Majdnem birka

Tegnap délután apaGazdival ismét felfedezésre indultunk. Most a múltkori német juhász kutyás kalandunk helyszínével szembeni üres telkekhez látogattuk el, hisz ott felhőtlenül játszhatnak Gazdik és kutyusaik. Gondoltuk, ideje egy jó nagy frizbi csatának és még az idő is kedvezett az ötlethez.

Jó sokat szállt a gumijáték, miután megérkeztünk...aztán kb. 1óra után már nagyon elfáradtam, Gazdiék pihenőt fújtak. Találtunk a kaszált réten vadszedret, abból csipegettünk, majd elindultunk fel a telkek mögött lévő dombra, szerettük volna megnézni, hogy mi van a túloldalon.

Ahogy közeledtünk, kolompolást és terelő kutyák ugatását hallottuk. Elég közel értünk már a tetőhöz, mikor a szelíd füves terepet, ágas-bogas vadrózsa és kökény váltotta fel. Áthatolhatatlan volt az a környék már, így vissza kellett fordulnunk.

Dombról lefelé száll a legjobban a frizbi és lehet gurulni is utána :D Erre volt bőven példa.

Ezután lassacskán hazafelé vettük az irányt. 

ApaGazdi kicsit megcsúszott dombról visszafelé jövet, sáros lett a  keze, így megálltunk egy nyomvályúban lévő esővizes tócsánál, hogy kezet mosson. Én ekkora már jól kimelegedtem és szomjas is voltam...gondoltam majd jól lehűtöm magam a pocsolyában. Ez villámgyorsan átfutott az agyamon és mire Gazdi észbe kapott volna (hisz Ő mindig előttem jár egy gondolattal), már bele is feküdtem a koszos vízbe.

Mondanom sem kell, Gazdi azt sem tudta, hogy sírjon vagy nevessen :P 

Végül nevetés és gyors kiráncigálás lett a dologból, majd séta haza. 

Itthon egy alapos fürdés követte a tettemet, ami már igazából Rám is fért...majd vacsiztam és aludtam, mint a tej. :)

Lassan!

Ezt a parancsot tanultam meg. Ez alternatív megoldás a szájfék használata és akár rángatás helyett is.

Éppen mielőtt Gazdival elmentünk volna szájféket nézni, gondolta kipróbáljuk egy kicsit, hogy hogyan is hallgatnék erre a szóra, illetve hogyan tudná megtanítani velem, nah és egyáltalán működne e.

Nos, szerencsére működött és mai napig érvényben van  :)

Ha Gazdi előtt mennék pórázon való sétakor, akkor Ő megállít engem, elém megy és azt mondja, hogy: Lassan! Majd ismét elindulunk.

Jutalomfalat és minden egyéb segédeszköz nélkül sajátítottam el a parancsot, itt csak ismételni kellett.

Ez nagyban megkönnyíti a sétánkat nap, mint nap. Gyakoroljuk folyamatosan, aztán már úgy belém ivódik, hogy mondani sem kell, hanem automatikusan észreveszem magam. :)

Kivételes alkalom volt a mai...

...ugyanis ellátogattunk Gazdi iskolájába, az Eszterházy Károly Főiskolára. És nemcsak ám az udvaron voltunk, hanem az épületben meglátogattuk Gazdi néhány gyakorlaton résztvevő csoporttársát. Főleg egy lányhoz mentünk meglepetésként, Adriennhez, ugyanis tavasszal érkezik hozzájuk a labradorgólya :D Kiskutyájuk lesz. Így szerettem volna őt megismerni és bemutatkozni neki, hisz bizonyára aranyos és kedves, mert aki a labradorokat szereti, csakis ilyen ember lehet :)) 

Így is lett. Megleptük Adriennt és nagyon örült nekem. Hozott inni, simogatott és még kicsit nyalogathattam is :)

Sőt, azt mondta, hogy ha meglesz a pici kutyusuk, akkor elmehetek majd hozzájuk és játszhatok vele. Ennek igazán örülök és biztosan a kölyök is fog. Ráadásul jól nevelt vagyok, így rosszat tőlem nem fog látni, mert bizony ez is fontos. Mikor én voltam még kisebb, akkor volt, hogy hipphopp átvettem nem túl jó szokásokat más kutyáktól.

A suli után elmentünk a piacra. A főutcán sétáltunk végig és ismét sok emberrel találkoztam. Most nem voltam olyan izgága, mint a múltkor, szépen haladtam Gazdi mellett. 

