2011. január 28., péntek

Csapj bele! :)

Megtanultam Pacsit adni! :))
Főleg klikker és jutalomfalat ellenében megy, de szinte egyik napról a másikra elsajátítottam a mozdulatot.
Elég gyakorlás után, menni fog segédeszköz nélkül is! 
Gazdi mindig mondja, hogy milyen ügyes vagyok, játszunk sokat... ez szemmel láthatóan jó hatással van rám és így ha tanulásról van szó, igyekszem magamból kihozni a maximumot.

2011. január 27., csütörtök

Ha narancshéjról van szó :D

Igaz, elég keserű, ezt ugatással és a narancshéj körbeugrálásával jelzem, de mégis szívesen rágcsálom :D
Néha kapok csak ilyen "csemegét", mert ezzel a kíváncsiságom van kielégítve, nem az éhségem és nem a rágási kényszerem. :))


 
 



2011. január 26., szerda

Ééééés sétáltunk az utcááán!!!

Tegnap és ma újra havazott. Ennek örömére, Gazdi úgy gondolta, hogy véééégre lemerészkedhetünk a szabadba. Először nehéz volt rávenni engem, hogy hagyjam el a biztonságot jelentő lakást, de végül csak beadtam a derekam...a liftbe sem szívesen szálltam be, de muszáj volt, reméltem, hogy ezután csak jobb lehet...ez a rengeteg új szag mindenfelé kicsit megijesztett, de mondanom sem kell, mikor a lábam alatt már havat éreztem, nagyon jó érzés fogott el...ugráltam és jókat szaglásztam a mások számára még érintetlen hóban. Találkoztunk egy jó nagy Golden Retriever kutyussal is, de csak köszöntünk egymásnak és tovább álltunk mindketten. 
Ez az első séta nem volt túl hosszú, de Gazdi megígérte, hogy most már többször lesz ilyen esti sétánk. Ha megkapom a 3. oltásomat is, akkor pedig rendszeresen mehetünk nagyokat szaladgálni a szabadba.

Kedvenc játékom

Nyuszusz! :D

2011. január 23., vasárnap

Néha kapok egy kis rágcsálni valót

Sokáig eltudok nyammogni egy nekem való finomságon:)


1 vezényszóval bővült a tudásom :)

Körülbelül 20 percnyi tanulás után megtanultam vezényszóra feküdni!
Már gyakoroltuk is jó sokat Gazdival, ezért most ismét egy új feladatot kell elsajátítanom, ez pedig a "pacsi". Bevallom, csöppet nehezebben megy, mert mindig elbohóckodom, harapdálom Gazdi kezét, de napról napra jobban koncentrálok, így hamarosan írhatom, hogy újat tanultam :)

2011. január 12., szerda

Egy jó kép Arnusról :)





 Ezt a horgolt egérkét (ami már felismerhetetlen) Líviától, Gazdi egyik kedves ismerősétől kaptam és jó sokat szoktam játszani vele.

Ma fürdés volt

Fürdés előtt már a kádban...                             Vizes lettem...













Végezetül...Gazdi töröl, ezt szeretem nagyon, mert 
olyan mintha simogatna :) 


 
Kész! Ami még vizes rajtam, az majd 
megszárad magától :)

2011. január 10., hétfő

Első közös fotónk



Arnoldnak láthatóan nem volt hozzá kedve, de nagyon jó természete miatt, meg lehetett győzni :))

Queen etetése így zajlik




Ül! Ez mindig simán megy, ha 
Gazdi kezében ott a tálam és leültet,
akkor már tudom, hogy hamarosan
finom falatokhoz jutok.

Marad! Itt igazából az a lényeg, hogy
ne ugorjak egyből neki a tálnak, mikor
a földön látom.



Már elhangzott a "Marad!" parancs és most
várnom kell az "Eheted!" parancsra, ami
mellé finom pacskolást is kapok az oldalamra
Gazditól, ebből tudom, hogy most már
ráronthatok a jól megérdemelt ételemre.





