Mai rosszaság :)

Floryval és Daisyvel.

Hiányoztak már, mondanom sem kell, főleg Daisy :)
Jó volt ez a kis rosszalkodás velük :)

Reggeli kép

Épp leheveredtem almát rágcsálni, mikor Gazdi elkattintotta a képet :)

Aztán kiderült, hogy ez nem olyan finom alma, mint ami a futtatónál van, így fintorogtam rá egyet, majd mentünk tovább :)

ApaGazdi szüleinek!

Sajnos személyesen nem tudom átadni...

Nagyon Sok Boldog Házassági Évfordulót Kívánok!

Soha nem fogom elfelejteni azt a rengeteg élményt, szeretetet, kényeztetést, finomságot és játékot, amit Tőletek kaptam és mindig nagyon foglak szeretni benneteket !! Mindent köszönök szépen !!
Számítok rá, hogy nyomon követitek az életemet és némi vidámságot csalhatok mindennapjaitokba! :)

Elméletileg felnőtté váltam.

Nos, elérkezett a Nagy Nap, 15- én megkezdődött az első tüzelési időszakom. Most már beléptem a felnőttek világába, szervezetem jelzésére. Gazdi szerint ettől függetlenül Én mindig kölyök maradok, az ő Drágasága, akit 1,5 hónapos korában tarthatott először karjaiban :)

Előző bejegyzésünkkel kapcsolatban pedig Gazdi kedves ismerőse, -Milka és Marcipán Gazdija- Lilla, aki már oly sok Velem kapcsolatos nevelésben, praktikában segített már, összeszedett sok sok információt az ivartalanítás témáról is, amit leírt Gazdinak.
Ennek hatására és jó alapos átgondolás után megszületett a döntés: ivartalanítás lesz!

Ezúton is szeretnénk megköszönni a jó tanácsokat Lillának! Ő volt az egyetlen, aki reagált Gazdi nagy dilemmájára, amit igazából nem is bán, hisz az Ő szavára ad, kutya témában a legtöbbet :)

A műtétre tüzelésem után kerül sor, természetesen a konkrét időpontot megosztjuk majd Veletek.

Ivartalanítás vagy nem?

Ez itt Gazdi számára a Nagy Kérdés. 

Az állatorvos bácsi szerint bármikor várható a tüzelésem. Igaz, még nem teljesen vagyok vele tisztában, hogy mit is jelent ez, de Gazdi szerint ez természetes nőstény kutyáknál és akkor leszek ivarérett, ha már legalább egyszer tüzeltem, tehát ekkor lehetnének kiskutyáim.

Ezzel kapcsolatban Én nem tudok dönteni, erről Gazdi fog. 

Tudom, hogy ez nem könnyű neki, hisz szól mellette is érv, ellene is. Ám, ami mellette szól épp a mi helyzetünkben tényleg meggondolandó, hiszen nem szülhetek akárhová, akárki kertjébe. Megnehezítheti a dolgunkat abból a szempontból is, hogy keresünk egy családi házat, ahol az udvart is használhatnám és ha ott épp lenne egy másik kutyus, de kan, engem pedig nem tudnánk elzárni valahová, ahol biztonságban lehetnék, akkor megint csak nehéz helyzetbe hoznánk magunkat. Ráadásul, ha mégis lakásban maradnánk, akkor kényes lenne egy szőnyeges szobában a tüzelési időszak. Valamint még labiknál sajnos gyakori a nem ivartalanítottaknál az álvemhesség.

Ellene pedig szól az, hogy mégis csak ez a természet rendje, valamint, ha olyan helyen lakhatnánk valaha, ahol nyugodtan nevelhetnék kiskutyákat, Gazdi még szeretné is, hogy kicsi Queenik legyenek :)

Viszont ma voltunk a doktor bácsinál, -most nem makacskodtam, hogy nem akarok bemenni...- és mondta, hogy kutyáknak is van esemény utáni tabletta, úgyhogy ha mégis megtörténne a "baj", akkor sincs semmi veszve. Gazdi utánaolvasott ennek a csodaszernek, ám nem talált valami biztató információt róla, így ezt valószínű számításba sem fogja venni.