A piacon csak a külső részen maradhattam Gazdival, a belső piactérre már nélkülem kellett mennie. Ám olyan helyre kötött ki, ahová bentről kilátott és még egy fiatal kofára is rábízott biztos, ami biztos alapon, így nyugodtabb szívvel ment egyedül vásárolni. Azonkívül tudta is, hogy melyik árushoz akar menni, így gyorsan jött is vissza hozzám. Még kívül nézelődtünk egy kicsit, vettünk szilvát, nektarint és sárgadinnyét, majd indultunk haza.

Ahol lakunk, onnantól a suli 1,9 km, majd az iskolától a piac 1,5 km és onnan haza megint csak kb. 1,6 km.

Akárhogy is nézem, ez kb. 5 km. Ebben szerepel egy jó nagy domb, hisz annak a tetején van a fősuli, fülledt meleg és visszafele még Gazdi cipekedett is. El is fáradtunk rendesen. 

Valószínűleg Én már horkolni fogok, mikor Gazdi megírja a mai délután eseményeit, aztán pedig megy ő is pihenni.

Este még lemegyünk egyszer, mikor már hűvösebb lesz és aztán lassan vége a mai napnak, amikor is 9 hónapos és 1 napos vagyok :)

Figyelek!

Arnold nélkül nem olyan... :(

Arnold már két hete nincs velünk. Nélküle semmi nem olyan. Igazából inkább Gazdinak hiányzik nagyon, én alig vettem észre, hogy nincs itthon.
Sokszor mondja, hogy Arnussal jobban tudna délutánonként aludni, vajon most Arnus mit csinálhat, de jó lenne újra hármasban játszani... (ezzel egyetértek)
Viszont egy rettentő rossz hírrel kellett szembesülnünk a napokban, mégpedig, hogy apaGazdi jobban van allergiát tekintve, mióta szőrmók feketeségünk nincs velünk. Természetesen ha úgy vesszük, akkor ez jó hír, ugyanakkor azt jelenti, hogy Arnoldnak új Gazdit kell találnunk.
Nagyon szerettük volna ezt elkerülni, de úgy látszik, hogy nem lehetséges. :(

Addig fog még Arnold velünk lenni, míg meg nem találjuk az Álomgazdit számára, addig senki sehová.
Ha ebben valaki tudna nekünk segíteni, azt megköszönnénk, az nagyon jó lenne, hisz sajnos elég nehéz lelkiismeretes és gondos új otthont találni, olyat, ahol biztosan boldogan élhetne élete végéig drága Arnoldunk.

Hátonmalacpóz :D :D

Az ismeretlen

Tegnapi napon apaGazdi olyan helyre vitt minket sétálni Gazdival, ahol még nem is jártunk, ám még Ő sem.

Érdekes helyzet volt, hisz ismeretlen kertek alatt, de a házunktól mégsem annyira messze, dimbes-dombos tájon poroszkáltunk. Nézelődtünk, ringló szilvát ettünk és sokat nevettünk út közben. 

Ahogy mentünk, mendegéltünk néhány udvaron jól megugattak minket más kutyák, de persze mi nyugodtak voltunk, hogy a kerítés biztonságos. Igen ám, de egy helyen nem volt az. Majdnem ránk támadt egy hatalmas német juhász véreb, aki persze, csak az ő területét védte, no de akkor is...legalább lenne jól elkerítve, de ő már szaggatta szét a drótot, és vájt egy nagy lyukat rajta, amin majdnem kibújt.

Mondanom sem kell, jól megijedtünk és szaporáztuk lépteinket. 

Mikor már úgy gondoltuk, hogy nem jöhet utánunk, megálltunk és megkérdeztük egy öreg házaspártól, hogy mégis hol vagyunk helyileg és hogyan tudnánk visszajutni egy másik útvonalon, hogy ne kelljen elmenni a hamis német juhász előtt. Segítőkészek voltak, elmagyarázták, hogy hogyan juthatunk vissza a városba. 

Miközben battyogtunk már visszafelé egyszer csak óriásokat láttunk és egy nagy dobermann kutyát is. Hát ismét kivert minket a víz, ám most a kutya a Gazdijával ácsorgott az elkerített udvar túloldalán és lassan követtek minket a szemeikkel...