Termetem ellenére egy lovat is képes
lennék egy ülő helyemben megenni,
így Gazdi odafigyel, hogy ne hízzak
el. Jó minőségű tápot vagy éppen
házi kosztot szoktam enni. (az utóbbit
jobban szeretem)





A fent bemutatott rituálé akkor is működik, ha Gazdi nem áll fölöttem, mikor éppen a "Marad!" parancs van érvényben, valamint bárki megetethet ezzel a módszerrel, mindenkinek szót fogadok.


Arnold kacsát kapott

Ünnepekkor nagyszüleinél volt elhelyezve Arnus és ott barátkozott össze a kacsával. Ez a barátság mindenkinek feltűnt és Gazdi szülei nem akarták, hogy megszakadjon a távolság miatt, így a kacsa hazajöhetett velünk. Azóta is szeretik egymást, Arnus sokat gyűri őt, de legalább a "tollas barát " sem unatkozik :))

2011. január 9., vasárnap

mérlegeltünk :)

Queeni: 2,5 hónapos      6,2 kg
Arnus:   3-4 éves               4,5 kg

Mindenkivel meg vagyunk elégedve :)

2011. január 6., csütörtök

2 hónapos tudás :)

Queen 2010. október 28-án született Tiszafüreden. Fegyelmezettségét és okosságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy kicsi kora ellenére több vezényszóra is hallgat: 
Gyere! Marad! Helyedre! Ül! Nem! és még vissza is hozza a labdát :))

Gyere:  Hallgatok a nevemre.
Marad: Az etetés nálunk úgy zajlik, hogy Gazdi kirakja Queeni adagját a táljába és csak akkor szabad elkezdeni az evést, ha megérint a Gazdi, addig pedig "maradni" kell a kis fenekemen.
Ül!
Helyedre: Ha épp feleslegesen láb alatt vagyok, ha Gazdi eszik, valamint ha rosszat csinálok, akkor helyemre kell mennem.
Ül: Ülni elég sokszor kell. Ha labdázunk Gazdival, mielőtt eldobja a lasztit le kell ülnöm és etetés előtt is le kell ülnöm.
Nem: Ezt a szót annyira nem szeretem, de mégis eleget teszek a jelentésének és elengedem azt a valamit vagy valakit (felmosó, Arnold) ha meghallom ezt a szót, utána pedig többnyire tovább állok vagy lefekszek és nézek bájosan Gazdira és szemeim mintha beszélni tudnának, hogy "Jól van naaa, elengedtem!"

Nem! (Ne rágd a papucsot!)

A labdát pedig bármikor visszahozom, ha eldobják, mert imádok labdajátékot játszani, már alig várom, hogy megkapjam a hátra lévő két oltásomat is, hogy Gazdi levihessen a patak partra futkározni, ismerkedni és persze labdázni . :))

2011. január 3., hétfő

Először Arnold érkezett...

