesztés - Ádival :)

Egy hete ilyenkor Debrecenben tanyáztunk. Ismét egy élmény volt mindenki számára, végre a családdal lenni. :)

Gazdi anyukájától kaptam egy csinos kis kosarat, amit majd hurcolhatok foglalkozásokon, illetve kaptam mobil itatót. Mindig gazdagodik a felszerelés készletem egy egy Debiben töltött hétvégén, hisz mindig kapok valamit. :D

Egy igazán hosszú hétvégét töltöttünk a családnál, hétfőn jöttünk haza. Én teljesen kifáradt és magamon kívüli állapotban érkeztem vissza kis hajlékunkba, de ugyan ezzel Gazdiék sem voltak másképp... :P

Kedden pedig Gazdinak kiképző suli volt, azon belül is  a terápiás gyakorlat része, ahová én majd csak februárban fogok menni. Igen ám, de most elhívtak Engem is, mert az egyik "bemutató páros" lemondta a foglalkozást. Hmm hmm...egyik oldalról örültünk ennek Gazdival, ám a másik oldalon ott volt bennünk a félsz, hiszen tényleg fáradt voltam és ilyenkor pár nap mindig kell a regenerálódásra.

No, ettől függetlenül együtt mentünk aznap órát tartani. Hihetetlenül nyugodt és lusta voltam, már már túlzásnak is érezte Gazdi sokszor. :P

Megcsináltunk mindent, amit kellett, csak kicsit nyugdíjas volt a tempó. :D

Azóta pihenek és a holnapi kutyasulis gyakorlatra már fitten érkezek. :)

Suliba járunk! :)

Gazdi elkezdte a habilitációs kutyakiképző tanfolyamot.

Vannak elméleti és gyakorlati órák egyaránt. 

Az utóbbi egy kutyasuliban van, oda mindig el szokott vinni Engem is, hogy együtt tanuljunk. 

Mindketten nagyon élvezzük és elengedhetetlenül hasznosnak tartjuk a képzést, hisz megtanuljuk a terápiás foglalkozások csínnyát- bínnyát, ezzel még élvezhetőbbé téve a kutyázást, a gyerekeknek is és Magunknak is. :)

Egyesületváltás

Egy jó ideje elköltöztünk már Budapestre, Egertől 130 km-re.

Egészen mostanáig ingáztunk a két város között, volt, hogy csak egyesületi összejövetelek miatt, ám hamar kiderült, hogy ezt nem lehet hosszú távon művelni. 

Ha például kettő óra hosszára volt jelenésünk Egerben, akkor is 6 órát utaztunk egy nap, csak ezért a pár órácskáért. Busszal négy óra az út, oda-vissza és tőlünk a buszpályaudvarig, oda-vissza az út, kettő óra.

Alig voltunk itthon és semmire nem jutott időnk, így jellemezhető az utóbbi kb. fél évünk. 

Így pedig nem tudtunk aktívan részt venni az egyesület életében (bemutatók, programok, megbeszélések, teendők), holott Gazdinak és Nekem is lételemünk, hogy ebben a körben működjünk! Szóval kiléptünk a "Mondjuk Mancsot!" Terápiás és Segítőkutyás Egyesületből (Eger) és csatlakoztunk a 

NEO Segítőkutya Egyesület csapatához (Budapest).

Az elnök, Ricsi képezett Engem és Gazdit még jóval az első vizsgánk előtti időszaktól és mai napig is, így már korábban is kapcsolatban voltunk az egyesülettel, nem ismeretlen a csapat. :)

Ismét az otthonban :)

Ma ismét az otthonban jártunk, hiszen eltelt egy újabb hét.

A gyerekek nagyon szívesen és örömmel fogadtak minket. :)

Megvannak a kis csoportjaink is. Mégpedig kettő gyerkőcnek egyéni foglalkozást tartunk, a többiek pedig egy nagyobb csapatot alkotnak.

Úgy gondoljuk, hogy az egyéni foglalkozások keretében jól fogunk haladni a lurkókkal, már ma is szépen lement a foglalkozás.

