12.30.

Tegnap vendégeink voltak :) Gazdi testvérének barátnője ellátogatott hozzánk. 

Ő is nagyon szereti az állatokat, főleg a kutyusokat és természetesen főleg az ilyen aranyos és szép kutyákat mint Én vagyok :D Játszott is Velem párnahúzogatósat. Ráadásul még el is hívott magához, a lakásába, hogy bármikor menjünk el, szívesen lát mindkettőnket. :) Kedves lány, egyből szívembe lopta magát :)

Ezen kívül Gazdi egyik ismerőse is eljött hozzánk egészen messziről. Őt egyből megismertem és ujjongtam neki pár percet, szokás szerint :) Aztán a kétlábúak beszélgettek még, Én meg Gergővel játszottam.

Majd szintén itthon maradtam ma estére is Gazdi anyukájáékkal.

12.29.

Gazdi tegnap nem volt itthon. Elment az apukájához, ahová sajnos Én nem kísérhettem el. Ott is aludt, csak ma jött haza, így nélküle voltam egy teljes napig.

Míg távol volt, nagyon jól viselkedtem. Hiányzott ugyan, de teljesen lefoglaltak "nagyiék". :)

Játszottunk, sétáltunk és kaptam még finom rágócsontokat is.

Ám mikor ma délután Gazdi belépett az ajtón...boooldog voltaam!! :D Vittem a párnámat elé és nyüszögtem, ahogy csak tudtam :D Mondta, hogy Én is nagyon hiányoztam neki és nehéz volt Nélkülem.

Nem szeretjük, ha távol vagyunk egymástól és igyekszünk is kerülni az ilyen helyzeteket. :)

12.27.

Mai napom szinte csak játékkal és evéssel telt. Nasi hegyek...hova legyek... :D

Mindig csurran-cseppen soron kívül egy kis beigli vagy csont vagy mézes sütiii... 

Gazdi persze ettől ki van, hogy hiába mondja a többi kétlábúnak, NE adjanak Nekem, mert vigyázni kell a lábaimra, gerincemre...mintha a falnak mondaná (mindig ezt hajtogatja).

Annyi kompenzálás van a dologban, hogy tényleg sokat mozgok, így nem marad meg rajtam a fölös kiló.

Ennek tudatában és annak is, hogy minden szó a hízásomról a többieknek fölösleges, ahogy telnek-múlnak a napok, Gazdi kevesebbet jártatja a száját :D

Szent este

Mikor együtt volt már a család...a kicsike fa feldíszítve...narancs és fahéj illat szállt a szobában...

megérkezett a Jézuska :))

Gazdi anyukájától kaptam meg a meglepetést, amire persze egyből rávetettem magam :)

Ajándékaim: rögbi labda, csonterősítő, plüss kutya :)

Azóta csak ezekkel játszok (bár nemsoká annyi a labdának), meg persze Gazdi öcsikéjével.

Egy szabad percem sincs :D

Kívánunk Minden Kedves Blogunkat olvasó Kétlábúnak és Négylábúnak! :))

Én, mint Télkutya :))

Egyben az egyik karácsonyi ajándékommal :)

Ünnepek

Ma, nem is olyan régen, megérkeztünk Debrecenbe. Gazdi jól felpakolt és útnak indultunk. :)

A vonaton mindketten aludtunk, így az út nem tűnt hosszúnak.

Mikor megérkeztük, Gazdi szülei vártak minket az állomáson. 

Nagyon örültem nekik, egyből heves pusziosztásba kezdtem, mindenki nagy örömére ;)

Azóta már hallottam a karácsonyi ajándékomról is, ám az nagy titokban van tartva egyenlőre :D

Gazdi is csak sejti, hogy mit hozhat a Jézuska. :)

Ismét egy hosszú hét vár ránk itthon, ám az örömmel tölt el minket, hisz rég láttuk már Gazdi szüleit.

Mit jelent ez a nézés??

Gyereee! Dobjaaad! :D :D

Évi három hónap...

... a vizsgaidőszak. Gazdi emiatt nagyon elfoglalt és sajnos kevés idő jut játszásra.

Tavaly is így volt ez már, de akkor is tartotta a szavát, idén is fogja...mégpedig, hogy ha vége a januárnak, kapok ajándékot és még egy nagy játszással is ünneplünk :))

Téli párduc

Arnold, köszöni jól van! Hatalmas szőrben és jól meg is hízott így télire. :)

Sajnos fotónk most nincs róla, de rá sem ismernétek!! Továbbra is jól érzi magát a többiekkel, a szabadban, néha egy kis bejárással a házba :)

Reméljük azért nem lesz farkasordító hideg telünk és tényleg jó lesz neki továbbra is kinn.

Mikor csokit kérek...

...és nem kapok, így sajnáltatom magam :D

Szmötyivel.

Vendégek

Tegnap este Gazdinak vendégei voltak. Anett és egy barátja, Zoli.

Zolival játszottam kötélhúzósat. Neki is van egy félig meddig labrador kutyusa, így már nagyon technikásan húzta a kötelet... :) 

Mikor már elfáradt és pihent volna, akkor odamentem hisztizni, hogy de Én még játszani akarok :D

Általában ez jellemző Rám...ha valaki foglalkozik Velem, utána nehezen tud elhesegetni. Majd ha végképp nem tudom rávenni egy kis mókára, akkor belenyugszok és lefekszem az illető lábához :)

Ám ha feláll vagy gyanús mozdulatokat tesz, jelzem, hogy kész vagyok folytatni a játékot :)

Vadmacska

Már lassan 1 hónapja lakok egy kiscicával.

