Tegnap délután apaGazdival ismét felfedezésre indultunk. Most a múltkori német juhász kutyás kalandunk helyszínével szembeni üres telkekhez látogattuk el, hisz ott felhőtlenül játszhatnak Gazdik és kutyusaik. Gondoltuk, ideje egy jó nagy frizbi csatának és még az idő is kedvezett az ötlethez.
Jó sokat szállt a gumijáték, miután megérkeztünk...aztán kb. 1óra után már nagyon elfáradtam, Gazdiék pihenőt fújtak. Találtunk a kaszált réten vadszedret, abból csipegettünk, majd elindultunk fel a telkek mögött lévő dombra, szerettük volna megnézni, hogy mi van a túloldalon.
Ahogy közeledtünk, kolompolást és terelő kutyák ugatását hallottuk. Elég közel értünk már a tetőhöz, mikor a szelíd füves terepet, ágas-bogas vadrózsa és kökény váltotta fel. Áthatolhatatlan volt az a környék már, így vissza kellett fordulnunk.Dombról lefelé száll a legjobban a frizbi és lehet gurulni is utána :D Erre volt bőven példa.
Ezután lassacskán hazafelé vettük az irányt.
ApaGazdi kicsit megcsúszott dombról visszafelé jövet, sáros lett a keze, így megálltunk egy nyomvályúban lévő esővizes tócsánál, hogy kezet mosson. Én ekkora már jól kimelegedtem és szomjas is voltam...gondoltam majd jól lehűtöm magam a pocsolyában. Ez villámgyorsan átfutott az agyamon és mire Gazdi észbe kapott volna (hisz Ő mindig előttem jár egy gondolattal), már bele is feküdtem a koszos vízbe.
Mondanom sem kell, Gazdi azt sem tudta, hogy sírjon vagy nevessen :P
Végül nevetés és gyors kiráncigálás lett a dologból, majd séta haza.
Itthon egy alapos fürdés követte a tettemet, ami már igazából Rám is fért...majd vacsiztam és aludtam, mint a tej. :)