A többiekkel pedig sima ügy minden feladat és játék. :)

Mai nap a szokásosnál is jobban elfáradtam, sajnos a lábaim főleg. Ebből tanulva, a feladatok összetételét változtatni fogja Gazdi gyakran, hogy ne merüljek ki ennyire.

A legelső, önálló foglalkozásunk! :))

A vizsga utáni napokban kis ideig a jól megérdemelt pihenőnket tartottuk Gazdival.

11.06-án pedig már a Békásmegyeri Családok Átmeneti Otthonában jártunk.

Régebb óta megbeszéltük már a vezetővel, hogy ha meg lesz a vizsgánk, megyünk hozzájuk.

Most be is váltottuk ígéretünket és a gyerekek naaagy örömére bemutatkoztunk nekik és a szülőknek egyaránt.

Gazdi beszélt a terápia fontosságáról, céljáról, eredményekről, valamint foglalkozás keretén belül adtunk egy kis ízelítőt is. A gyerekek teljes extázisba estek tőlem és élvezték a játékot. :)

Heti rendszerességgel fogunk járni több, életkor alapján kialakulóban lévő csoporthoz is.

Legközelebb remélhetőleg képekkel is szolgálhatunk. :)

 2012.11.02- án TERÁPIÁS KUTYA lettem!

Sikeres záróvizsgát tettünk Gazdival, Egerben a Szalaparti Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Szakiskola és Diákotthon Intézményében.

Köszönjük Mindenkinek, aki szurkolt értünk, a rengeteg munka és idő most meghozta gyümölcsét! :))

Zsömlével

Szerda délután, a gyermekotthoni gyakorlásunk után, Zsömlével és Gazdijával találkoztunk. :)

Régen láttuk már egymást, ennek örömére üdvözöltük a Gazdikat, ők jól megdögönyöztek minket, kergetőztünk kicsit, majd közösen almáztunk. :)) 

Ezután egy csodálatos és egyedi meglepetésben is részünk lehetett!! Zsömle és Szilvi megajándékoztak minket egy rólam szóló összeállítással, melyben fényképek és egy élethű labrador figura, valamint díszletek találhatóak. 

Ezúton is szeretnénk még egyszer megköszönni, hogy gondoltak ránk és ilyen csodás, életre szóló emléket készítettek nekünk! :)

 

V. és egyben utolsó gyakorlás

Váratlan történés ugyanis -a vizsgabiztosok elfoglaltsága miatt- hogy kettő nappal hamarabb, pénteken, azaz holnap után lesz a vizsgánk !!

Ma a vizsgázó csoporttal dolgoztunk, nagyon ügyes kis csapat. :)

Jól tudunk Velük készülni, a feladatok remekül mennek, mindemellett örömmel tölti őket el, ha foglalkozhatnak Velem, a lényeg pedig csakis ez. :)

IV. gyakorlás

Tegnap ismét a Szent Anna Napköziben jártunk.

Elgyakoroltuk az összes vizsgafeladatot a gyerekekkel és pluszban gyakoroltunk még szépen kerekesszék mellett haladni. :)

2. születésnapom! :)

Szinte hihetetlen mennyire röpül az idő...

Boldog kutyus vagyok, mert Gazdiékkal különleges a kapcsolatunk!

Sokat vagyunk együtt, sokat kirándulunk, játszunk, közösségbe járunk, igyekeznek mindent megvenni Nekem, amire csak szükségem van,  a nagyszülők is imádnak -mindig nagyon várnak haza Minket- valamint tanulunk sokat magunk miatt is és hogy beteg gyerekeken segíthessünk!

Azt hiszem jobb életet egy négylábú nem is kívánhatna magának.

Egyre okosabb és ügyesebb vagyok, ám még mindig egy kis bohóc! :))

III. gyakorlás

Tegnap ismét a Szent Anna Napköziben jártunk Én és Szofi.