Oszkár
2010 májusában eltűnt a hőn szeretett cicánk Oszika. Ébenfekete, kerek-, zöldes szemű, csillogó szőrű cica volt. Nagyon fájt, mikor elveszítettük és hónapokig nem is tudtam magam túl tenni rajta. A párom már nem bírta nézni, hogy mennyire magam alatt vagyok, hát hozott egy aprócska, 1,5 hónapos kis cicát meglepetésnek szánva. Őszintén szólva nem igazán örültem neki, mert még nem voltam túl Oszikán, de ici pici cica volt és csak nyávogott és nyávogott, annyira rosszul érezte magát eleinte anyukája nélkül, no én pedig sajnáltam...így megtartottuk. A Pindzsáj nevet kapta, egy tv-ben bemutatott rizsföldeken dolgozó kínai asszonyról. :) A kicsi szépen megbarátkozott az új kis otthonával, felfedezett minden karmolási lehetőséget :) mikor egy nap párom edzésből jött hazafelé és meglátott az utcán egy fekete, Oszikához hasonlóan gyönyörű cicát. Mivel sötét volt, nem nem tudta eldönteni, hogy Oszikát látja e, ezért a cicát gyorsan felkapta az ölébe és hazahozta.
Pindzsáj
Mikor nyílt az ajtó és megláttam a cicát, elállt a lélegzetem is. A szívem összeszorult és titkon bíztam benne, hogy ez a cica ugyan az, akiért annyira fájt már hónapok óta a szívem. Mikor párom lerakta a földre a cicust, szét sem nézett, nem nyávogott...egyből jött az ölembe és dorombolt. Szinte nem is tudtam, hogy örüljek vagy sírjak, annyira nehéz volt az a pillanat, az a találkozás számomra.
Mikor kiderült, hogy a cica nem a miénk, nagy döntés előtt álltunk, megtartsuk e vagy sem, mivel nem szerettem volna fekete cicát és egyáltalán már semmilyet Pindzsáj mellé, hisz még  Oszikán mindig nem tettem túl akkor magam.
Tanakodtunk, hogy mi legyen...két cica azért már sok, de vissza nincs szívünk vinni az utcára..így végül az új cicus maradt. A neve Arnold Schwarzenegger után, Arnold lett :))
Egy nagy játék után Arnold és Pincus
A "kis" fekete jövevény nagyon hamar beilleszkedett és kedves, aranyos teremtést ismerhettem meg személyében, aminek rettentően örültem, viszont a szívemhez nem igazán tudtam közel engedni. Pindzsájjal is sokat játszottak, anyáskodott fölötte, jól érezték magukat együtt. Sok időbe telt, míg elkezdtem érezni, hogy ő, az én cicám és ami a legfontosabb, hogy szeretem őt. Azt hiszem ezt ő pontosan tudta és érezte is. Miután már jól kijöttünk és megnyíltam felé, utána már le sem tudtam vakarni magamról :)) Kiderült, hogy Arnold rendkívül ember centrikus macsesz, bújós, hatékonyan kommunikál az emberekkel és nagyon jó természetű. Kis Pindzsájt is megszerettem ekkorra már, aki úgy nőtt, mint a gomba :) Ő egy cirmos mintázatú lány cicuska volt, különösen szép csíkokkal. 
Ekkoriban épp költözés előtt álltunk és apukámék jöttek segíteni nekünk pakolni és átutaztatni a csomagjainkat egyik városból a másikba. Mikor már az új lakásunkban voltunk, apáék mondták, hogy Pincuska nem igazán érzi jól magát lakásban, mert nagyon nő a mozgásigénye, ahogy cseperedik felfelé, így ők elvinnék magukkal kertes házba, nekik úgy sincs saját cicájuk. Igazából ezen nem sokat gondolkoztunk, mert mi is láttuk, hogy Pincusnak szüksége lenne lepke kergetésre, bogarászásra, fára mászásra...így mikor apáék mentek haza, vitték a kicsit magukkal. Mai napig megvan és szép, kövér leányzó. Imád a kertben lenni, ami nagy megnyugvás számunkra. :) Arnold lett így a szemünk fénye egy személyben és az a cica, aki sok örömet hozott a mindennapjainkba.
