2011. november 30., szerda

Kétségbeejtő

Hétfőn már éreztem, hogy fájdogál a jobb mellső lábam. No, mivel máskor is volt már ilyen, túl nagy jelentőséget nem tulajdonítottunk a dolognak. Aznap elmentünk Termiékhez, Gazdinak egy nadrágot varratni és onnan Anettékhoz. 
Tudjátok...a szokásos Luival... :D Harapdálás, szájharc, gumihúzás, kergetőzés és minden, ami belefér :))
Elég sokáig voltunk náluk, majd késő délután elindultunk haza. Ekkor is sántikálva mentem, de még nem volt fájdalom. Viszont éjszaka!! Annyira fájt már a lábam, hogy Gazdi felébredt a nyüszítésemre, forgolódásomra. Felkapcsolta a villanyt, hogy megnézze mi bajom. Hatalmas boci szemekkel néztem rá, hogy valamit csináljon, mert nem élem túl ezt a fájdalmat. Megfogta a lábam, olyankor kicsit jobban nyüsziztem,  ám sajnos az egyfolytában nyöszörgéstől nem tudta pontosan megállapítani, hogy tényleg amiatt nyugtalankodok e.
Egy óra elteltével sem javult a helyzet, hát úgy döntött, hogy elmegyünk az embereknek való sürgősségire.
Így is lett. Felöltözött és se nyakörvet, se pórázt, semmit nem kaptam, csak egyszerűen elindultunk. Sajnos itthon csak nagyon erős, nem nekem való fájdalomcsillapító volt, így reménykedtünk, hogy majd az ügyeleten kapunk algopyrint.
Sajnos segítség nem volt, így a saját lábamon kellett eldöcögnöm a rendelőig. (Gazdi ekkor értette meg mekkora jelentősége van annak, amit anno Marcipán Gazdija, Lilla mondott neki, hogy nála fajtaválasztásban az is szerepet játszott, hogy baj esetén elbírja az ebet) Ám szerencsére nagyon közel (5 perc) van hozzánk, hamar odaértünk.Gazdi becsengetett és hamarosan ki is jött az ügyeletes doktornő. Gazdi elmondta neki, hogy fájdalomcsillapítót szeretnénk kérni, mert nagyon rosszul érzem magam. A doktornő egyből kérdezte, hogy mi bajom, megsimogatott és azonnal hozta is a fájdalomcsillapító ampullákat. Pár darabot odaadott Gazdinak, plusz egy fecskendőt, hogy adja majd be nekem, mert ez így tényleg nem állapot, amennyire visítok.
Mondta a kedves hangú, selymes tenyerű doktornő, hogy jobb lenne injekcióban beadni nekem a gyógyszert, hisz az hamarabb hat. Nem túlzottan szoktam érezni ha szurit kapok, no de lássuk be, mégsem egy kellemes dolog, de Én már azt sem bántam, hogy ezt Gazdi is helyeselte, tényleg kutyául voltam már akkor.
Aztán kérdezte a doktornő, hogy nem tudjuk e az ügyeletes állatorvos telefonszámát, mert inkább azt kéne kihívni, mint a saját állatorvosunkat (aki olyan mosolygós mindig). Nos, volt olyan rendes, hogy megkérdezte nekünk egy mindent tudó tudakozótól a számot, hogy Gazdi felhívhassa. Két telefonszám is volt megadva.
Az egyiket felhívta Gazdi. Beszélt az illetővel vagy 10 percet, de nem is értettem nagyon, hogy mire lyukadtak ki, mert a nyöszörgésemtől arrébb ment Gazdi, hogy halljon is valamit. Nos, a beszélgetés után kiderült, hogy ez az állatorvos, nem az ügyeletes és nem is akar kijönni. A másik szám, aki valószínűleg az ügyeletes lett volna...ki volt kapcsolva. Gazdi nagyon bedühödött, hogy ennyire foglalkozik az állatokkal az, aki egyszer a gyógyításukra esküdött fel. 
Hát, felhívta a saját állatorvosunkat és elmondta neki is, mi a panaszom. Ő nem Egerben lakik, így nehézkes lett volna a bejövetele, meg főleg hogy a gyereke is vele volt, no de tanácsot adott, mégpedig, hogy ha doktornő beadna nekem kettő egész algopyrin injekciót, akkor máris jobban lennék és ha továbbra is panaszom lenne, akkor 8-kor ő már Egerben lesz, a rendelőjében, menjünk el hozzá. Gondolom ő még nem tudja, hogy már nincs autónk.
Doktornő nem habozott egy percig sem, mondta, hogy a saját kutyáit is ő oltja, fogjon meg Gazdi engem és máris segít rajtam. Úgy is lett. Megkaptam a szurit, aztán kb. 10 perc elteltével elindultunk haza. 
Még utoljára doktornő megsimogatott és mondta, hogy nagyon ügyes voltam a szurinál és hogy gyógyuljak meg. Nagyon kedves volt hozzám, sosem felejtem el neki, hogy segített rajtam! Gazdi is nagyon hálás neki, nem győzte megköszönni azt, amit értem tett.
Hamarosan otthon is voltunk. Még 10 percig kicsit nyüsziztem, majd elaludtam. Én is és Gazdi is. 
Nagyon mélyen aludhattam, mert reggel Gazdi ébresztett, hogy jobban vagyok e már. Jeleztem neki, hogy sokkal jobban és mehetünk le sétálni. Kicsit ugyan még kába voltam, de a friss levegő jót tett, már a lábam sem fájt. Sántikáltam még egy hangyányit és másnapra mint akinek semmi baja nem volt, felhőtlenül éreztem magam. 
Gazdi nem vitt el az orvoshoz végül is, mert egyértelművé vált számára, hogy a lábam volt a ludas, de már helyre jött, így semmi gond. 
Igen ám! De ma egy gyermektenyér nagyságú zsírszerű csomót talált az oldalamon, ami ráadásul ki is dudorodik. Rejtélyes, hogy mi lehet...fájni nem fáj ugyan, de jobb lesz, ha látja orvos, lehetőleg a mosolygós doki, aztán megnézi a lábam is, biztos, ami biztos alapon.