Nekünk pont egy hatalmas barna óriás mellett kellett elhaladnunk. Nem is tudtam, hogy ki ez a jól megtermett állat. Gondoltam, hogy ekkora egy kutya nem lehet...de akkor ugyan ki ő vagy mi ő? Gazdi látta, hogy tartok tőle, így elmondott nekem mindent. Elmondta, hogy ez a hatalmas négylábú, bizony egy ló. Barátságos állat és nagyon okos is, nem kell tőle félnem. Gazdiék sem féltek tőle, csak úgy csodálták, hogy milyen szééép és naaagy, persze nekem végig fel állt a szőr a hátamon, míg elmentünk mellette és csak pöffögtem rá. Ami nem ugatás, de mégis az lenne.... :D Olyan, mint embereknél a motyogás :D Ő meg csak nézett le maga elé, elég jámbornak tűnt. 

Barátkozni nem lehetett vele a villanypásztor és a dobermann miatt, pedig a kíváncsiságtól alig láttam és hallottam...

Gazdi is nagyon szívesen megsimogatta volna, de úgy döntöttünk, hogy nem időzünk az óriásnál, hanem inkább haladunk tovább.

Pár kilométernyi gyaloglás után újra itthon voltuk. Jól elfáradtunk ismét és új ismeretlent fedeztünk fel.

Gazdi megígérte, hogy amennyiben lesz rá lehetőségünk, elmegyünk egy lovas tanyára, ahol közelebbről is megismerkedhetek pár pacival, míg ő lovagol valamelyiken.

Jávorkúton kirándultunk

Miskolc- Lillafüred és Ómassa között félúton vezet fel az út Jávorkútra, mely a Bükki Nemzeti Park területén található 763 m magasságban. A felfelé vezető út 7,4 km hosszú, kanyargós, szerpentinen vezet a stresszmentes övezetbe. 

Meg kell mondanom, hogy az út számomra nem volt kellemes. Dűlöngőztem hátul, egyik kanyar a másik után és sokszor azt sem tudtam hogy helyezkedjek. Az utashelyem ugyan elég nagy, de ettől az úttól szinte kicsinek tűnt.

Majd megérkeztünk végre. Csodálatos zöld táj, hatalmas fenyők és csinos szalonnasütő helyek fogadtak minket. Nagy csend és olykor olykor éles

madárcsicsergés...fantasztikus vidék.

Kedves hely ez számomra, mint kiderült, hisz sok letört faág és határtalan szabad terület állt rendelkezésemre, ahol senki nem szólt rám, szinte bármit csinálhattam. 

Található egy forrás is Jávorkúton, melynek vizét folyamatosan hordják el flakonokban a turisták, mert finom és egészséges. Én is ittam belőle :)

Gazdiék szalonnasütéssel kezdték a délutánt, mivel 14:00 körül érkeztünk meg és már éhesek voltak. Elmentünk hát száraz fát keresni és találtunk is. Eső után kellett tüzet gyújtani, de apaGazdinak ez nem jelentett gondot. Mikor már lobogott a tűz, elkészült a kenyér hagymával, a paprika, paradicsom, szalonna felvágva, kezdődhetett a sütés.

Én közben szaladgáltam, játszottam és sok fát aprítottam :) Néztem Gazdiékat, amint csepegtetnek a kenyérre és jót falatoznak. Kaptam én is egy egy zsíros katonát zöldséggel.

Mikor megvoltunk az ebéddel, kicsit pihentünk, frizbiztünk, majd nekiiramodtunk a tanösvénynek.

Gazdiék rutinosan közlekedtek az erdőben, hisz ők már többször voltak itt, ám nekem még új volt a terep.

Nagy élmény volt mindent megszagolni, a legnagyobb fűben eltűnni és kergetni a madarakat.

A túra végére kimerültem. Visszafelé már Gazdi lábához simultam, hogy ha lehet, akkor minél hamarabb érjünk az autóhoz, hisz elég volt, elfáradtam :)

Visszafelé majdnem végig aludtam az utat. Miután hazaértünk vacsoráztam, aztán reggelig aludtam.

1 kullanccsal megúsztam az erdei kirándulást, amit Gazdiék szépen eltávolítottak a combomból.

 

Megérte szerpentinen autózni, annyira klassz volt a tegnapi programunk Jávorkúton.

Új játékom, a frizbi.