Ha esetleg valaki tudna neki segíteni tapasztalatok átadásával, véleménnyel, akkor azt megköszönném, hiszen Én csak bízni tudok benne, hogy jól fog dönteni, de persze ehhez minél több tanács kellene!

Kicsit nagyobb, de olyan, mint a régi.

Mégpedig az a játék, amit ma kaptam Gazditól. Ugyan ilyen volt még pár hónapos koromban, de egyszerűen elnyelte a lakás. Most újra rághatok textilt is -nem csak gumit- kedvemre. :)

Ilyen sem volt még...

...hogy négylábú vendégünk legyen. Ám tegnap este Lui és Anett látogatás tettek nálunk.

Nagyon örültem neki, megmutathattam Lu-nak a kis birodalmam, hisz Én már láttam az övét.

Míg nálunk voltak, addig ment a szájharc, pusziszkodás, egymás ölelgetése, a játék :) Gazdiék nem győztek minket csillapítani, hogy ne dübögjünk annyit :) No, de ami jó, az jó :)

Luival igazi lelki társak vagyunk. Ő imádja, hogy valakivel kicsit "durvábban" játszhat (ezt a harapdálásokra, bőrhúzogatásokra értem) és igazából ezt Én is szeretem benne, valamint egyszerűen jó együtt, jól kijövünk, senki mással nincs így se neki, se nekem, hisz más nem partner nálam sem az efféle játékokban. Imádjuk, hogy egymást szekálhatjuk, csipkelődhetünk, ám ez tényleg finoman és játékból történik. 

Ha pedig lenn vagyunk a szabadban -épp ma volt erre példa- és jön egy idegen kutya, Lui próbál engem védeni, ami valószínű harci kutya jelleméből adódik főleg. 

Ez igazán kedves tőle, viszont nem minden ember veszi ezt jó néven. Anett ilyenkor csillapítja és le is nyugszik egy idő után. De a lényeg, hogy mi ketten egymásnak lettünk teremtve :D

Ma a labdáját is ideadta, pontosabban elvehettem tőle, ez pedig igen nagy szó!! Sajnos ő szájzárat ("szájkosár") kapott, a fenti incidens miatt, de Én kitartóan vittem a nem éppen nekem való tömör, nehéz és nagy átmérőjű lasztiját egészen búcsúzásig.

Áradoztam már Luiról és bizonyára fogok is még, nézzétek el nekem, ha már uncsi, de egyszerűen megunhatatlan boldogság vele lenni! :)

Remekül sétálok póráz nélkül :)

Gazdi elérkezettnek látta az időt pár napja és úgy döntött, hogy póráz nélkül fogunk átmenni egy forgalmas négysávos úton, ami után a kutyafuttatóhoz lyukadunk ki. Sőt, odáig is póráz nélkül megyünk. 

Nincs messze tőlünk, így Én is pártoltam az ötletet. 

Ugye mi eddig is sokszor sétáltunk lánc nélkül, ám nem ilyen forgalmas helyen, emberek és autók között.

Ám fontos, hogy ezt is megtanuljam, tudom Én.

Semmi gond nem volt kevésbé forgalmas utakon, mindig szépen Gazdi mellett (párszor előtt) mentem, gyakoroltuk a "Mellém!" parancsot és a "Lassan!" parancsot. Találkoztunk sok kétlábúval is, de Én, mint akinek ez természetes, oda sem mentem hozzájuk, nem kis meglepetésre. :)

Mikor elérkeztünk a négysávos út zebrájához, Gazdi "Marad!"- ot vezényelt, Én pedig szépen leültem mellé. Nem siettem, nem mocorogtam, vártam az engedélyt tovább haladásra. Mikor zöldre váltott a lámpa, el is indultunk szépen. Szintén Gazdi mellett haladtam, majd átérve a túloldalra, leszaladtunk egy kis dombocskán és mááris a kutyafuttatónál voltunk. Itt már nagyon izgatott szoktam lenni, hisz felismerem a helyet, ám a "Lassan!" parancs mindig beválik. :)

Volt olyan is, hogy járdáról majdnem letértem, ám Gazdi "Gyere vissza!" utasítására (pedig ezt nem is tanultuk), egyből visszatértem mellé és mentünk tovább :) Nagy összhangban vagyunk, ha sétáról van szó, na meg egyébként is és ez valóban szép dolog.