2011. november 27., vasárnap

Kullancs :(

Ma Gazdi kivett belőlem egy jókora kullancsot. Még jó, hogy nemrég kaptam bolha- és kullancs elleni nyakörvet. Semmit nem érnek ezek. Nyáron nagyon drága nyakörvet kaptam...de annak sem volt túl sok haszna. Cseppet azért nem akart Gazdi, mert mikor még verőfényes napsütés és kánikula volt, sokat mentünk vízközelbe, hisz köztudott, hogy kétéltű vagyok. :)
Így lehet jövőre injekcióban fogom megkapni az ellenszert, hátha az hasznosabb lesz, mint eddig bármelyik módszer.

2011. november 25., péntek

Hétvégi debreceni képek

utazás vonaton
főzni tanulás
labda mosás fortélyának elsajátítása 
játék a gyerekkel
diótörés 
dobozolt cicát békén hagyjuk!
véégül a jól megérdemelt alvás

2011. november 24., csütörtök

Fránya szájzár

Nem szeretem. Nem bírom elviselni, ha hosszabb ideig van rajtam. Nem tehetek róla, ám Gazdi tegnap nagyon mérges volt miatta. :(
Éppen rohantunk a buszhoz, nála két nehéz szatyor, két táska, plusz Én a póráz másik végén, annak tudatában, hogy ha lekéssük ezt a buszt, akkor a következő egy óra múlva jön és már nagyon hideg volt...huhh...úgyhogy rendesen felkapta a vizet, mikor is kínlódtam csak, nem tudtam menni mellette, mert magammal (a szájzárral) voltam elfoglalva.
Nah, végül is tényleg beigazolódott, egy buszt lekéstünk...ám öröm az ürömben, hogy jött egy másik, egy tanuló járat, ami felvett minket :) Nagyon szépen megköszöntük és gyorsan helyet is foglaltunk.
Ekkor Gazdi már levette rólam azt a csúnyaságot, aztán már egy szavam sem volt. Elégedetten utaztunk a kívánt megállóig :)

2011. november 17., csütörtök

Szétcsúszva :D

Itt már jókora séta után vagyok.


2011. november 16., szerda

Buszon így utazom

Szó nélkül Gazdi lába mellé fekszem vagy ülök. Az út hosszától függ.
Nagyon szépen viselkedek buszon és vonaton egyaránt.
Szinte rendszeres, hogy mosolyogva megdicsérnek az utasok, mennyire nyugodt kutyus vagyok :)
Ilyenkor Gazdi roppant büszke Rám és természetesen nekem is jól esik :)


2011. november 13., vasárnap

Kalandoztunk

Gazdival ismét bolyongtunk az erdőben egy kicsikét. Gondolta, hogy ne legyen olyan megszokott...térjünk le az útról és kalandozzunk. Számunkra már meredek hegyoldalon csúsztunk le, szó szerint a hátsónkon :D 
Ekkor megérkeztünk a patakhoz. Abban pancsiztam egy csöppet, ám tényleg nem sokat, mert elég hideg már a vize. Gazdi addig fotózott...
Nah, tovább álltunk. Egyszer csak, a patak menti út véget ért. No, akkor ahol lejöttünk, menjünk is fel, gondoltuk. Úgy is lett. Nekem különösebben nem okozott nehézséget visszajutni, ám Gazdinak igen csak csúszott a cipője és volt, hogy utánam szólt, ekkor Én visszaszaladtam hozzá, nyüszögtem neki, majd belémkapaszkodott és felhúztam :)) Igazi mentőakció volt ez számunkra :) 

Meg is dicsért, hogy mennyire ügyes vagyok és jó, hogy így ragaszkodok hozzá!