Ide mindig szeretettel várnak minket és nagyon örülnek a gyerekek, ha dolgozhatnak velünk. :)

Brigivel :)

Az apport-tartás-átadás feladat már velük is ügyesen megy, valamint kerekes szék mellett is egyre szebben haladok. :)

Igazi áttörést jelent számunka, hogy ily rövid idő alatt elértem e két gyakorlat teljesítését, Gazdi nagyon büszke Rám! :)

Anett-Szofi, Kriszta, Brigi, Én

Hazafelé a buszon, kifáradva...

Itthoni képzés 1000-rel :D

...és mindezt örömmel! :))

Azaz mindennap, főleg apport visszahozás-tartás-átadás gyakorlása folyik. Ez nagyon fontos a gyerekekkel való foglalkozásnál, hiszen sokszor adódik alkalom, hogy "visszahozósdit" játszunk, mert a lurkók ezt élvezik a legjobban. :) És, ami köztudott:...Én is! :)

Sokat fejlődtem az utóbbi időben, amiért sok jutalom jár, így örömmel és jól teljesítem a feladatokat.
Ez önbizalmat ad Nekem is és Gazdinak is, ami nagyon fontos a záróvizsgához. :)

Megtört a jég! :)

Mai napon megértettem,  hogy mit is szeretne Gazdi apportnál és azt hogyan oldhatom meg. :)
Szóval már a tárgyat behozom, leülök vele és tartom addig míg el nem veszik tőlem!

Ez az a jég, amit nem tudtunk jó ideje áttörni és sem Én, sem Gazdi nem tudtuk összerakni a részeket, pedig már gyakoroltuk őket külön-külön.
Ám Ricsi segítsége után nagyon is hamar sikerült egy harmóniában lévő sorozatot felépíteni ezekből, ami a feladat teljesítését eredményezte. :)

Még itthoni körülmények között gyakoroljuk, de hamarosan levisszük a feladatot a szabadba is.

A másik az érintés! Nagyon fontos, sok feladatban segíthet ha ezt tudom és pedig jelentem: TUDOM ! :))

Őszi Szentendre

Ismét a jó időre való tekintettel nekivágtunk a természetnek. Nem messze, csak Szentendrén jártunk a Duna parton és kicsit korzóztunk is. :)

II. gyakorlás (nem a vizsgázó csoporttal)

Ez volt a második alkalom, hogy csakis speciális csoporttal és gyakorlatokkal készültünk a záróvizsgánkra.

Ma a hangsúlyt, kerekesszék kísérésre és sérült emberekkel való, pórázon sétára helyeztük, valamint köszöntöttük is őket egyenként, pacsi adással. 

Kicsikét többet kell gyakorolni mindent és szépen fog menni. :)

 

Gyógyulás útján

Jelentem, a lábam javulgat!
Pénteken megpróbálunk elmenni gyakorolni a gyerekekhez.

Majdnem 2 hónap után végre ismét Debrecenben voltunk hétvégén a szülőknél, nagyszülőknél. :)

Volt nagy boldogság és megint elláttak Engem mindenféle földi jóval és sokat játszottunk. :)

Már nagyon hiányoztak Nekem és nekik is Én.

Gergővel is sokat hülyéskedtem és még hullahoppoztam is. :D

Sajnos egy üröm is szorult az örömbe, mégpedig, egyik alkalommal a lakásban labdáztam, elég kicsike helyen és egy rossz mozdulatnak (nem) köszönhetően, meghúzódott a bal mellső lábam. :((

Eléggé fáj, mert rá állni nem tudok, csak 1-1 pillanatra, sántikálva haladok.

Gazdi figyel rá, hogy ne nagyon járkáljak, ne terheljem a bibis lábam, nehogy megerőltessem és hogy pihenjek sokat. Ez igazából bármikor előfordul és idővel helyrejön, ám szinte a legrosszabbkor történt, hiszen 3 hét van a záróvizsgáig és akadályozva van a felkészülés.

