22-én este autóba ültünk és Debrecenig meg sem álltunk. Én hátul a csomagtartóban utaztam, amit nagyon élveztem, mert végre már nem Gazdi lábánál kellett szorongnom, igaz ott már el sem fértem volna.
Mikor megérkeztünk nagyon örültem Gazdi szüleinek, kedves emberek, mindig sokat játszanak velem és persze mindig meglepődnek, hogy havonta milyen sokat növök :)
Másnap reggel máris új barátokat szereztem egy tacsi (Dorka) és egy Golden (Suzi) személyében.
Mire hazaértünk pedig jól elfáradtam...
Még aznap találkoztunk Gazdi öcsijével is, akivel bevallom jobban szeretek játszani, mint bármelyik kutyussal és alapvetően a gyerekekkel...engedek nekik bármit, ami látható a képeken is :)
Természetesen finom ételekben, sütikben sem volt hiány az ünnepek alatt. Nagy bánatomra viszont mégsem kaphattam falatkákat soron kívül, mert Gazdi egyik ismerőse azt mondta, hogy kövér vagyok és fogynom kell :( Ez éppen ünnepek alatt eléggé rosszul érintett, de mégis jól viseltem, mikor az orrom elé az asztalra voltak kipakolva a gusztusosabbnál gusztusosabb szendvicsek és egyebek.
Gazdi és a szülők is megdicsértek, hogy milyen jól tudok viselkedni.
Íme társaságban való nyugodt viselkedésem :)
3 napig voltunk a szülőknél és igen csak jól éreztem magam én is, és Arnold is. Szokatlan, hogy egy cica is képes jól alkalmazkodni az ilyesfajta változásokhoz...de szerencsére Arnold ilyen. Úgy viselkedett Gazdi szüleinél, mint ha évek óta ott lakna :) Jó természete van és ez sokat jelent.
