Az utóbbi napokban sajnos megbetegedtem.
Gazdim nagyon megijedt, mikor egyik éjszaka felébresztettem köhögésemmel és ez ráadásul még öklendezésbe is átment...másnap rohant velem a doktor bácsihoz és kiderült, hogy kezdődő tüdőgyulladásom van.
Lázam volt és elég bágyadt voltam.
Kaptam 3 szurit, az utolsó volt a lázcsillapító, ami nagyon fát, azt hiszem csípett. Kaptam még 10 napra elegendő antibiotikumot is és 5 napig kell szednem ACC 100-as köhögéscsillapítót.
Már 3 napja szedem ezeket a csodaszereket és láthatóan javulok, pl. jobb a kedvem és kevesebbet köhögök. Aludni szoktam még sokat az antibiotikumtól, de ha letelik a kezelési idő, bizonyára teljesen meggyógyulok.
Gazdin látom, hogy majd' megszakad a szíve, mikor köhögök...magát okolja a történtek miatt, ugyanis mint kiderült, azért lettem beteg, mert amikor a barátaimmal szaladgáltam szinte órákat egy egy nagy játszás alkalmával, jól kimelegedtem és persze ezért megszomjaztam...és hol volt legközelebb víz...a patakban, így abból ittam és kicsit pancsoltam is benne.
Ezzel különösebb baj nem is lett volna, ha a vize pár fokkal melegebb. Iszonyú hideg és aki lakásban lakik, annak nem bírja úgy a torka és egyáltalán, az immunrendszere ezt a hűs, hegyi patakot, mint annak, aki szabadon kószál vagy udvaron él.
Nekünk labradoroknak ugyan van egy faggyúrétegünk, ami nem engedi átázni a szőrünket és áthűlni a testünket ilyen helyzetekben, de a torkunkat még nekünk sem védi semmi.
Na, de Gazdinak ez most tanulópénz, nem tudhatta, hogy ez lesz, szerencsére időben elmentünk a kutyadokihoz és nem lett komolyabb bajom. A doki nagyon lelkiismeretes, kedves, kellemes hangú és jó szagú kétlábú, így még azt sem bántam, hogy újra találkoztam vele.
Én pedig próbálok minél hamarabb meggyógyulni, hogy hamar mehessek le újra hosszabb ideig sétálni és játszani a többiekkel.