Végre megkaptam. Levegőben elkapni ugyan nem tudom, max. visszapattanásból -sokkal gyorsabb, mint én- de nagyon jó móka, hogy egy repülő tárgy után loholok. Mindig messzire száll és már a nyelvem a bokámat veri, de akkor is igyekszek elkapni :) Eleinte nehezen adtam vissza Gazdinak, mert előszeretettel cincáltam kicsit :P

Elmúlt bohóc hónapok

Tegnap találkoztunk egy fiatal, 3 hónapos amerikai bulldog kutyussal. Mondanom sem kell, hogy éppen az "ugra-bugra" korban van, így nagyon sokat játszottunk. Volt ott birkózás, harapdálás, közös fa rágás, kergetőzés...

Gazdi végig minket nézett és amit fél füllel hallottam...a kutyus Gazdijával arról beszélgettek, hogy már milyen nagy vagyok, milyen fura, hogy ilyen gyorsan elteltek a bohóc hónapok és már nem én vagyok a legfiatalabb eb a téren.

Tény és való, hogy néha rendre utasítottam a kis, állandóan nyüzsgő, új barátnőmet, ami eddig sosem fordult velem elő, hisz mint mondtam, nálam fiatalabb kutyus a környéken, akivel találkoztam, nem volt.

Nekem tetszik, hogy már nem hagyom magam akárkinek harapdálni, rajtam ugrálni... most már megvédem magam ha kell.

28- án leszek 9 hónapos. Persze még a teljes komolyság messze van, amit sem Én, sem Gazdi nem bánunk, mert bizony sok vicces élményben volt eddig is részünk és legyen csak még ezután is :))

Igyekszünk feldobni a napjainkat újdonságokkal. Új játékokkal, új barátok szerzésével, új környék megismerésével és amíg ilyen kis kíváncsi vagyok és nyitott a világra, addig úgy gondolom, hogy nagyon szép napjaink lesznek még együtt Gazdival és a kor egyáltalán nem számít. :)

Divat

Új nyakörvet kaptam. A régi már kicsi és túl széles volt, így Gazdiék úgy döntöttek, hogy ideje, másikat venni.
Ez elég csajosra sikeredett :) Szép a színe, szép minták vannak rajta, kényelmes, jó a mérete és a szélessége is. Igazán megfelelő, reméljük hosszú élettartamú lesz.

Megérkeztünk.

Közel két hétig nem volt bejegyzésünk, nem is voltunk itthon, ugyanis NYARALTUNK !! :)

Sajnos Gazdiéktól külön telt ez a pár nap, de mindenki nagyon jó helyen volt.

Kezdeti nehézségek adódtak indulásunk előtti napon. 

Bágyadt voltam már korán reggel, nem akartam lemenni, állandóan csak feküdtem volna és még reszkettem is. Persze erre Gazdi azonnal felfigyelt és rohant velem az orvoshoz. A doki nagyon aranyos volt most is, mint mindig. Mosolygott rám, megnyomogatta a hasimat és már meg is állapította a bajom és tolmácsolta Gazdiék felé, hogy ha beszélni tudnék, akkor a hasimra panaszkodnék, ugyanis be vannak gyulladva a beleim és lázam is van. Egyből kaptam 3 injekciót, ami nem fájt, csak kellemetlenül feszített. 

Aztán jött a találgatás, hogy mitől is lehet ez a problémám. Enni nem ettem olyasmit, amit nem kellett volna, előjel nem volt...és végül egy veszélyforrás maradt, a patak. A patakból szedhettem össze valami nyavalyát.

Így most már akármilyen meleg is van, nem mehetek a vízbe. Gazdi szigorúan be fogja tartani, hisz az én érdekem és ezt nekem is be kell látnom, így szót fogadok, természetesen.

Másnap reggelre már látványosan jobban voltam, de még pár napig diétáznom kellett.

Közben Gazdiék már elutaztak, én pedig a nagyszülőknél voltam elhelyezve, én náluk nyaraltam. 

Mindent megtettek azért, hogy jól érezzem magam és semmiben ne szenvedjek hiányt. 

Gazdiék hiányoztak, még ilyen sokáig nem is voltam tőlük távol, de minden napra jutott annyi programom, hogy nem is volt időm ezen szomorkodni.

Sok finomságot kaptam, még nasit is :D és nem is kétszer ettem, hanem háromszor naponta. Lássuk be meg is látszik rajtam, aminek Gazdi annyira nem örült, de már el is kezdte orvosolni a problémát nagy bánatomra persze, kevesebbet kapok enni. Kétszer és nincs nasi. Talán egyszer egyszer kaphatok kekszet vagy más finomságot, de maximum heti egy alkalommal.

