2011. január 3., hétfő

Először Arnold érkezett...

Oszkár
2010 májusában eltűnt a hőn szeretett cicánk Oszika. Ébenfekete, kerek-, zöldes szemű, csillogó szőrű cica volt. Nagyon fájt, mikor elveszítettük és hónapokig nem is tudtam magam túl tenni rajta. A párom már nem bírta nézni, hogy mennyire magam alatt vagyok, hát hozott egy aprócska, 1,5 hónapos kis cicát meglepetésnek szánva. Őszintén szólva nem igazán örültem neki, mert még nem voltam túl Oszikán, de ici pici cica volt és csak nyávogott és nyávogott, annyira rosszul érezte magát eleinte anyukája nélkül, no én pedig sajnáltam...így megtartottuk. A Pindzsáj nevet kapta, egy tv-ben bemutatott rizsföldeken dolgozó kínai asszonyról. :) A kicsi szépen megbarátkozott az új kis otthonával, felfedezett minden karmolási lehetőséget :) mikor egy nap párom edzésből jött hazafelé és meglátott az utcán egy fekete, Oszikához hasonlóan gyönyörű cicát. Mivel sötét volt, nem nem tudta eldönteni, hogy Oszikát látja e, ezért a cicát gyorsan felkapta az ölébe és hazahozta.
Pindzsáj
Mikor nyílt az ajtó és megláttam a cicát, elállt a lélegzetem is. A szívem összeszorult és titkon bíztam benne, hogy ez a cica ugyan az, akiért annyira fájt már hónapok óta a szívem. Mikor párom lerakta a földre a cicust, szét sem nézett, nem nyávogott...egyből jött az ölembe és dorombolt. Szinte nem is tudtam, hogy örüljek vagy sírjak, annyira nehéz volt az a pillanat, az a találkozás számomra.
Mikor kiderült, hogy a cica nem a miénk, nagy döntés előtt álltunk, megtartsuk e vagy sem, mivel nem szerettem volna fekete cicát és egyáltalán már semmilyet Pindzsáj mellé, hisz még  Oszikán mindig nem tettem túl akkor magam.
Tanakodtunk, hogy mi legyen...két cica azért már sok, de vissza nincs szívünk vinni az utcára..így végül az új cicus maradt. A neve Arnold Schwarzenegger után, Arnold lett :))
Egy nagy játék után Arnold és Pincus
A "kis" fekete jövevény nagyon hamar beilleszkedett és kedves, aranyos teremtést ismerhettem meg személyében, aminek rettentően örültem, viszont a szívemhez nem igazán tudtam közel engedni. Pindzsájjal is sokat játszottak, anyáskodott fölötte, jól érezték magukat együtt. Sok időbe telt, míg elkezdtem érezni, hogy ő, az én cicám és ami a legfontosabb, hogy szeretem őt. Azt hiszem ezt ő pontosan tudta és érezte is. Miután már jól kijöttünk és megnyíltam felé, utána már le sem tudtam vakarni magamról :)) Kiderült, hogy Arnold rendkívül ember centrikus macsesz, bújós, hatékonyan kommunikál az emberekkel és nagyon jó természetű. Kis Pindzsájt is megszerettem ekkorra már, aki úgy nőtt, mint a gomba :) Ő egy cirmos mintázatú lány cicuska volt, különösen szép csíkokkal. 
Ekkoriban épp költözés előtt álltunk és apukámék jöttek segíteni nekünk pakolni és átutaztatni a csomagjainkat egyik városból a másikba. Mikor már az új lakásunkban voltunk, apáék mondták, hogy Pincuska nem igazán érzi jól magát lakásban, mert nagyon nő a mozgásigénye, ahogy cseperedik felfelé, így ők elvinnék magukkal kertes házba, nekik úgy sincs saját cicájuk. Igazából ezen nem sokat gondolkoztunk, mert mi is láttuk, hogy Pincusnak szüksége lenne lepke kergetésre, bogarászásra, fára mászásra...így mikor apáék mentek haza, vitték a kicsit magukkal. Mai napig megvan és szép, kövér leányzó. Imád a kertben lenni, ami nagy megnyugvás számunkra. :) Arnold lett így a szemünk fénye egy személyben és az a cica, aki sok örömet hozott a mindennapjainkba.