Eddig különösebben nem találkoztunk, nem volt köztünk kapcsolat, én az egyik szobában, ő meg a másikban. Néha összefutottunk a konyhában vagy a folyosón és ennyi.

Ám körülbelül két hete változott a helyzet.

Gazdi mondta a kiscica, Szmötyi Gazdijának Annának, hogy ha morog is, nyávog is és karmolászna, ne vegye fel őt mindig az ölébe, mert akkor sosem fog Velem megbarátkozni, ugyanis rossz szokás alakul ki nála.

Hát Anna így is tett. 

A kicsi, ám nagyon vadóc, felfedező, kicsit még félénk, eleven cicalány. Nem is kell őt félteni :)

Engem pedig Gazdi jól ismer, tudta, hogy sosem bántanám.

Szmötyi többször jött felém kíváncsiskodni naagy morgás közepette. Én persze nem értettem a morgás részét viselkedésének, ám túlságosan nem foglalkoztam vele...sőt! Gazdi olyasmit látott rajtam, mint ha félnék Szmötyitől. Aztán mikor mindketten kinn voltunk a konyhában, Gazdi Engem behívott magához. 

Én mentem volna...ám a kis nyafika éppen az ajtóban állt. És hát...így nem tudtam menni.

Gazdi már utánam jött, hogy megnézze hol vagyok, mikor is azt látja, hogy oldalra lehúzott fülekkel és óriási boci szemekkel nézek rá a konyhából, míg Szmötyi meg élvezve a helyzetet szépen csücsült az ajtóban...

Ekkor szembesült Gazdi azzal, hogy bizony Én még nem találkoztam ilyen apró méregzsákkal és nem is tudok vele mit kezdeni, megadom neki magam. Általában agresszióval szemben így szoktam viselkedni. És ezek szerint ilyen lehetetlen helyzetben is.

Hiába mondta Nekem Gazdi, hogy: - "de...de...28 kg van köztetek, Queen!!" Akkor sem tudtam felülkerekedni a helyzeten.

Ez az eset után azóta elvagyunk Szmötyivel, ő morog, ha szembe jön Velem, ám én ugyan úgy nem foglalkozok vele, csak nézem, mi baja... :D De ennyi köztünk a konfliktus, semmi több. Egy picike szobában is jól vagyunk egymás társaságában, Szmötyi mindig kalandozik, Én meg általában csak Gazdira koncentrálok :) 

Ám volt már, hogy arra ébredtem, hogy játszik a farkammal a kis feketeség. :P

Például most hétvégére Anna itt hagyta Nekünk Szmötyit, hogy ha Gazdinak van kedve, akkor pesztrálja nyugodtan. Hát alig van nyugtom a kis macsektól :D Állandóan figyelni kell rá, mert minden rosszban benne van :D Nem mondom, kell egy kis izgalom, no de egy hiperaktív macskától?? :D

Hozzám is jött a mikulás

Kaptam sok sok finomságot :))
Tápot, konzervet és édességet. A Kinder Bueno- ból azonnal kértem is Gazditól.:)
A súlyommal azt hiszem nincs gond, így nyugodt szívvel nasizhatok néha néha :)

A legrosszabb, amit csak hallhattunk.

Elmentünk Gazdival tegnap a mosolygós dokihoz a kis gombócot megnézetni az oldalamon, na meg már akkor a lábamat is.

A gombócról bebizonyosodott, hogy egy zsírmirigy, épp, ahogy Gazdi gondolta. Ezt műtéttel lehet eltávolítani, mert már elég nagy, ám 1-2 nap alatt nőtt meg, hamarabb nem is tudtunk rá reagálni.

A lábaimra azt mondta a doki, hogy eléggé gyengék, azért is fájdogál sokat a jobb mellső. 

Kérdezgette Gazdit, hogy nem e futok nyuszisan, nem látott e más gyanús jelet rajtam...ami netán a diszplázia jele lehetne és hatalmas bánatomra, Gazdi csak bólogatott, hogy szerinte igen. Vannak jelek.

Még egyértelműen nem lehet megállapítani, hogy arról van e szó ténylegesen, csak egy röntgen segítene a pontos betegség bizonyítására. Gazdi nagyon megijedt és elszomorodott, mikor megtudta, hogy valószínű örökletes betegségem van. Látva Gazdi arcán a döbbenetet és a fájdalmat, Én is kétségbeestem.

A doki vigasztalt minket és mert Gazdi elég erős jellem, összeszedte magát és megértette, hogy nem feltétlenül kell nekem gyógyszereket szednem örök életemre, ezt majd az idő dönti el, ám előre kár lenni keseregni.

Mindenesetre Gazdi szeretne elvinni engem egy röntgenre, ahol kiderülne, hogy milyen mértékű diszpláziám van. Az már biztos, hogy a jobb mellső lábamnál könyök- és válldiszplázia lesz, csípőnél meg még nem tudni, hogy jelentkezni fog e valaha gond.

Nem könnyű ezzel a tudattal élni, mintha egy darabot téptek volna ki belőlünk. Az, akit szeretünk egy életen át betegségben kell, hogy éljen...a legszörnyűbb dolog a világon. 

Ám, ha igazán szeretjük, erősnek kell lennünk és a legjobb feltételeket biztosítani számára, hogy teljes életet élhessen óriási szeretetben, boldogan, épp úgy, mint egészséges társai.

http://www.diszplazia.hu/