Megérkeztem segítségnek.
The Queen

2011. november 9., szerda

Dorbézolás

Tegnap előtt este Anettnál aludtunk. Luival nagyon örültünk a találkozásnak és főleg a majdnem egész éjjeli játéknak :) Eleinte mászott Rám Lui, hisz még a tüzelésemet érezte, ám nem hagytam magam és oda oda csíptem neki komolyból, hogy hagyjon már békén, erre nem vagyok vevő. Gazdi mondta is Anettnek, hogy még ilyen reakciót nem látott Tőlem. De persze ez is a nagykorúságommal van összefüggésben.
Az este többi részében inkább játszottunk. Méghozzá a kedvencünket, a szájharcot :D Gazdiék néha felkeltek, mert egyszer egyszer nagyobb zajt csaptunk, mint kellett volna, de többnyire ügyesek voltunk.
Reggel gumihúzásra és labdázásra ébredhettek a kedves kétlábúak. :D Hatalmasat játszottunk és nagyon jól éreztük magunkat.
Mikor Gazdiék kikánszálódtak az ágyból, elmentünk reggelizni, mégpedig lángost enni. Odafelé elmentünk a "kutyafuttatóra" szaladgálni kicsit, majd a büféhez vezetett utunk. Hmm, ínycsiklandozó lángosokat szimatoltunk a levegőben...Gazdiék egyet egyet ettek és mi Luival közös lángost kaptunk, amit elfeleztünk.
Még a büfé előtt is jutott energiánk játékra, Gazdiék addig pedig beszélgettek.
Lassan ezután búcsúzni kellett, mert eléggé elszaladt az idő, ám jó volt újra látni egymást és játszani nagyokat. Hamarosan újra találkozunk barátommal. :)


2011. november 7., hétfő

Születésnapom!

Október 28- án 1 éves lettem!
Ekkoriban nem volt internetünk, ezért történt, hogy nem tudtam veletek megosztani e csodás napot!

2010. október 28- án születtem Tiszafüreden. Anyukám csodásan nevelt Engem és még 3 testvéremet.
1,5 hónaposak voltunk, mikor egy nap, látogató érkezett. Magas, mély hangú kétlábú volt.
Anyukám Gazdija beszélgetett vele és egyszer csak a hölgy, e titokzatos ember kezébe adott.
Megvoltam szeppenve, hisz ismerős illatot nem éreztem, az idegen kezében. Simogatása viszont megnyugtató volt és keze, biztonságot árasztott.
További beszélgetés közben, egyre csak távolodtunk anyukámtól és testvéreimtől, majd egy meleg, de hangos valamibe érkeztünk. Innentől kezdve nem sokra emlékszem, mert elaludtam.
Pár óra múlva nyílt az ajtó és kiszálltunk. Újra hideg lett, de bebugyolált a kedves ember egy pulóverbe és a karjába vett. Elindultunk valahová.
Beléptünk egy meleg helység ajtaján és egy újabb személlyel találkoztam. Egy vékonyabb hangú lány volt az.
Csak néztem őt és ő engem. Fura hangokat adott ki, igazából nem tudtam, hogy örül nekem vagy sem. Alig tudott megszólalni és csak azt hajtogatta, hogy: "Milyen kicsi!" :D Aztán ő vett az ölébe és csak simogatott, mosolygott és ettől a perctől kezdve óvott mindentől.
A mély hangú illető, ApaGAzdi volt és a vékony hangú lány, pedig nem más, mint Gazdi.
Így emlékszem vissza érkezésem napjára.
Első este már kinn aludtam a későbbi helyemen és nem sírtam ám anyukám után. Jó kutya voltam már akkor is :) A többit pedig már tudjátok :))

1,5 hónapos voltam és 4 kg. Ma pedig immáron 1 éves és 29 kg vagyok.

Gazdival nagyon megszerettük egymást. Igaz voltak kellemetlen élmények is, hisz elég nehezen tanultam meg a szobatisztaságot és volt, hogy megrágtam 1 cipőt, Arnolddal leszedtük a tapétát és volt, hogy bizony fürdés után belehemperegtem a sárba... :D
Mindezekre most már csak mosolyogva gondol vissza Gazdi is és Én is.
Ugyanakkor sok boldogságot, vidám pillanatot éltünk át és mindig ez a lényeg.
Szebbé tettük egymás életét és még szintén rengeteg élmény vár Ránk! :)



2011. november 5., szombat

Őszi vidámság

Gazdival ma barangoltunk kicsit a városban, füves területeket keresve.
Találtunk is párat, ahol hancúrozhattam a gyönyörű, sárga falevelek között. :)