Még, hogy nincs fiú-lány barátság... mi Luival ezt cáfoljuk. Imádjuk egymást és ha csak tehetjük találkozunk :)
Többnyire esténként szokott ez megvalósulni, amikor ráér mind a két Gazdi.
Képzeljétek el! Lui nagyon szeret a patakban fürödni és szerencsére nem is beteg tőle sosem. Nekem ugyebár meg van tiltva, ám ha Luival vagyok még ez sem érdekel. Ha Ő lemegy pancsolni, tuti biztos, hogy utána rohanok, ilyenkor Gazdi szava sem jelentős. Mellette elfelejtem a tiltást és jókat ugrálunk a vízben. Mikor aztán feljövünk, Gazditól szoktam kapni egy-két tarkónbőr húzogatást, de ez sem hat rám.
Ha úgy van, ismét megteszem és szaladok Lui után :P Ám ha más ebbel vagyunk, jól viselkedem.
Tudom Én, hogy Gazdi örül, ha boldog vagyok, de jobban félt annál, nehogy beteg legyek megint.
Lui pedig...ha Anett (a Gazdija) más kutyát simogat, akkor nagyon féltékeny tud lenni, odamegy és eltolja a betolakodót.
Én vagyok az egyetlen négylábú, akinek hagyja, hogy Anettel legyen, hogy simogasson. Egyedül Nekem szabad azt, amit másnak nem, így azt hiszem a kellő bizalom meg van kettőnk között és ez a barátság nem múlhat el :)
Gazdi szerint mindenkinek látni kéne azt a boldogságot, ami mindkettőnk arcára kiül, mikor meglátjuk egymást.
Az mindent elárul :)
Tegnap Lurkó is csatlakozott hozzánk.
Itt éppen igyekszem Luitól elvenni a labdáját, Lurkó meg csak próbálja velünk felvenni a tempót :)
Hát igen...a kis törpe van, hogy nem száll le Luiról, pedig Ő is kan :P