Rettentő büszke volt Rám, hogy ilyen szépen viselkedtem, így azóta is póráz nélkül közlekedünk, minden esetben és mindenhol, ahol kicsi az esélye (szerintünk), hogy közterületessel találkozzunk.

Szokott olyan eset is lenni -mikor épp nem jön autó a négysávoson-, hogy simán, még a lámpa előtt átszaladunk. Itt mindig jobban hallgatok Gazdira, mint egyébként, hisz érzem a nagy útfelület veszélyességét.

Örülünk neki, hogy gyakorolhatom a póráz nélküli sétát és főleg, hogy ilyen jól megy! :)

Család, meglepetés :)

Gazdi anyukája, testvére és leendő sógornője látogatást tettek nálunk. Nagyon örültem nekik, ezt mondanom sem kell !! :)) Sokáig le sem lehetett lőni, annyira izgatott voltam, hogy vééégre ismerősöket láthatok, hallhatok. Morogtam, kedvenc játékommal a számban és köröztem körülöttük, majd fel borítottam mindenkit :P

Hoztak minden földi jót Nekem is és Gazdinak is :) 

Száraz eledeltől kezdve, konzervet, jutalomfalatokat...hmmm mindent, amit csak szeretek.

Egy jó időre el vagyok látva élelemmel, amit természetesen Gazdi jól be fog nekem osztani :)

Elmentünk egy nagyot sétálni együtt, vásároltunk is még pár dolgot és ettünk sütiket. Sajnos hamar elrepült az idő és búcsúzásra került a sor. Én itthon maradtam, Gazdiék pedig kimentek a lovakhoz.

Ott nagy meglepetésben volt részük, ugyanis Arnolddal találkozhattak :) Hanguk hallatára előjött! Követte őket egészen a lovak birodalmába. Nagyon örült neki mindenki, hiszen rég látták már barátomat.

Gazdi anyukája el sem akarta hinni az egész találkozást, mondta is, hogy fura, mert még vagy 3 hete ott aludt Arnold az ágyukban, most meg...a fákon és kertekben mászkál :)) Fel is vette az ölébe és jól megszeretgette. Arnold dorombolt, hízelgett és el sem akart szakadni tőlük, Gazdi elmesélése szerint.

Ám Arnold szeme sarkában volt egy kullancs. Azt sikeresen eltávolították, így teljes volt az öröm :)

A család ezután ment haza sajnos, Gazdi pedig még ott maradt etetni.

Reméljük, hogy legközelebb is eljön Gazdi anyukája, testvére és sóginője, igazán jó volt őket látni! :)

Ma reggel

Majd megérkezett Termi is :)

Pótcselekvés

Soha ilyet még nem csináltam, ám nem tehetek róla, jön magától. Mióta Gazdi suli mellett még lovakat is gondoz (időszakosan), tényleg kevés ideje jut Rám. :( 

Ezt eddig is tudta, de hogy ennyire nehezen élem meg, azt nem. Abból jött rá, hogy míg nincs itthon, Én szépen megrágok dolgokat. Jelzem, ilyet kb. 4 hónaposan csináltam. Most zoknikat, a pálmát, az etetőim alátétét kóstolgatom a játékom helyett.

Gazdi teljes mértékben meg van róla győződve, hogy nem unalmamban csinálom ezeket, hanem a hiánya kínoz. 

Elhatározta tehát, hogy megoldást talál a problémámra. Arra jutott, hogy amikor csak tud, elvisz magával például a suliba. Eddig nagyon tartott ettől, nehogy valakivel elsétáljak, valaki ellopjon vagy olyat etessen Velem, amit nem kellene, de egyik kedves ismerősünk, Kapaló Éva is néha elviszi magával iskolába négylábú társát, ha csak egy előadása van például, ha nem sokáig marad, eddig gond még nem volt ebből.