Erre a hétre kettő gyakorlás volt tervezve, ám így nem biztos, hogy összejön. Egy biztos, a pénteki, addigra már csak csak jobban leszek, de egy alkalom a hétre nem elég.

No, hát majd meglátjuk és kihozzuk a helyzetből így is a legjobbat! :)

Szó, mi szó, a hétvége remek volt! :)))

Laborban

Gazdinak pénteken csak ritkán vannak órái, de a mai nap épp ezek egyike volt.

Mivel csak két óra hossza miatt kellett bemennie, így gondolta elvisz magával, hogy addig is együtt legyünk és gyakorolhassunk sok szituációt.

Reggel azért még töprengett kicsit, hogy a tanárai mit is fognak szólni...stb. ám, mivel természettudományi karra jár, rólam írja szakdolgozatát és jól tudok viselkedni, hamarosan rádöbbent, hogy így semmi gond nem lehet, hát elindultunk suliba.

3/4 óra BKV és 2 óra Volán buszos út után meg is érkeztünk. Mint mindig, Én most is végig aludtam az utat és mikor leszálltunk, boldogan futkároztam egyet, mint aki megint tisztában van vele, hogy abba a városba érkezett vissza, ahol felnőtt. :))

Aztán beértünk a suliba is. A portán elég meglepődve néztek Ránk, de Gazdi rezzenéstelen arccal, természetességét sugallva annak, hogy Én is vele vagyok, vele lehetek, csak ment a labor irányába.

Nem is szólt senki semmit, pedig később több ember is látta a mi  kis akciónkat.

A tanárnő is csak annyit kérdezett, hogy Én is megyek e a laborba és Gazdi pedig mondta, hogy igen, mert utána dolgunk van együtt, de jól viselkedek, nem lesz gond...a tanárnő nem is kételkedett bennünk, mentünk órára. :)

A helyiségben nagyon büdös, vegyszer illatok voltak, de szerencsére ablak alá feküdtem, így annyira nem volt kellemetlen. Gazdi most kikötött, mert gondolta, hogy ott lesz ám kíváncsiskodás és nem bírok majd megülni a fenekemen, ám így kikötve pont jó volt.

Közel is voltam hozzá és nem zavartam senkit. Nemsoká tanárnő és a laboros néni szívébe is beloptam magam, innentől kezdve nyugodtan lehettem és lehetett Gazdi is, probléma valóban nem volt, nagyrészt szokás szerint aludtam, mint a tej.

Gazdi eddig is nagyon szerette az Eszterházy Károly Főiskolát, főként a tanárok miatt, ám most valóban megbizonyosodott róla, hogy nem csak szaktudásuk nagy, de a szívük is. :)

Nekem kicsit uncsi volt az óra, a sok méricskélés, öntögetés és melegítés azt hiszem nem az Én érdeklődési körömnek megfelelő :D , de azért újra és újra elkísérném még Gazdit ilyen napjain suliba. :)

Sok a teendő...

Gazdinak be van táblázva ez a hét teljesen. Az iskolával mostanában eléggé elmaradt, amit utolsó éven bizony nagyon nem engedhet meg magának, így most minden energiáját az köti le főképp, így sajnos a héten már nem tudunk menni a gyerekekhez. Itthon gyakorolgatjuk azokat a mozdulatokat, amiken javítani kell még.

Jövőhéten viszont, ha minden jól alakul lehet, hogy két alkalommal is eljutunk egy másik gyerekcsoporthoz, akikkel szintén jó lesz dolgozni, hisz szeretik és mindig örömmel várják a gyógyító kutyusokat. :)

I. gyakorlás a csoporttal

Tegnap délelőtt elutaztunk Gazdival Egerbe, hogy gyakorolhassunk a II. vizsgánkra.

A gyerekek nagyon kedvesen fogadtak minket és örültek, hogy új kutyussal dolgozhatnak. :)

Én is boldog voltam, hamar összebarátkoztam velük, majd Sonja nyakába ugrottam, mert utoljára az I. vizsgán találkoztunk.

