Tegnapi napon apaGazdi olyan helyre vitt minket sétálni Gazdival, ahol még nem is jártunk, ám még Ő sem.
Érdekes helyzet volt, hisz ismeretlen kertek alatt, de a házunktól mégsem annyira messze, dimbes-dombos tájon poroszkáltunk. Nézelődtünk, ringló szilvát ettünk és sokat nevettünk út közben.
Ahogy mentünk, mendegéltünk néhány udvaron jól megugattak minket más kutyák, de persze mi nyugodtak voltunk, hogy a kerítés biztonságos. Igen ám, de egy helyen nem volt az. Majdnem ránk támadt egy hatalmas német juhász véreb, aki persze, csak az ő területét védte, no de akkor is...legalább lenne jól elkerítve, de ő már szaggatta szét a drótot, és vájt egy nagy lyukat rajta, amin majdnem kibújt.
Mondanom sem kell, jól megijedtünk és szaporáztuk lépteinket.
Mikor már úgy gondoltuk, hogy nem jöhet utánunk, megálltunk és megkérdeztük egy öreg házaspártól, hogy mégis hol vagyunk helyileg és hogyan tudnánk visszajutni egy másik útvonalon, hogy ne kelljen elmenni a hamis német juhász előtt. Segítőkészek voltak, elmagyarázták, hogy hogyan juthatunk vissza a városba.
Miközben battyogtunk már visszafelé egyszer csak óriásokat láttunk és egy nagy dobermann kutyát is. Hát ismét kivert minket a víz, ám most a kutya a Gazdijával ácsorgott az elkerített udvar túloldalán és lassan követtek minket a szemeikkel...
Nekünk pont egy hatalmas barna óriás mellett kellett elhaladnunk. Nem is tudtam, hogy ki ez a jól megtermett állat. Gondoltam, hogy ekkora egy kutya nem lehet...de akkor ugyan ki ő vagy mi ő? Gazdi látta, hogy tartok tőle, így elmondott nekem mindent. Elmondta, hogy ez a hatalmas négylábú, bizony egy ló. Barátságos állat és nagyon okos is, nem kell tőle félnem. Gazdiék sem féltek tőle, csak úgy csodálták, hogy milyen szééép és naaagy, persze nekem végig fel állt a szőr a hátamon, míg elmentünk mellette és csak pöffögtem rá. Ami nem ugatás, de mégis az lenne.... :D Olyan, mint embereknél a motyogás :D Ő meg csak nézett le maga elé, elég jámbornak tűnt.
Barátkozni nem lehetett vele a villanypásztor és a dobermann miatt, pedig a kíváncsiságtól alig láttam és hallottam...
Gazdi is nagyon szívesen megsimogatta volna, de úgy döntöttünk, hogy nem időzünk az óriásnál, hanem inkább haladunk tovább.
Pár kilométernyi gyaloglás után újra itthon voltuk. Jól elfáradtunk ismét és új ismeretlent fedeztünk fel.
Gazdi megígérte, hogy amennyiben lesz rá lehetőségünk, elmegyünk egy lovas tanyára, ahol közelebbről is megismerkedhetek pár pacival, míg ő lovagol valamelyiken.