Kevés nap van ilyen Gazdinak, de máris több időt lehetünk együtt. Továbbá, össze fog szoktatni az almári kutyákkal, hogy oda is magával vihessen.
Ez már óriási előrelépés lenne, afelé, hogy sokkal többet lehessünk együtt. 

Meglátjuk majd hogyan működik az ötlete, reméljük megvalósítható és minden rendben lesz ezután! :)

Arnoldnál járt Gazdi! :)

 

A sok szaladgálástól, csatangolástól, Arnold vékonyabb, mint volt :) Rendkívül jól áll neki, igazi kertes házi cica lett. A bundája még mindig szép fényes és a jókedve lenyűgöző :)

Gazdi mesélte, hogy mikor az udvaron jön-megy, Arnold, mikor meghallja a hangját, egyből dörmög neki, hogy tudassa Gazdival, hogy a közelben van :) Aztán találkoznak és jól megszeretgetik egymást :)

A többi cicáról is mutatunk majd képeket, valamint a kutyákról is :)

Arnoldnak pedig sok szép napot, jó szórakozást és vadászgatást kívánunk!

Elköltöztünk.

Gazdi és Én különköltöztünk kicsit több, mint egy hete apaGazditól.

Gazdi döntése volt ez, Nekem annyit mondott, hogy apaGazdival jól kijöttek ugyan, de alig volt közös érdeklődésük, úgy érezte, hogy eléggé különbözőek egymástól. Nagyon sajnálja, ami történt és szívből szereti apaGazdit, mint kétlábút, de mindkettőjüknek jobb így. Idővel mindenki rá fog erre jönni.

Most kettesben lakunk Gazdival. ApaGazdi nagyon hiányzott eleinte, napokig vártam, hogy hazajöjjön, bíztam benne, hogy akárhol is vagyunk, megtalál majd minket...nem így lett. 

Gazdi nagyon erős ember, mindent megtett és mai napig tesz azért, hogy a kedvemben járjon és kicsit se érezzem a hiányt.

Mára azt hiszem mindketten megszoktuk Gazdival az új életünket, hogy egymásra vagyunk utalva. Ám ezt nem szomorúnak éljük meg, hanem inkább most nyílt ki előttünk a világ. 

A kapcsolatunk sokkal szorosabb és mélyebb lett. Sokat vagyunk együtt, járjuk a természetet és játszunk nagyokat. :) Az alvás is már úgy történik, hogy Gazdi az ágyon, Én pedig mellette a földön. Kimondottan élvezzük, hogy egymás mellett lehetünk és hallhatjuk egymás szuszogását. 

Hmmm...emlékszem, az első esténket együtt töltöttük a földön, igazi összebújós alvás volt :)

A ház zajaira sokszor felvakkantottam, de már azokat is kezdem megszokni. Még néha előfordul egy-két puffogás, de semmi több.
Szerencsére a barátokhoz közel maradtunk, így velük is szinte nap, mint nap találkozunk ugyan úgy mint, eddig.

ApaGazdihoz elmentünk nemrég, hallottam, hogy Gazdi kérdezte tőle, hogy akar e engem látni, ő pedig azt mondta, hogy nem. Mondanom sem kell, nagyon szomorúak voltunk mind a ketten, hisz mikor még együtt volt a család, akkor Én voltam mindenki szeme fénye, most meg...apaGazdi látni sem akar.

Gazdi vigasztalt, mondta, hogy ne vegyem magamra, mert ez neki szól, nem Nekem. 

Azt is mondta, hogy ő mindig Velem lesz, soha nem fog elhagyni, történjen bármi az életben.

Hiszek neki, mert tudom, hogy most is nehezen élünk, van hogy csak csupasz kenyér jut, de mégis vele lehetek és Nekem ez mindennél többet jelent és tudom, hogy neki is :)

... mert a kutya mindig Veled marad!