 

Aztán elkezdtük a feladatokat.

1. Gyerekek köszöntése egyenként

2. Akadálypálya

3. Mit csinál a két kezem? -gyermekdal

4. Utánozd a kutyust!

5. Apport

Összességében elmondhatjuk, hogy első alkalomhoz képest ügyesen mentek a feladatok és kifejezetten jól viseltem a gyerekek hangoskodását, ami nagyon fontos.


Ilyen helyzetben - zárt térben nem egészséges gyerekekkel -  nem voltam még, ám nem okozott nehézséget megszokni őket, sőt, kerestem a társaságukat.


Csiszolásra váró mozdulataim és szokásaim vannak, ezeket fogjuk a jövőben fejleszteni és gyakorolni, hogy valóban jól bánjak a gyerekekkel, illetve ne legyen kérdéses a II. vizsga sem. :)

Visegrádon :)

Idén valószínűleg a tegnapi nap volt, amikor még igazi kiránduló idő köszöntött a szabadba vágyókra.

Egy percig sem tétováztunk, kihasználtuk a gyönyörű őszi napsütést...útnak indultunk Visegrádra. :)

A Visegrádi-hegység a Dunakanyarban fekvő hegyvonulat, amely földrajzilag az Északi-középhegység része, geopolitikai szempontból viszont többnyire a Dunántúli-középhegységhez sorolják. 

Névadója Visegrád városa, az ezeréves város.

A Dunakanyar kultúrtáj, már a világörökség része, fantasztikus látványt nyújt ember és állatka részére egyaránt. Tegnap ebben lehetett részünk. :)

Mikor beértünk a városba, egy kikötőhöz mentünk, itt Gazdiék ettek egy kicsit, én pedig napoztam, vízbe nem mehettem csak a szárazföldről  szemléltem a lassan hömpölygő, naaagy Dunát. 

Ezután elindultunk felfelé a kilátóhoz, illetve a várhoz.

Az út nagyon szép erdőn vezet végig, ahonnan a kilátás is lenyűgöző. Meg is álltunk egy kilátóponton.

Legközelebb már csak a Várhegy tetején parkoltunk le, ahol csodás zöld tisztások, hatalmas fák és nyugalom fogadott minket. Hamarosan már a kilátóban voltunk. Nem túl magas, de nagyon is meredek csigalépcsőt kell leküzdeni a látványért cserébe. Ez egy kétlábúnak különösebben nem jelent gondot, ám Engem Gazdi nagyon féltett, de hála a Julius-K9 hámnak, biztonságosan tudott fogni és széépen lassaan felbattyogtunk. 

Lefelé pedig már könnyebb volt.  A táj természetesen csodás :)

Innen a fellegvárba mentünk. Egy keskeny erdei úton tettük meg az utat, aminek roppant örültünk, hisz régen voltunk már erdei túrán. :) Nem volt nagy távolság, de élveztük nagyon. :)

A vár bejáratától nem messze egy lóval találkoztunk. Régebben féltem tőlük, de már egyáltalán nem mutattam megilletődöttséget, Gazdi még meg is lepődött, ám örült is ennek. :) Ő simogatta, Én meg kíváncsian szaglásztam. 

Mentünk tovább, a látvány magáért beszél. :)

Nagyon jó volt Visegrádon kirándulni, igazán fantasztikus helyen lévő, tiszta, igényes település, tele látványossággal és szép helyekkel.

Azt azért el kell mondjam, hogy most is volt sok olyan ember, aki kíváncsi volt rám. Sokan simogattak, gyerekek, felnőttek egyaránt és kérdezősködtek Gazditól munkám iránt. Ilyenkor jó beszélgetni velük, mert legalább pár embernek át tudjuk adni azt az ismeretet, amit minden embernek szükséges lenne tudnia rólunk, segítőkutyákról. Most volt olyan pár is, aki csak nehezen tudott elszakadni Tőlem, ami igazán jól esett Gazdinak és örült a sok pozitív visszajelzésnek. :)