Arnold másik nagyszülőnél nyaralt, illetve képzeljétek el, hogy ő még mindig nyaral. 

Ez úgy történt, hogy Gazdi anyukájánál van még egy cica, Mátyás. Mivel ő is kandúr és Arnold is, így eddig ha találkoztak, csak úgy, hogy Arnold még a szállító boxban volt, aztán pedig külön helységben. Most viszont Gazdi anyukája úgy gondolta, hogy ez a 10 nap elég hosszú lesz ahhoz, hogy összeismerkedjen a két dudás.

Mindenki nagy meglepetésére és örömére az első pofon után Arnold nem hagyta magát és felülkerekedett Mátyáson. Kiderült, hogy a fekete erősebb a csíkosnál :) és ezután a csíkos meghunyászkodott, majd mint a mesében, boldogan éltek tovább :)) Egész nap játszanak, együtt alszanak és tisztogatják egymást. 

Lehet, hogy apaGazdi allergiás a cicaszőrre, így megszületett a döntés, Arnold még marad egy hónapig Mátyással, hisz nagyon jól érzik együtt magukat, többet tudnak játszani, mint Velem Arnold és addig pedig kiderült, hogy apaGazdi tényleg Arnus szőrére allergiás vagy sem.

Természetesen hiányzik Arnold, de be kell látnunk, hogy most szükség van erre a kis időre.

Gazdiéknak is nagyon jól sikerült a nyaralás, rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodtak, épp úgy, ahogyan mi is.

Mától pedig ismét itthon (már aki :) ), ismét a barátokkal :)

Ma is alma utáni úszás :)

Annyira tetszett a hétvégi hülyéskedés, hogy muszáj volt megismételni ma is :))

még a vasárnapi almaszedés...

Gazdiékkal tegnap délután elmentünk sétálni. 

Közelünkben van a Bükk sétány. Biciklisek, gyerekek, görkorisok, futók és négylábúak kedvelt és gyakran használt területe/sétánya. Mellette a patak csordogál és vadalmák mosolyognak ránk a patak menti fákról.

Tegnap is így volt ez az almákkal és ráadásul már a földön is volt elég sok lepotyogva. Megálltunk hát szedni párat, gondoltam megkóstolom közben...hisz nekem természetesen mindent ki kell próbálni :D

Az íze nem tetszett, de kihívás volt őket jól megharapdálni. 

Aztán egyszer csak Gazdi pár férges almát bedobott a vízbe, én meg mint az őrült, utána :D Valamelyikért úszni kellett, de párat kisodort a partra a víz, így könnyedén visszavittem őket a fa mellé. Kb. egy óra hosszáig tartott ez a móka és bevallom nagyon élveztem. 

Csobbantam nagyokat, halásztam és még almát is harapdáltam. 

Ennél jobb program nem is kellett vasárnap késő délutánra.

Utána sétáltunk még egy kört, majd az irányt hazafelé vettük csurom vizesen. 

Otthon Gazdi megtörölgetett, megszárított hajszárítóval (amit imádok), Arnold szagmintát vett rólam, aztán mehettem az ágyikómba.

Fel sem keltem volna egészen reggelig, úgy kifáradtam, de még az esti séta nem maradhatott el. 

Késő este Gazdival lementünk még egy kicsit és jöttünk hamar fel, mert én is és már ő is fáradtak voltunk.

Arnold délutáni sziesztája a kanapén

Ezentúl másképp lesz !

Ismét esőben, de immáron sétáltunk is. 

Most már Gazdi végképp belátta, hogy pórázon nem úgy megy a séta, ahogy kellene. Így megmondta, hogy többet fogunk pórázon sétálni és emberek közé menni. Régen voltunk már a városban például. Ezen mostantól változtatni fogunk. Lesz szájzáram és semmi akadálya nem lesz, hogy újabb helyekre látogassunk el. 

Azért, tegnapi mondandójához hozzátette Gazdi, hogy szomorúságra semmi ok, hisz így is sokkal jobban közlekedek pórázon vagy éppen jobban viselkedek itthon vagy bárhol, mint némelyik több éves labrador kutyus.

Így büszke rám, de tanulnivalóm még van bőven. :)

Liftben

Javult az idő :)

Ma már jobb volt az időjárás, de még mindig nem az igazi. Fúj a szél nagyon, így csak a házunk előtti zöld területen maradtunk Gazdival és labdáztunk. Nagyon elfáradtam...