Mivel nagy állatbarát vagyok, így fontos a lelkemnek, hogy 1-2 állat életem része legyen. Jövőbeli szakmámból (biológus hallgató vagyok) adódóan pedig szeretek kutatni az állati elmében és tanulmányozni az állatokat, amire lássuk be, a kutya a legalkalmasabb teremtmény, amit tarthatok az otthonomban. Ezért, és azért is, mert a kutyákat is imádom, épp úgy, mint a cicákat, elkezdtem gazdi kereső oldalakat böngészni. Jó sok kutyus adatlapját átböngésztem, mire megtaláltam álmaim pöttyös ebét, Marcipán személyében. Marci gazdijával sok email-t váltottunk a kutyus múltjáról, jelleméről, tulajdonságairól...stb. Sajnos személyesen találkozni nem tudtunk a köztünk lévő nagy távolság miatt, de Marci gazdája, Lilla mindent megtett azért, hogy a lehető legbővebben leírja, amit csak tudni kell Marciról. Nem tagadhattam, hamar beleszerettem a barna pöttyeibe :)) Lillával megbeszéltük, hogy ünnepek után, párommal örökbe fogadjuk Marcit.
Marcipán
Azt tudni kell, hogy párom nagyon szereti a kutyákat, de ellenezte, hogy haza hozzak egyet is, mivel lakásban lakunk, nincs nagy kertünk, ahol jókat tudna szaladgálni. Én mégis, mivel elég sokat vagyok otthon, nem láttam akadályát, hogy miért ne lehessen kutyónk is, ráadásul a jövőben szeretnék kutya kiképzéssel foglalkozni és ahhoz elegendő tapasztalatot csak úgy tudok gyűjteni, ha saját magam tartok egy ebet és képezem is ki. Így biztos voltam benne, hogy Marci lesz az én kutyusom, hisz egy dalmatára vágytam mindig is és gyönyörű, rossz sorsú kutyus, tehát még jót is cselekednék azzal, hogy ilyen kutyust fogadok be...tényleg úgy éreztem semmi nem tántoríthat el attól, hogy ünnepek után elhozzam a dalmatámat. 
Aztán egy szép napon....még ünnepek előtt...feküdtem a szobában Arnuskával a hasamon és hallom, hogy párom megérkezett, no, hát akkor menjünk üdvözölni, Arnus is ugrott le a hasamról, szaladt az ajtóhoz...és mikor kiértünk, megláttam ...párom karjában az akkor 7 hetes labi kölyköt. 
Queen
Egészen világos sárga színű, dagi kiskutya volt, aki szinte "röfögött" mikor átvettem az ölembe. Ez megint egy olyan eset volt, mikor teljesen összezavarodtam és nem tudtam sírjak vagy örüljek...hisz én Marcit hoztam volna, a gyönyörű és okos dalmatámat, helyette pedig most itt egy állandóan pisilős, neveletlen labi. 
Azért kaptam kölyökkutyát, mint aztán kiderült, mert őt tényleg mi tanítjuk egészen az alapoktól és jobban "hozzánk nő", mint egy felnőtt, "kész" kutya. Nos, mai napig vitatom ezt a kérdést magamban, de ez már mindegy. 
Nem volt mit tenni...aranyos és persze ki tudna ellenállni egy pici labinak, de...hmmm, szintén kellett pár hét, mire megkedveltem őt is, Queen-t. Arnolddal sokat játszanak, kergetőznek, pofozkodnak...a kiskutya nagyon értelmes és okos. Tényleg az a fajta, amelyik szinte a legmegbízhatóbb és jó készségekkel felszerelt szépség. Hívtam Lillát, hogy Marcit nem tudom elhozni és elég jól fogadta a hírt. Nagyon sajnálta, de szinte érezte, hogy ez lesz. Mai napig ha a két kutya közül választhatnék, Marcit hoznám el, annyira megszerettem. Nyilván Queen-t is szeretem és jó úton haladunk a fegyelmezett viselkedés felé vele, rendkívül tanulékony és szeretetreméltó csöppség.. Biztosan nagyszerű társunk és remek kutyánk lesz.
Queen és Arnold blog-ja, tehát egy gyönyörű és meglepően ember centrikus cicáról, valamint egy mindenféle játékra vevő és roppant intelligens kiskutyáról szól. 

Igyekszünk minden pillanatot megörökíteni és minél több velünk történt kalandot megosztani veletek :))

Jó szórakozást blogunkhoz !