Mivel nagy állatbarát vagyok, így fontos a lelkemnek, hogy 1-2 állat életem része legyen. Jövőbeli szakmámból (biológus hallgató vagyok) adódóan pedig szeretek kutatni az állati elmében és tanulmányozni az állatokat, amire lássuk be, a kutya a legalkalmasabb teremtmény, amit tarthatok az otthonomban. Ezért, és azért is, mert a kutyákat is imádom, épp úgy, mint a cicákat, elkezdtem gazdi kereső oldalakat böngészni. Jó sok kutyus adatlapját átböngésztem, mire megtaláltam álmaim pöttyös ebét, Marcipán személyében. Marci gazdijával sok email-t váltottunk a kutyus múltjáról, jelleméről, tulajdonságairól...stb. Sajnos személyesen találkozni nem tudtunk a köztünk lévő nagy távolság miatt, de Marci gazdája, Lilla mindent megtett azért, hogy a lehető legbővebben leírja, amit csak tudni kell Marciról. Nem tagadhattam, hamar beleszerettem a barna pöttyeibe :)) Lillával megbeszéltük, hogy ünnepek után, párommal örökbe fogadjuk Marcit.
Marcipán
Azt tudni kell, hogy párom nagyon szereti a kutyákat, de ellenezte, hogy haza hozzak egyet is, mivel lakásban lakunk, nincs nagy kertünk, ahol jókat tudna szaladgálni. Én mégis, mivel elég sokat vagyok otthon, nem láttam akadályát, hogy miért ne lehessen kutyónk is, ráadásul a jövőben szeretnék kutya kiképzéssel foglalkozni és ahhoz elegendő tapasztalatot csak úgy tudok gyűjteni, ha saját magam tartok egy ebet és képezem is ki. Így biztos voltam benne, hogy Marci lesz az én kutyusom, hisz egy dalmatára vágytam mindig is és gyönyörű, rossz sorsú kutyus, tehát még jót is cselekednék azzal, hogy ilyen kutyust fogadok be...tényleg úgy éreztem semmi nem tántoríthat el attól, hogy ünnepek után elhozzam a dalmatámat. 
Aztán egy szép napon....még ünnepek előtt...feküdtem a szobában Arnuskával a hasamon és hallom, hogy párom megérkezett, no, hát akkor menjünk üdvözölni, Arnus is ugrott le a hasamról, szaladt az ajtóhoz...és mikor kiértünk, megláttam ...párom karjában az akkor 7 hetes labi kölyköt. 
Queen
Egészen világos sárga színű, dagi kiskutya volt, aki szinte "röfögött" mikor átvettem az ölembe. Ez megint egy olyan eset volt, mikor teljesen összezavarodtam és nem tudtam sírjak vagy örüljek...hisz én Marcit hoztam volna, a gyönyörű és okos dalmatámat, helyette pedig most itt egy állandóan pisilős, neveletlen labi. 
Azért kaptam kölyökkutyát, mint aztán kiderült, mert őt tényleg mi tanítjuk egészen az alapoktól és jobban "hozzánk nő", mint egy felnőtt, "kész" kutya. Nos, mai napig vitatom ezt a kérdést magamban, de ez már mindegy. 
Nem volt mit tenni...aranyos és persze ki tudna ellenállni egy pici labinak, de...hmmm, szintén kellett pár hét, mire megkedveltem őt is, Queen-t. Arnolddal sokat játszanak, kergetőznek, pofozkodnak...a kiskutya nagyon értelmes és okos. Tényleg az a fajta, amelyik szinte a legmegbízhatóbb és jó készségekkel felszerelt szépség. Hívtam Lillát, hogy Marcit nem tudom elhozni és elég jól fogadta a hírt. Nagyon sajnálta, de szinte érezte, hogy ez lesz. Mai napig ha a két kutya közül választhatnék, Marcit hoznám el, annyira megszerettem. Nyilván Queen-t is szeretem és jó úton haladunk a fegyelmezett viselkedés felé vele, rendkívül tanulékony és szeretetreméltó csöppség.. Biztosan nagyszerű társunk és remek kutyánk lesz.
Queen és Arnold blog-ja, tehát egy gyönyörű és meglepően ember centrikus cicáról, valamint egy mindenféle játékra vevő és roppant intelligens kiskutyáról szól. 

Igyekszünk minden pillanatot megörökíteni és minél több velünk történt kalandot megosztani veletek :))

Jó szórakozást blogunkhoz !