ApaGazdi kitalálta, hogy szeretné, ha elmennénk hárman kirándulni valahová, hiszen az idő remek volt tegnap.
Erre nem lehet nemet mondani, így várta az ötleteket, ami az útirányt illeti.
Gazdinak régi, nagy vágya volt eljutni Veresegyházra, a medve- és farkasotthonba, valamint javasolta, hogy ha már Budapest közelében leszünk, akkor jó lenne ellátogatni Esztergomba, hiszen gyönyörű épületek és táj várja az oda érkező turistákat. Nos, ez számunkra is csábító ötletnek bizonyult. Útnak indultunk.
1,5 óra elteltével megérkeztünk Veresegyházra. Hamar megtaláltuk az otthont, hisz végig a főúton macifejes táblák vannak kirakva, mutatva az irányt.
Szép, zöld, erdős területen várják a látogatókat mackók, farkasok, mosómacik és ormányos medvék.
Őszintén szólva, nem tudtam mire számíthatok, hisz medvét legfeljebb plüss játékként láttam, az aranyos volt...
A kerítés előtt már kb. két méterrel hátrálni kezdtem. ApaGazdinál volt a pórázom, ő próbált- számomra gyors tempóban- rávilágítani, hogy ezek az óriások, voltaképp békés macikák és nem is tudnak kárt tenni bennünk. Nah, ennek az lett a vége, hogy elkezdtem vicsorogni és morogni félelmemben. Ekkor Gazdi vette át a pórázt, majd szééépen lassan, beszélve hozzám és simogatva, óvatosan közelített velem a kerítéshez. Ez már nagyobb biztonságot adott, ám látszott rajtam a félelem. A szaguk sem olyan volt a medvéknek, mint amihez Én hozzá vagyok szokva. Nekik vad szaguk van! Ilyen még nem is éreztem...
Kis idő elteltével már éreztem, hogy Gazdi tudja mit csinál és nekem Ő soha nem akarna rosszat, így bízva benne, közelebb mentem a macikhoz, főleg, mikor már azok odébb mentek :D Mert, hogy elég sokan voltak.
Nah, innen tovább indultunk a farkasokhoz. Ez már számomra jobban hangzott, hisz az ősimről van szó :D
Így egyáltalán nem is tartottam tőlük. Ugyan így, ők is elkerített részen voltak és gondoltam odamegyek a kerítéshez köszönni.
Mint kiderült, ez nem volt túl jó ötlet, mert ők kőkeményen védik a saját területüket és ezt éreztették is Velem olyan formában, hogy nekimentek mellső lábakat kinyújtva a drótnak, közben vicsorogtak.
Eleinte nem gondoltam, hogy ez nagy veszélyt jelenthez számomra, ám később rájöttem, hogy Én csak préda vagyok és itt nem lesz egymás szaglászása...orrbedugás a kerítésen...
E felismerés után, már annyira nem is akartam velük lenni.
Hát ennyit az ősökről, mentünk tovább :)
Jöttek a mosómacik. Én már tőlük is tartottam ezek után. Megnéztem őket, de ennyi. Gazdi mondta, hogy tőlük már semmiképpen nem kell tartanom. Nekik is vad szaguk van ugyan, de nagyra nőtt cica méretével büszkélkednek csupán.
Mellettük lévő udvarban ormányos medvék kutakodtak, de sajnos messze voltak, nem sokat láttunk belőlük, csak két égbe mutató csíkos farkat :)
Majd lassan körbeértünk az otthonon, még búcsúzóul megnéztük a medvéket, majd indultunk az autóhoz.
Mellettünk parkolt egy kicsi autó és ApaGazdi észrevette, hogy benne két tyúk várakozik szabadon és nagyon lihegnek. Árnyékban állt az autó, de 40 fok, ha nem volt az autóban, akkor egy sem. Aztán láttunk még a csomagtartójában ládába zárt kacsát is, ő is majd meg fulladt már.
Természetesen szóltunk a portán, hogy mit láttunk, de azt mondták, hogy ha pajszerral mennének az autónak (nincs hangosbemondó), akkor fel lehetne minket jelenteni, hiába állatkínzásról van szó, mi járnánk rosszabbul. Sajnos ez még a "jobbik" eset is, volt már olyan a portás úr elmondása szerint, hogy gyereket zártak be így a járműbe órákra, kánikulában.
Azért elmondtuk neki a rendszámot és az autó típusát, gondolom, rápirítanak majd, ha távozik.
Fájó, hogy ilyen emberek vannak!
Nos, indultunk tovább Esztergom felé. Útközben kitalálták Gazdiék, hogy jó lenne bemenni Szentendrére, mert gyönyörű város folyóparttal. Úgy is lett.
Lementünk a Duna partra. Nem is Én lennék, ha nem fürödtem volna egyet (bele is pisiltem :D ), de Gazdiék nem bánták, mert rekkenő hőség volt. Majd elmentünk korzózni kicsit. Ettünk lángost és palacsintát.
Az utunk Esztergomba vezetett tovább. Felmentünk a bazilikához, majd átmentünk Párkányba is.
Esztergom csodálatos város. Tele építészeti remekművekkel és természet csodáival :)
Itt kakáltam a szép parkban :D Ezt azért nem minden kutya mondhatja el magáról és a Dunába pisilést sem :D
Egy dunai partszakaszon Gazdiék megnézték a naplementét, Én addig bohóckodtam, pancsoltam, még a parton, egy szárcsa meg is ijesztett a vízből. :D Úgy lopakodott mellettem, hogy észre sem vettem, csak már mikor teljesen közel jött. :)
Nagyon érdekes, tanulságos (medvék, farkasok) és mozgalmas napunk volt tegnap.
Sok ilyen és ehhez hasonló napot kívánok négylábú barátaimnak! :)
